- 0
Sokáig úgy tűnt, hogy az Európai Uniót illető kritika csak a gonosz, gyakran szélsőjobboldalinak mondott euroszkeptikus pártok eszköztárához tartozik.
Esetleg csatlakozhat még ehhez a nem túl díszes kompániához az európai politika néhány fenegyereke a mérsékelt konzervatív táborból. Voltak, vannak persze a baloldalon is ellenfelei a brüsszeli nomenklatúrának, a hagyományosan antiglobalista erők forradalmi lendületükkel szintén gyanakvással tekintenek az EU-s intézményrendszerre.
De persze – noha a baloldalon mindig könnyebben válnak általánosan szalonképessé a legvadabb ötletek is – az Európa-kritika ott sokáig a legvállalhatatlanabb gondolatok közt volt számon tartva. Mígnem az történt, hogy az európai baloldali média egyik zászlóshajója, a Der Spiegel – megelőlegezve a mögöttünk álló hét megannyi híradását – egy olyan címlappal jelent meg, ami az európai fővárosok jellegzetes épületeit összemontírozva egy földrengés utáni állapotban ábrázolja. A címlapsztori hosszan sorolja a kudarcokat: menekültügy, brexit, grexit, általános döntésképtelenség, csökkenő népszerűség.
S bár Győri Enikő jó okkal írta szombat reggeli posztjában, hogy a pénteki EU-csúcs végül hátrébb tudott lépni a szakadék szélétől, a görögországi népszavazás meghirdetéséről szóló hírek újból láthatóvá tették a tátongó mélységet. Van, aki zsarolásról beszél, az európai baloldal egy része még örül is, hogy a referendum által a nép igazi hangja válik majd hallhatóvá, mások meg leginkább hallgatnak, mert tudják jól: okosat aligha tudnak mondani. Az elméletileg helyes megoldás és a népakarat fényévnyi távolságra lehetnek egymástól. A népszavazás lehetősége egyébként már korábban is felmerült, de akkor – még Papandreu miniszterelnöksége idején, felismerve a fent említett antagonizmust – európai nyomásra elálltak a tervtől.
Több nyugat-európai vezető gazdasági beosztásban dolgozó ismerősöm halasztotta el az elmúlt hétvége folyamán nyaralását, külföldi útját. Többségük arra számít, hogy közeleg a görög euro-övezeti tagság végórája. Az elmúlt napokban is világossá vált: a német kancellár ismét kulcsszerepet játszik az európai együttműködés e szimbolikus jelentőséggel (is) bíró ügyének megoldásában. Talán ezért sem hallani nyilvános nyilatkozatot Merkeltől a népszavazással kapcsolatban, viszont annál több hír szól arról, hogy ki mindenkivel egyeztetett, telefonált a hétvége folyamán. Nem tudni, hogy az amerikai elnökkel miről beszélgettek vasárnap délután, a szűkszavú nyilatkozatból csak az derül ki, hogy Görögország gondjait az euro-zónán belül kell megoldani. Márpedig ha két ilyen befolyásos ország vezetője ilyet mond, akkor a politikai szándék mögött komoly elszánás húzódik. Vagyis még az is elképzelhető, hogy a hitelezők olyan ajánlatot tesznek Görögországnak, amit a jövő hétvégi szavazáson a harciasnak mutatkozó miniszterelnök az Istenadta népnek elfogadásra javasol. Gondolkodásra és kampányolásra mindenesetre nem sok idő maradt.
Szombaton a euro zóna pénzügyminisztereinek találkozója után Pierre Moscivici az EU gazdasági biztosa volt még a legbizakodóbb. Ő szó szerint azt mondta, mint néhány nappal korábban Angela Merkel mondott a brit miniszterelnöknek annak uniós reformelképzeléseivel kapcsolatban: ahol van egy akarat, ott van egy út is, vagyis mindent lehet, csak akarni kell.
Hogy ennyi akarat láttán a görög nép majd mit tart lehetségesnek, egy hét múlva eldől. A szavazás azonban nem csak a demokrácia őshazájának sorsáról fog szólni, hanem arról is, hogy az Európai Unió legalább egy ügyben ki tud-e jönni abból a negatív spirálból, amiben már nem csak az euroszkeptikusok látják.
Prőhle Gergely - helyettes államtitkár, EMMI
www.hirado.hu - Messzelátó-Blog
Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: https://www.facebook.com/flagmagazin
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!
Köszönettel és barátsággal!
