Az idei esztendő második negyedévében újraindult a magyar gazdaság, sőt a GDP 2019. év végi – járvány előtti – szintje is helyreállt. Gazdasági fejlettségünk az Európai Unió 27 tagországának átlagához képest – a jobb válságkezelés eredményeképpen – még nőtt is 2020-ban, ennek köszönhetően az előző évi 73 százalékról 74,2 százalékra jöttünk fel.

Eljött az idő, hogy a Trianon utáni századik Szent István-ünnepre is emlékezve, levonjuk a magyar nemzetstratégia számára legfontosabb tanulságokat az elmúlt száz év kudarcaiból és eredményeiből.

2021 közepén, Szent István ünnepére, Magyarország több korábbi korszakot is lezárt. Sikeresen lezártunk egy minikorszakot, a 2020–2021-es válság idejét. Újrakezdhetjük a vírus által megszakított nemzeti felemelkedés és gazdasági felzárkózás kalandját. Ehhez szolgáltat jó alapot az a tény, hogy a második világháború után hazánk Európai Unióhoz mért fejlettsége 2020 végén volt a legmagasabb. Még jobb hír, hogy az USA-hoz mért fejlettségünk százéves csúcsra, 52,1 százalékra emelkedett 2020 végére.

Lezártuk a 2010-es évtizedet, ami az elmúlt száz évet tekintve kivételes nemzetstratégiai sikert hozott. A nemzet jövőjét meghatározó valamennyi stratégiai területen kedvező fordulatot hajtottunk végre, amelyek révén eséllyel nevezhetünk be a XXI. század nemzeti sikereiért folytatott küzdelembe.

Az eddigi sikerekben döntő, hogy történelmi hiba nem történt. A gazdaság, demográfia, egészségügy és felsőoktatás területén lehettünk volna még jobbak, de a nemzetstratégia történelmi fordulataihoz ezek a területek is jelentősen hozzájárultak.

Véglegesen lezártuk az 1990 utáni átmenetek két, sikert és kudarcot felváltva hozó, bukdácsoló évtizedét. Hasonló módon véglegesen lezártuk a kommunista diktatúra és tervgazdaság történelmi kudarcot hozó négy évtizedét. Az 1950-es évek elején még a mai uniós tagországok 70 százalékát érte el a magyar fejlettség szintje, ami az 1980-as évek végére 55 százalékra csökkent. Közel négy évtized alatt az európai fejlettségi szinthez képest 15 százalékkal csökkent a magyarországi szint. Ezt még tetézi az 1990 utáni évtizedben mért újabb lemaradás, ami jelzi a korábbi rendszer árnyékát és a korábbi rendszer szanálásának az árát.

Végül lezártuk az 1920 és 1950 közötti tagolt időszakot is. Ennek első szakaszában – az 1920-as évek közepétől az 1930-as évek közepéig – sikeresen újjáépítettük az államot és a gazdaságot. Ennek eredményeképpen értük el 1936-ra a mai uniós országok átlagos fejlettségi szintjének 83 százalékát, ami az elmúlt száz év fejlettségi csúcspontját jelentette.

A jövő megnyerése érdekében érdemes levonnunk az elmúlt száz év tanulságait. Nézzük ezek közül talán a legfontosabbakat:

1. Ne vegyünk részt semmiféle nagyhatalmi versenyben, ne higgyünk semmilyen ígéretnek és jutalomnak. Helyette nevezzünk be a gazdasági, kulturális, közösségi és sportversenyekre a régióban, Európában és a világban egyaránt. A Trianon utáni méret, erő, népesség, elhelyezkedés elegendő a nemzet megmaradásához és a nemzeti jólét/jóllét emeléséhez, de másra nem.
2. Kövessük mindenben saját igazi és nem vélt nemzeti érdekeinket. Álljunk ki saját értékeink és érdekeink mellett. Ehhez, de csak ehhez építsünk erőt minden területen. Ehhez, de csak ehhez keressünk szövetségeseket.
3. Nézzük Magyarországot a világ felől, ne csupán saját nemzeti érdekeink irányából. Kérdezzük meg, mit adhatunk mi, mire van szüksége a magyar nemzet értékeiből a világnak? Adjunk, hogy nekünk is adjanak, önfeladás nélkül, de bőséggel.
4. Kövessük az aranyszabályt: a megoldás mindig belül van. A nemzeti fizetőeszköz, a belső adósság, a hatékony állam, az erős közösségek és családok, a bővülő és nem fogyatkozó nemzet, a hazai középosztály, az erős hazai tulajdonú vállalkozások és a többi, ami belül van, ezek a siker igazi forrásai.
5. Kerüljük el a szélsőségeket és találjuk meg az arany középutat a politika, gazdaságpolitika, életmód, állami beavatkozás, eladósodás, hitelezés terén és mindenhol máshol is.
6. Legyünk versenyképesek az élet minden területén, mert a felkészültségre, kreativitásra, gyorsaságra és alkalmazkodásra épülő versenyképesség az egyetlen lehetőség nemzeti céljaink elérésére.
7. Nemzeti sikerünk azon múlik, hogy a kultúránkban, értékrendünkben, nyelvünkben és természeti/földrajzi adottságainkban rejlő különlegességeket hogyan tárjuk fel és ajánljuk fel a világnak. Tudjuk, hogy szabálytalanok vagyunk, ez mindenben lehet különleges érték, ami sikerhez vezet, de lehet korlát is, ami kudarcot hoz.
8. A múlt század a politikai és katonai hatalomról, e század a tehetségre, kreativitásra épülő gazdasági/szellemi erőről szól. A századunkban várhatóan felemelkedő három nagyhatalmon túl a többiek, így a mi sorsunk is ezen múlik.
9. Erős középosztályból kiemelkedő jó vezető rétegekre van szükség a nemzeti működés minden szintjén, miközben minden eszközzel meg kell akadályoznunk népes társadalmi csoportok leszakadását. Ez a politikai stabilitás és a gazdasági felzárkózás végső garanciája.
10. Az elmúlt száz évünk arról szólt, hogy akkor nyertünk, ha jól használtuk az államot. Ott, annyit, úgy, ahogy a legjobb, semmivel sem többet vagy kevesebbet belőle. A nemzetek, vállalkozások, városok vagy családok versenye valójában az állami működés versenye.

Az elmúlt száz évet lezártuk, sőt megindultunk a következő évtizedek nemzeti sikerei felé. Csak mi nyerhetjük meg és csak mi ronthatjuk el. Válasszuk az első lehetőséget!

P. S.

„A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk” – Széchenyi István

Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke

]]>www.magyarnemzet.hu]]>