Nem is értem a dolgot, hiszen a német humor egyik legkomolyabb ismérve, hogy határai értelmezhetetlenek, meg ugye az ország lakói is a toleranciájukról híresek, ők a jelenkor hős befogadó nemzete. A kancellár asszony is számtalanszor elmondta már, jöhet tűz vagy víz, Berlin nem mond le a Willkommenskulturjáról.

Vagy mégis?

Angela Merkel és Francois Hollande a minap szólalt fel az Európai Parlament plenáris ülésén. Legutóbb német és francia vezető közös fellépésére huszonhat évvel ezelőtt, a berlini fal leomlása után volt példa. Közhelyekből és frázisokból akkor sem volt hiány, Helmut Kohl és Francois Mitterrand azonban egytől óvakodott: egyikük sem mondott ellent pár héttel vagy akár egy nappal azelőtti önmagának. Félreértés ne essék, nem arról volt szó, hogy Merkel és Hollande ekkor vagy akkor füllentett volna, ilyet ki is képzelne el az Európai Unió két meghatározó vezetőjéről.

Az is világos, hogy van az úgy, hogy a történések módosítják a véleményt. Merkel és Hollande azonban azt próbálta elhitetni Európa lakosaival, hogy a migránsinvázió kezdete óta helyesen cselekedtek, s ha most mást mondanak, akkor az a szakszerű politizálás mintapéldája. Tegnap még a dublini befogadórendszer hihetetlen sikerességét emlegették, hiába mondta fél Európa, hogy ez a kvótákhoz hasonlóan hülyeség. Mondták azt is, hogy nem szabad „bántani” a menekülteket, jöjjön mindenki. A határzárakról még gondolkodni sem voltak hajlandóak, a migránsok osztályozása – gazdasági vagy életét mentő – hallatán fasizmust emlegettek. Most hümmögve elismerik, hogy hát tán kicsit tévedtek, de azért ezen nem kell változtatni, noha el kell mélázni a schengeni határok működésén, a menekültek visszatelepítésén is.

Ez a „politika” a világon eddig csak egy mesében, a királynak ajándékot hozó és nem hozó, a palotába ruhában és egyszerre ruha nélkül is érkező okos leánynak sikerült. Így esetünkben egy másik mese a találóbb, az, ahol a koronás fő azt hiszi, hogy tündöklő díszben van, miközben mindenki látja: a császár meztelen!

Ma Merkel, Hollande és az unió tucatnyi vezetője ebben a helyzetben van. Lelkesen kommunikálnak tücsköt és bogarat, sleppjük az egekbe dicsőíti „szép ruhájukat”, válságkezelésüket, miközben hazájuk lakosságának zöme már merőben más politikát akar. Népszerűségi indexeken ezt már most látják, de kitartanak amellett, hogy minden szép és jó, és mindenre tudják a megoldást.

Közben meg tovább güriznek az ellenségképen. Helyén értsék, nem a verekedő és követelőző menekültről, avagy a tegnap Németországban elkapott három, Szíriából érkezett terroristáról van szó, hanem a „hálátlan kelet-európaiakról”. Idézzük Merkelt: „Furcsa, hogy épp azok akarják kivonni magukat a globalizáció hatásai alól, akik olyan sokat köszönhetnek a hidegháború végének.” A drága, kedves kancellár asszony talán arra az apróságra nem emlékszik, hogy a „nyugati civilizáció katonái” senkit és semmit sem szabadítottak fel. A Nyugat nem tett szívességet a volt szocialista országoknak, sőt, a Szovjetunió összeroppanása után az ő cégeik kaptak ajándékba százmilliós új piacot. A globalizációról nekünk nem az jut eszünkbe, hogy egyszerű NDK-s lelkészlányból kancellár lehetett valaki, hanem a multik kedvéért eldózerolt gyárak és munkahelyek rémlenek fel. Merkelnek Brüsszelben – már szűkebb körben – volt még egy érdekes gondolata: Berlinnek azért kellett beengednie „a Magyarországon feltorlódott menekülteket, hogy ezzel is Európa méltóságát védjék meg”. Hát ez roppant kedves, majd ne felejtsük el megköszönni. Mint pedellusi feddését is, amely szerint a határzár nem jó ötlet, Orbán kerítése a berlini falhoz hasonlóan összeomlik. Kérem, ne sírjanak, röhögjenek!

Miközben a visegrádi országok már közös határvédelmet szerveznek, Merkelék csak most méricskélik a térképen a török–görög határ hosszát, és azon tanakodnak, hogy hány rózsát tegyen a géppisztolya csövébe a majdani határőr. A szíriai válság „helyszíni megoldásáról” prédikálnak, azonban amerikai nyomásra undorral fordulnak el a háború lezárására, az Iszlám Állam szétzúzására egyedül képes iraki–iráni–orosz–szíriai szövetségtől. Mi azt mondjuk, az EU akkor legalább segítse pénzzel, kiképzőkkel a terroristák ellen küzdő kurdokat, Brüsszel vezetői ehelyett az „ismeretlen menekült” szobrát gyurmázzák.

Merkel, Hollande és uniós elvtársaik bevándorláspolitikája megbukott, új nincs, csak papírfecnikre odadobott ideák versenyeznek egymással.

Mindezek fényében értékeljék a Németországot megosztó másik hírt is: Angela Merkel komoly esélyese a Nobel-békedíjnak. A „menekültválságban végzett tevékenysége” tenné erre méltóvá.

Másfelől Obama is kapott valami ilyesmit a világbékéért…

Máté T. Gyula - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!