„Az ellenség fenn ül a páholyban, szotyizik, s élvezettel nézi végig, hogy mi, itt lenn, az arénában lejátsszuk egymás közt a meccset” – mondta Hajdu Szabolcs filmrendező a Színház- és Filmművészeti Egyetem Vas utcai tüntetésén. Vajon kire gondolt a rendező úr? Mert ha igaz lenne, amit az egyetem hallgatói állítanak – mégpedig az, hogy itt szó sincs pártpolitikáról –, akkor ki az a bizonyos ellenség, és ennek fényé­ben hogyan kell értelmeznünk Gyurcsány Ferenc fenyegetőzését? Egészen mélyből, szívből jövő fenyegetőzés volt, mindjárt megtudják, ­miért. Zenés, éneklős, beszédes utcaszínház formájában tört ki az anarchia a Vas utcában, és ebben a kis anarchiában látszólag a hallgatóké a főszerep, de inkább arra vagyok kíváncsi, hogy melyik rendező rendezte az egyetemfoglalást. Lássuk hát a kutyakomédia első felvonását.

„Bennem különösképpen megvolt a szándék arra, hogy próbáljunk meg együtt gondolkodni, együtt dolgozni, hogy közösen egy másik fokozatba, egy másik szintre emeljük az egyetemet” – mondta ­Vidnyánszky Attila. Miért kételkednénk jó szándékában? Miért nem ültek le vele tárgyalni, miért nem mentek el a diákok képviselői a minisztériumi találkozóra? Nincs párbeszéd? Hát persze hogy nincs, hisz semmiképpen sem hajlandók rá. Ez cselük lényege, hisz utána azt mondhatják: senki sem kíváncsi a véleményükre, el vannak nyomva. Harsogó propagandájukban azt állítják, hogy Vidnyánszkyék „tönkreteszik”, „ellehetetlenítik”, „beszántják”, „felszámolják” az egyetemet – mögötte persze a kormány és Orbán Viktor áll, az igazi bábmesterek. Hallottuk ezt már elégszer, hallottuk tőlük is: Magyarországon már tíz éve folyamatosan tönkreteszik a kultúrát. Viszont az eszelős, vágyvezérelt gondolkodásukban van egy bökkenő: a KSH adataiból kiderül, hogy Magyarországon 2010-ben 4,58 millióan látogattak el színházba, 2017-ben már 8,3 millióan, 2010-ben 19 188 színházi előadást tartottak az országban, 2017-ben már 32 322-t, 2010-ben 143 színház működött, 2017-ben már 169 volt hazánkban! A valóság az, hogy Magyarországon soha senki nem költött ennyi pénzt kultúrára, mint az Orbán-kormány.

A kutyakomédia második felvonásában úgy tesznek, mintha csak rajtuk csattanna az ostor, pedig az összes magyar egyetem átalakul vagy már átalakult, köztük a Moholy-Nagy László Művészeti Egyetem is. Ott miért nem játszottak egyetemfoglalósdit a diákok? Fülöp József rektor el is mondta, hogy több szabadságot hoz a modellváltás, és az alapítványi működtetésben sem sérülhet a művészeti szabadság, a legfontosabb oktatási és tudományos döntéseket pedig ezentúl is az egyetem szenátusi testülete fogja meghozni. Miért nem éri meg nekik egy jobb modell, amely a hallgatók és az intézmény érdekét szolgálja? Azért nem, mert ők eddig és ezután is politizálni akartak a színházon, a filmművészeten keresztül, és az átalakulások után ezt már nehezebben tehetnék meg. Azok a fiatalok, akik kint tüntetnek, minden bizonnyal jó szándékúak, de megvezették őket – Székely Gábornak ebben sok tapasztalata lehetett, hisz már épített szocialista embertípust.

Lapzártánkig már 35 ezer ember aláírta a Gyurcsány Ferenc kirohanását elítélő petíciót, amelyben a politikai ellenzék vezéralakja és legerősebb pártjának elnöke azzal fenyegetőzött, hogy hatalomra jutása esetén a magyar kulturális és művészeti élet meghatározó alakjait „minden értelemben földönfutóvá” teszi. Vajon miért vált ennyire szívügyévé a dolog, és miért reagált ilyen hevesen? Azért, mert a tiltakozók eddig is az ő értékrendjüket, az ő világképüket közvetítették, őket szolgálták a deszkákon. És most mindennél jobban féltik a pozícióikat. Hát ezért az egész kutyakomédia.

Pataki Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>