Most, hogy pár hétig ismét amerikai területen vagyok, láss csodát, egy nappal érkezésem után már kiújultak a feketelázadások Minneapolisban és az Egyesült Államok más nagyvárosaiban egy újabb büntetett előéletű fekete halála kapcsán, aki ismét rendőrökkel dulakodott. Ilyenkor „felböffen a kanális”, ahogy megboldogult washingtoni nagykövetségi beosztott barátunk, Dadi János jellemezte volna az abszurd állapotokat, amelyek során – mily meglepő – a szolidaritását kifejező fekete csőcselék ismét fosztogat és gyújtogat országszerte.

Mi folyik itt, kedves amerikai barátaim? Bűnözők védelme? A szólásszabadság arcátlan korlátozása? Az aberráltak „jogainak” előbbre sorolása a törvény és a hagyománytisztelő állampolgárok kárára? A migráció alapjogként kezelése, a család és a házasság több száz éves létének feje tetejére állítása? Az emberi értékek sutba dobása, a nemzet fogalmának megsemmisítése?

És mi jöhet még? A kérdés költői, de a válasz egyértelmű: a liberálisok totális háborút indítottak az emberiség ellen, így nem sok jót remélhetünk heves dekonstrukciós támadásaik elkövetkező időszakában sem. Marxista retorikájuk lényege, hogy azzal vádolnak meg, amit ők követnek el. Nemrég én is megkaptam egy távolabbi rokonomtól, hogy „egy utolsó fasiszta vagyok”. Azt már azonban a kedves rokon nem indokolta meg, hogy miért. Mivel naponta fasisztázik a liberális oldal, így nem rendített meg túlságosan ez a primitív és nevetséges vád, hiszen épp egy olyan embertől érkezett, aki egy tehetős nyugat-európai országban nőtt fel, előszeretettel drogozott, valamint saját erejéből nem volt képes sem továbbtanulni, sem boldogulni.

De visszatérve az amerikai történésekre: a Fox televízió és a Newsmax legalább nem hallgatja el, hogy ismét tombol az amerikai csőcselék Minneapolisban, ami nem véletlen, hiszen újfent vastagon beszállt a csatározásokba a Black Lives Matter és az Antifa. Minapi hír a New York Postban, hogy a BLM marxista vezetője, a fekete feminista Patrisse Khan-Cullors épp egy 1,4 millió dolláros házat vásárolt magának Los Angeles egyik jómódú negyedében, ahol a lakosság nagy része fehér. Vajon miből jutott az erőszakot szító hölgynek ilyen szép házikóra? Talán kérdezzük meg az Amazont, a Google-t, a Coca-Colát, az Apple-t vagy a Microsoftot. Jut is, marad is alapon, a BLM vezetői ezentúl már feltételezhetően nem fognak éhen halni.

Természetesen a rendőrnőt, aki a büntetett előéletű feketét a dulakodás közben akaratlanul meglőtte (azt hitte, a sokkolójával lő), máris menesztették állásából, sőt a rendőrfőnök is lemondott. Miközben a Capito­liumba történő januári behatolás közben indokolatlanul lelőtt fegyvertelen, büntetlen előéletű Ashli Babbitt gyilkosa ellen nem indult semmilyen eljárás. Mi több, a Babbitt meggyilkolását videóra rögzítő újságírót börtönbe csukták, arra hivatkozva, hogy nem volt megfelelő felhatalmazása a törvényhozás épületében tartózkodnia.
Ez lenne a jogállam, amit ránk akar testálni a liberális baloldali amerikai politikai vezetés és brüsszeli tettestársaik?

Míg korábban az aberrált szellemi irányzatok térnyerését lokálisan vissza lehetett szorítani, ma a digitális világ korában ez szinte lehetetlen. A harmadik világháború tehát már nemcsak körvonalazódik, de lényegében kitört. Újabb és újabb frontok nyílnak meg naponta a liberálisok agressziójának nyomvonalán. A normalitás képviselői ugyan szorgalmasan rávilágítanak ezekre a folyamatokra és rendre leleplezik a Nancy Pelosikat, Kamala Harriseket és Vera Jourovákat, de mindez nem elég. Ideje hadoszlopainkat rendezni és bővíteni, hogy szervezett ellentámadásba tudjunk lendülni a szellemi megszállók ellen. És ehhez potens szövetségeseket kell keresnünk.
Idehaza pedig időközben a neojakobinusok és a neobolsevikok agressziójával is meg kell küzdenünk. De ahhoz, hogy végleg elhárítsuk és elfojtsuk támadásaikat, a globalista coup d’état (puccs) mögött húzódó háttérhatalmat le kell lepleznünk. Márpedig ez a háttérhatalom nem valami rendkívüli földöntúli erő, hanem egy nagyon is valós, pénzügyi túlerőben tobzódó hálózat, a multinacionális cégek világa.

