Démokritosztól tudjuk, hogy az „Élet ünnepnapok nélkül: hosszú út vendégfogadó nélkül.” Márpedig Budapest 150 éves születésnapja ünnepnap, akárki meglássa, de vendégfogadója sajnos nincs. Hogy is lehetne, ha KariGeri lehetne a fogadós. Ez már eleve rosszul kezdődik. Milyen ételt-italt szolgálhat föl az az ember, akinek a városáról a szemét, a kosz, a hajléktalanok és drogosok környezetszennyezése jut azonnal a városlakók eszébe. Milyen is lehetne az a fogadós, akit Kubatov Gábor a Fidesz kongresszusán egy napon említ a nemzet legfőbb ellenségével, Gyurcsány Ferivel? És akinek a mandátuma lejártáig a budapestiek már hangosan számolják a napokat?

Már csak kétszázat kell aludni, hogy júniusban a budapestiek kitegyék a szűrét ennek a kellemetlen alaknak, aki ötéves rémálmot jelentett a fővárosiak számára. Ezt a számot szintén a Fradi elnöke említette, akinek talán a legtöbb információja van a főváros és az ország választóinak szándékáról, lévén ő a mozgósításért felelős vezető a Fideszben. Tehát ez a szám több, mint puszta óhaj, valamifajta matematikai tényszerűség is fellelhető benne.

KariGeri ugyanis csaknem ötéves regnálása alatt mindent megtett azért, hogy azok is szembeforduljanak egymással, akik eddig békésen megvoltak. Ünnepi beszédében rámutatott arra, hogy „az együttélés képességeit” szeretnék megünnepelni ezen a születésnapon. „Azt, hogy budai és pesti, autós és bringás, kertvárosi és panellakó, iskolás és nyugdíjas, fradista és újpesti, kutyás és macskás, ellenzéki és kormánypárti, őslakos és friss budapesti, Istenben vagy másban hívő, szingli vagy családos, meleg vagy heteró, bejáró vagy bentlakó. Ők azok, akik mindennap egyesítik a városunkat.”

KariGeri – híven Gyurcsány Feri tanításához – arra vetemedett, hogy ünnepi beszédében ne csak zagyvaságokat mondjon, hanem hazudjon is. Mint Feri az őszödi beszédben: „Hazudtunk reggel, éjjel meg este.” Azt mondta, hogy „sokszínű, szabad Budapest nincs sokszínű és szabad önkormányzat nélkül. Budapesten nem a jobb- vagy a baloldal, hanem a budapestiek vannak hatalmon”.

Kedves Olvasó! Ugye nem kell, hogy magyarázzam, hogy fából vaskarika ilyet mondani. Budapesten igenis a baloldal, Karácsony van hatalmon, aki a jobboldalt képviselő Tarlós István ellenében, nem a budapestiek, hanem az itt élő uniós polgárok szavazatával szerezte meg a főpolgármesterséget.

KariGeri hazug sokszínűsége nem a szürke ötven „árnyalatát” idézi, hanem a vörös különböző megjelenési formáit. Csak Karácsony fél szembenézni azzal a súlyos helyzettel, ahova a magyar baloldal evezte magát az elmúlt majd öt évben. Tarlós István ezt finoman úgy fogalmazta meg, hogy „például a sokat emlegetett sokszínűség a való életben ne a rózsaszín különböző árnyalatait jelentse”.

Egy úriember így fogalmaz, nem hazudik folyamatosan, mint KariGeri. Elég csak a 99 mozgalmának 500 milliós mikroadományaival kapcsolatos hajmeresztő megnyilvánulásaira gondolni. Tarlós ezt úgy jellemezte, „a szabadság ne váljon el bántóan az igazságtól, hiszen érdek az, amiből sokféle van, de igazság csak egy van”.

Tarlós József Attilát idézte, aki így írt: „Én nem ilyennek képzeltem a rendet.” Majd hozzáteszi, hogy a szabadság szüljön rendet. „Ma viszont nem látom az erre való törekvést, a város éléről mintha nem ennek a példája sugározna.”

Azt már én teszem hozzá, hogy a valódi szabadság akkor erős, akkor szolgálja a nemzet, a magyarság érdekeit, ha az igazságtól nem válik el. Ha nincs köze a rózsaszín árnyalataihoz. Mert az maga a liberális diktatúrának a bevezetésére irányuló kísérlet, amelyet a gyurcsányista baloldal Brüsszellel közösen akar megteremteni Magyarországon. Nem riadva vissza az erőszaktól sem. Lásd Brüsszel gazdasági nyomulását s a déli határ menti terrorszervezetek támogatását.

Még kétszáz nap, és leválthatjuk KariGerit. Elfojthatjuk a neomarxizmus, neobolsevizmus lopakodó veszélyét.

Hogy legyen a virágzó Magyarország felé való hosszú utazásunknak ünnepe, vendégfogadója.

Horváth K. József

A szerző szerkesztő

]]>www.magyarhirlap.hu]]>