Évek óta nem veszik észre, provokálgatva játszik velük mint valami kísérleti laboratóriumban a kutatók a töketlenített egerekkel.

Mivel véleményszabadság van, a jelenségeket saját belátásom szerint értelmezem. Függetlenül a kormánytól, az ellenzéktől. Itt van mindjárt a halálbüntetés kérdése. Orbán nem mondta, hogy vissza kell állítani törvényileg, csak annyit szerénykedett elő: lehet beszélni róla. Holott nagyon jól tudta: blöff az egész, hiszen gazdaságilag beledöglene az ország. Nézzék meg a beruházások EU-támogatta adatait. Ama trafikgyilkosság azonban olyan őrült reakciót váltott ki a társadalomból, hogy az ügyet nem lehetett szó nélkül hagyni kormányzatilag. Mint a villámhárítónak, le kellett vezetnie a feszültséget, ami ha marad, a Jobbiknak kedvezett volna. Ki az, aki őrjöng a Jobbiktól?

A baloldali ellenzék. És ki az aki őrjöng Orbán halvány mélázgatásától? A baloldali ellenzék. Filozófiai alakzat a szillogizmus. „Minden ember tévedhet. Orbán Viktor ember. Tehát Orbán Viktor tévedhet.” Még azt is megengedem magamnak, hogy azt mondjam, a miniszterelnök tévedett, amikor ezt a formáját választotta a társadalmi feszültség és a Jobbik visszaszorítása formájának. Csakhogy. Ő nem ezt mondta. Sőt, kijelentette: a halálbüntetés szóba sem jöhet. Amit a keresztény-demokraták nyomatékosítottak, Krisztusi parancsként.

És erre mi történik? Előbb a baloldali ellenzék, utóbb az EU politikusai tiltakoztak és fenyegetőztek, mert Orbán újra bevezeti a halálbüntetést. Azaz. Egy nem létező problémáról európai összejövetelt tartanak és a semmit véleményezik. Vagyis fontoskodnak. Még pedig egy nem létező magyar baloldali ellenzék sugalmazására. Ez kérem tisztelettel maga az őrület. Téboly.

A másik ügy az úgynevezett „idegenellenesség gerjesztése”. E kérdés pertraktálása (megtárgyalása) még hülyébbre sikeredett, mint az előbbié. Először is. Kussoljon a mocsár mélyére lebillegett békakaka alá az a politikai mozgalom (vagyis az egész balliberális ellenzék), amelyik huszonhárommillió románnak nevezte a határon túlra szorított, minden emberi jogától megfosztott magyart. Másodszor. A keletről menekültek számának mérséklése oly égető egész Európában, hogy azt csak a magyarok nyakába varrni – csimbókolás. Már megírtam: olvassátok el a Koránt, mi vár a hazai és az európai zsidóságra, ha netán kelleténél több iszlám terrorista lepi el Európát. Ennek ékes szemléltetése a sok ezer éves emberábrázolások sorsa a szélsőségesek által megszállt területeken. Harmadjára: a tőlünk nyugatabbra lévő országok egymás után hozzák a rendeleteket a menekültek visszatoloncolásáról – hozzánk. Mindent elhiszek a kormánynak gazdasági sikereinkről. De akkorák ezek a sikerek sohasem lesznek, hogy Ázsia és Afrika összes menekültjét az „alvó terroristákkal” együtt el tudjuk tartani. Ez a kérdés megoldatlansága önmagában elegendő arra, hogy a Jobbikot komoly vetélytársává (nyertessé) léptesse elő a Fidesszel szemben, mert a többi ellenzéki párt szárított herényire összezsugorodott. Valójában nem is létezik. És a nyugati cucilisták, vörösök, zöldek, liberálisok sorsát is hamarosan megpecsételi a moszlim invázió. A plakátozás viszont nem jó ötlet. De el tudják-e képzelni, hogy gróf Teleki Pál, Bethlen István, Klebelsberg Kuno, de Rákosi Mátyás, Révai József, netán Kádár János vagy akár Aczél György pártvezető politikusként odaállt volna a plakátszaggatók közé? Úristen! Hová züllött a magyar politikus osztály!?

]]>www.demokrata.hu]]> - Szalai Károly