Ez bennem akkor kristályosodott ki, amikor a Black Lives Matter nevű marxista-rasszista mozgalom támogatóinak névsorát szemléztük egy előző írásomban. Korábban már felsoroltuk ezeket, de akkor most még egyszer megemlítek egy párat a szponzorok névsorából: Amazon, Apple, Coca-Cola, Facebook, Microsoft, Nike, Starbucks, YouTube. Szégyelljék magukat! Ha nem függenénk tőlük sok tekintetben, ezeknek a cégeknek a termékeit teljességgel bojkottálnunk kellene.

A világszerte jól ismert korporációk élén neves egyének állnak a kormányrúd mögött: Tim Cook, Mark Zuckerberg, Jeff
Bezos, Bill Gates és persze George Soros. Lehengerlő túlerővel állunk szemben. Szponzori tevékenységük egyben támogatott agresszió a törvény-, család- és nemzettisztelő állampolgárokkal szemben. Nem csoda, hogy kommunikációs Gestapo-alakulataik vezéregyéniségeinek vérnyomása a plafonra szökik, ha a nemzeti oldalon is előbukkannak hasonló, habár kisebb fajsúlyú tőkeerős egyéniségek. De szépen bővül a nemzeti irányban elkötelezett orosz, kínai, olasz, lengyel, cseh, magyar és más országok milliárdosainak tábora is, ami nem kevésbé irritálja őket.

Amerika Trianonja pedig a szemünk előtt bontakozik ki. Belátható időn belül az Egyesült Államok szétforgácsolásának lehetünk tanúi. Kik idézik ezt elő? A Joe Biden által vezetett demokraták és a háttérhatalom. Nekik valójában soha nem tetszett a patrióta, erős Amerika. Egy gyengébb változatot szeretnének. A trianoni párhuzam tehát nem véletlen. Nagy-Magyarország fénykorában az akkori államvezetés naivan és megér­tően várta a románokat, szerbeket, szlovákokat és ruszinokat az olcsó munkaerő végett a határvidékeken, és toleráns volt velük, sőt engedte őket párhuzamos közösségeket építeni, előidézve ezzel az ország megcsonkítását. Amerika is hasonló sorsra juthat hamarosan.

Tucker Carlson, a Fox televízió műsorvezetője nemrég rámutatott ezekre a demográfiai folyamatokra, a kevert és párhuzamos társadalomépítés veszélyeire. Kapott is hideget-meleget ezért a liberális véleménydiktátoroktól. A woke-, a PC- és a cancel-kultúra ugyanis nem engedi a szabad véleménynyilvánítást. Carlsonhoz hasonlóan számos elemző úgy látja (mint ahogy jómagam is), hogy Kalifornia, Florida, Új-Mexikó, Arizona és más határvidéki államok idővel leszakadhatnak az USA-tól, és önálló, disszidens államokat alkothatnak, vagy akár össze is olvadhatnak egymással. Ne felejtsük el, hogy az ilyen elszakadási kísérletek miatt tört ki az amerikai polgárháború, amit a Lincoln vezette Északnak akkor még sikerült megnyernie. Ezúttal azonban az északiak a globalista árulók, és a legtöbb liberális éppen az északkeleti államokban él (Connecticutban, Rhode Islandben, Massachusettsben és persze New Yorkban), ahol egyébként az ő dekonstrukciós, felforgatótevékenységük éppen a széthúzást, a szétesést erősíti.

Mit tehetünk a patrióta Amerika megmentése érdekében? A Mensa társaság egyik tagja nemrég azt vélelmezte, hogy a háború megnyerésének kulcsa a patrióta oldal számára a fogyasztók, az ügyfelek megnyerése lehet. Ha a vásárlók úgy gondolják, hogy elegük van a liberálisok rombolásából, akkor azt kifejezésre fogják juttatni, ami azonnal a korporációk szponzori tevékenységének leállítását eredményezheti. Mi a teendőnk tehát? A fogyasztók meggyőzése. Nem könnyű feladat, de szinte az egyetlen megoldás a liberális invázió lelassítására. Ezen a területen tehát nagyon átgondoltan és szervezetten kell cselekednünk.

Mindez lehet, hogy már késő, és Amerika szétszakadása évtizedeken belül megtörténhet. Önző szempont, de megemlítem, hogy időközben azért hét ágra süt a nap Floridában, és a pálmafák árnyékában finom koktélokat lehet fogyasztani. Lehet, hogy így könnyebb ennek a tragikus összeomlásnak az elviselése. Ugyanezt javaslom a Balatonnál borozgató barátainknak is, amikor a liberális gőzhenger beindul és elkezd fasisztázni. Nyugodtan dőljünk hátra és lazuljunk el, viszont legyünk éberek és józanok másnapra. Ahogy a Röszkéről származó Rózsa Sándor (a magyar Robin Hood) anno ékes­szólóan összefoglalta valamikor 1850 táján: „Ha mindenki úgy tösz, ahogy tönni köll, akkó minden úgy lösz, ahogy lönni köll.”

Topolánszky Ádám

A szerző volt amerikai köztisztviselő, publicista

]]>www.magyarnemzet.hu]]>