Felértékelődött a rend Európában – nyilatkozta Pintér Sándor, s nem kell ahhoz belügyminiszternek lenni, hogy belássuk: megállapítása korántsem légből kapott. Magyarországon azonban feltűnően sokan vannak más véleményen – s aligha véletlen, hogy jobbára baloldaliak és liberálisok. A bevándorlásügyben megnyilvánuló széplelkekre gondolok, akiknek a jelek szerint fogalmuk sincsen, miféle világban élnek. Biztos távolságban a történésektől, körömszakadtáig ragaszkodnak a régi klisékhez a multikultiról meg a békés egymásban (s nem egymás mellett) élésről – eközben a radikális iszlám nevében és jegyében egyszerre, egy napon öldököltek három földrészen: Ázsiában, Afrikában és Európában.

]]>]]>

]]>]]>

]]>]]>

 Fotók: Kőszeghy Ábel (Alfahír)

 Ilyenkor jön az a szöveg, hogy a népvándorlás alanyai is emberek, be kell fogadnunk és el kell tartanunk őket – ám az öntudatos adatvédők bizonyára lila fejjel kelnének ki magukból, ha valaki meg merészelné tudakolni a hazánkba tóduló tömegektől, vajon milyen hitkörhöz tartoznak. Jó, valószínűleg vannak az útra kelők között szíriai keresztények is, de például a koszovói albánok között aligha Krisztus követői dominálnak. Olaszországban már fogtak olyan ügynököt a tengeren átevickéltek között, akit az Iszlám Állam képezett ki; s egy újabb nagy-britanniai dzsihadista merényletnek is hajszál híja volt, ha a derék terrorista aktivisták nem épp egy bulvárlap beépített ügynökét próbálják az akcióra beszervezni.

A politikailag korrekt beszéd és hallgatás elfedi, ami a Charlie Hebdo-féle ügy óta nyilvánvaló: a bevándorlók szélsőséges elemei között előfordulnak generációkon át alvó ügynökök; a jelenség, a rendfenntartás tehát a szokott individualista szemlélettel nem kezelhető. Nem beszél például itthon senki arról sem, hogy Franciaországból a zsidók a tettleges antiszemita megnyilvánulások (nem holmi beszólások, hanem zsinagógaégetések és gyermekek elleni merényletek) miatt mind nagyobb számban alijáznak Izraelbe. Ha a nyakló nélküli bevándorlás gyakorlatát követjük, könnyen importálhatjuk ezt a problémát (robbantottak már ferihegyi transzferbuszt); s akkor felvirrad a napjuk a zsidóüldözést szondázó tengerentúli szervezeteknek, amelyek nyilván nem térnek ki arra, hogy a mostani kerítésellenzők, öblösen vasfüggönyözők egyúttal antiszemiták is volnának.

Megismétlem: a régi szépelgő sémák immár nem működnek többé. Magyarország periferikus elhelyezkedése ellenére mindeddig Európa egyik legbiztonságosabb állama volt, de az identitását lassan feladó unió (amellyel a hagyományosan leleményes görögök is hónapok óta szórakoznak) magával ragadhatja a saját bizonytalanságába. A magyar kormány (melynek felelős kabinetként még e posztmodern szövetség széthullásával is számolnia kell – ezt nem én mondom, hanem a nagy stratéga, a korábban a nyitott Európát hirdető amerikai Soros György) vért izzad, hogy megálljt parancsoljon a folyamatnak, amely hazánkat – Olaszország mellett – Európa Törökországává, egyetlen nagy menekülttáborává teszi. Jól látható, hogy a dublini egyezmény mögé bújva minden tagállam a saját érdekeit védi Németországtól Franciaországig; nem is szólva a külső határokkal nem rendelkező „kishuncutokról” Ausztriától Szlovákián át Csehországig, melynek csupán Shakespeare ajándékozott tengert. Mindeközben a kormányellenes sajtótájékoztatót tartók szemforgatóan a keresztényiességre hivatkoznak, s el sem tudják magukat képzelni a strandon lemészárolva vagy a fejüket egy kerítésre tűzve.

Rend a lelke mindennek – hirdeti a magyar szólás. A magyar nép eszerint – pfuj, pfuj! – eredendően rendpárti. De ha a fejekben nincs rend, Isten kegyelmezzen nekünk!

Csontos János - ]]>www.napigazdasag.hu]]>