Elsőként, hadd idézzek egyik kedvenc animációsfilmemből, a L’ecsóból, amikor a kritikus annyit kér a pincértől, hogy semmi mást nem kér vacsorára, csak „rálátást”.

Legyen így! Kapjunk egy kis rálátást…

Tehát, van Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója, aki újra vezető szeretne lenni a következő öt évben is. Ez rendben is volna, ha nem jutott volna el hozzánk az az információ, hogy közben a társulat (színészek, táncosok, gyártás) „fellázadt”ellene, mivel – a legkellemesebb szóval is – megalázza a munkatársait, beosztottjait nap, mint nap. (Hatalommal való visszaélés? Hm?)

Erre ]]>itt ]]>találtok bizonyítékot.

A másik kérdés, hogy a Vígszínház vezetői székére – Eszenyin kívül – még ketten is pályáznak, az egyik ]]>Rudolf Péter ]]>(őt talán nem kell bemutatnom), a másik pedig Csányi János, a Bárka Színház alapítója.

A Magyar Nemzet]]> vezércikke]]> próbálja elhitetni (kívülállóként), hogy végül is Eszenyi Enikő – mivel nem vett részt a nagy színházi kormányellenes tüntetésen – esetlegesen a Fidesz kegyeit keresi (soha nem volt így).

A belső színházi „lázadást” hallva, amit persze az Eszenyi-féle vezetés lesöpör az asztalról, amennyiben a fődíva nyer, aza a probléma eszkalálódik, igazából nem hogy megoldás nem lesz, hanem inkább fokozódik a félelem és a rettegés a Vígszínház dolgozói között. A szakmai bizottság Eszenyi Enikő pályázatát támogatja. Pont.

Meglátjuk, hogy a főváros, vagy a kormány (a két fenntartó) mit szól majd ehhez?!

Csókol benneteket:
Eleméry T. Olivér