Amikor a kedves olvasók ezeket a sorokat olvassák, már egészen biztosan tapasztalhatták, hogy a választás másnapján is felkelt a Nap, nem fordul ki a Föld a sarkából, nem állt le az univerzum. Szóval minden megy tovább. Az emberiség, pláne a világegyetem történetében a 2026. április 12-i országgyűlési választás szóra sem érdemes esemény.

Magyarország szempontjából viszont nagyon is lényeges.

Amikor ezeket a sorokat írom, természetesen nincs még hivatalos végeredmény, arra még napokat kell várni. Az azonban bizonyos, hogy ezt a választást a Tisza Párt nyerte. Nem kicsit. Azt már napközben is érezni lehetett, hogy ez a választás más, mint a korábbiak: soha nem látott tömegek adták le szavazataikat, s ha az első eredmények megjelenéséig még reménykedni lehetett, hogy ez az elképesztő emberáradat a Fidesz mozgósításának az eredménye, ez a remény hamar szertefoszlott.

A Tisza nyert, nyilván illik gratulálni nekik a győzelemhez. Azt viszont elképzelni sem tudom, mi járt, jár ennek a több millió embernek a fejében, mit remélnek, milyen országot, milyen kormányzást akarnak a mostani helyébe. Tényleg csak ennyi lenne, hogy mindegy, csak ne Orbán, csak ne a Fidesz? Milyen országot, milyen nemzetet lehet majd erre építeni? Az agresszióra, a félelemkeltésre, a gyűlöletre milyen jövő épülhet? Milyen jövőt képzelnek el ezek a milliók önmaguknak, a gyerekeiknek, a szüleiknek? Mert a Tisza nem mondta el, mit akar kezdeni a választópolgárok felhatalmazásával. Amit elmondott, abban senki nem hisz, amit meg véletlenül megtudtunk, attól a Jóisten mentsen meg bennünket.

Mondhatnánk persze, hogy ez legyen innentől a tiszások dolga, csak hát ebben az országban élünk mindannyian, amit tesznek majd, mindannyiunkat érint. A legfontosabb kérdés, belesodornak-e bennünket a háborúba, kiszolgáltatják-e az országot a brüsszeli és kijevi tartótiszteknek. És nem mellesleg elvész-e, elvesznek-e mindent, amit az Orbán-kormányok az elmúlt 16 évben adtak a magyar társadalomnak. Marad-e a rezsicsökkentés, a családi adókedvezmények rendszere, a 13. és 14. havi nyugdíj és a többi. Ezekre a kérdésekre egyelőre nem tudjuk a választ. Attól félek, a következő négy évben nemhogy kolbászból nem lesz a kerítés, de kerítés sem lesz.

A Fidesz eredménye, még ha most veszített is, mégis tiszteletet parancsoló. Ekkora ellenszélben, a különböző titkosszolgálati akciók kereszttüzében, az ukrán zsarolások és brüsszeli fenyegetések árnyékában csoda ez az eredmény. Meg hát persze a 16 évvel a hátunk mögött, ami természetszerűleg magával hozott sok mindent, amit jobb lett volna elkerülni. A nagy folyóknak az a természetük, hogy sok hordalékot is magukkal cipelnek.

Nekünk most egy dolgunk van: átgondolni, hogyan tovább. A Fidesz–KDNP mint pártszövetség most vesztett, de mindaz, amit képvisel, mindaz, amiben még mindig milliók hisznek – Isten, haza, család – soha nem veszíthet. Itt voltak ezek az eszmék akkor is, amikor beszélni sem nagyon lehetett róluk, és itt lesznek akkor is, amikor a Tisza Párt már régen a múlttá enyészik. Ki kell találnunk, hogyan őrizzük meg ezeket, hogyan őrizzük meg az intézményeinket, az embereinket. Hogy miként tartsuk a lelket azokban, akik ettől a választási eredménytől elkeseredtek, elcsüggedtek. Mert ezrek dolgoztak éjt nappallá téve, feláldozva minden idejüket, minden erejüket, persze, hogy úgy érzik közülük sokan, hiábavaló volt a munka. De nem volt hiábavaló. Mi maradunk, ahogyan mindig is maradtunk, kormánypártiként vagy ellenzékiként, de itt leszünk egymásnak.

A leendő kormánynak meg azt üzenjük, bármilyen formában is leszünk a következő években (már amennyiben a Tisza-kormány megér egyetlen évet is), nem lesz egyetlen nyugodt másodpercük sem. A sarkukban leszünk, és megfizetnek mindenért.

Néző László - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>