- 0
Miért fogadnak demokratikus intézményben tőzsdespekulánst?
Erre a kérdésre nem lehet politikailag korrekt – PC – feleletet adni.
Egy amerikai tőzsdespekuláns nemrég fölkeresett egy magas rangú politikai vezetőt a kontinens olyan területén, amely flamand térségben fekszik, de maga a város vallon többségű. Már ez a demográfiai perverzió is érzékelteti: sok minden eltorzult a földrészen.
Miért fogadnak demokratikus intézményben tőzsdespekulánst?
Erre a kérdésre nem lehet politikailag korrekt – PC – feleletet adni. Maga a valóság ugyanis nem politikailag korrekt. Végül is a PC követelményét épp azért erőltették rá a sajtóra, hogy ne lehessen leírni a valóságot, a társadalmak maradjanak tájékozatlanok.
Így halászhatnak a zavarosban a média fölöttesei.
Több régi jel is mutatja, hogy a kontinenst átölelő – inkább behálózó – politikai szervezet lezüllött, korrumpálódott, bűnözéssel átitatott lett. Az állítólagos demokráciában éppen a nép egyszerű fiai szenvedtek kárt a pénzügyi oligarchia kapzsisága miatt.
Miért kellett – például – lebontani a cukorgyárakat?
Csak egy példa a sok közül. Az oligarchia nagy kölcsönt adott egy dél-amerikai óriásnak. A latin behemót azonban pénzügyileg megroggyant. Jelezte az oligarchiának, hogy nem tud törleszteni. Pénzzel biztosan nem, cukorral azonban fizet.
Fizessen akkor cukorral – legyintett az oligarchia.
Így vált fölöslegessé az európai – benne a magyar – cukoripar. Például azt az észak-alföldi gyárat is karamellizálni kellett, amely már régóta gall tulajdonban volt. Fizetett az oligarchia azért, hogy sorra robbantsák fel a kéményeket – ezek videó-látványossággá lettek.
Cukorrépa-termesztők tömege ment tönkre.
Családok jutottak éhkoppra azért, hogy a pénzügyi oligarchia még kövérebbre hízzon. Nemzedékről nemzedékre gyakorolták a cukorrépa-termesztést – tudásuk fölösleges, sőt tiltott lett. Nem értették, miért. Mert valóban nem volt elfogadható magyarázat.
A politikai központ soha nem vizsgálta ki, mi okozta a tragédiát.
Kik voltak azok, akiket a nagy latin Góliát lefizetett azért, hogy hitelezzen neki a kontinens, tetemes pénz ömöljön át az óceánon, olyan pénz, amelyet az óceánon innen kellett volna fejlesztésekbe fektetni. Kik voltak azok, akik erről döntöttek?
Tudható – lenne… De nem nyomoznak utánuk.
Kik voltak azok, akik nem vizsgálták meg a hitelnyújtás körülményeit, szempontjait, valós és hamis indokait akkor, amikor kiderült, hogy a hitelfölvevő nem tud törleszteni? Ezt sem vizsgálta senki, nem volt olyan érdek, amely ezt világossá tehette volna.
Kik hazudták azt, hogy az európai cukoripart le kell rombolni?
Ez még ma is kideríthető, és kimutatható az is, mely médiumok hazudtak hamis tartalmakat a répacukor lejáratására, a nádcukor-üzlet megédesítésére.
Még volt is honnan tanulni, hiszen a KGST is cukorvásárlással támogatta Kubát.
Olcsóbb lett volna, ha a lengyel kikötőben azonnal kiöntjük a cukrot – mondták akkor.
Akkor még szovjet unió volt. Most nem szovjet. Akkor ideológiai hamisságok miatt kellett a cukrot megvenni. Ma az oligarchia korruptsága, kapzsisága, hörcsögtermészete miatt. Mintha ez az utóbbi alacsonyabb rendű lenne – játszik el a gondolattal a szemlélő.
Most újabb korrupt határozatot hozott a központ.
Egyértelmű hogy korrumpálták a szavazók egy részét, az átszavazóknak egészét. Vannak olyan szavazók is, akiknek nevét már megtalálták egy jellegzetes listán. Kérdés: csak pénzért szavaztak-e, vagy már zsigerből is hazájuk ellen szavaztak volna.
Bonyolult a közép-európai politika leckéje.
Önmagában a demokrácia is bonyolult lenne, de még komplexebbé teszi a korrupció: a demokratikus intézményekbe benyomult megvesztegetés, választott képviselők megvásárlása, felbérelése, lealjasítása, szociopatává züllesztése.
Választott ellenségeiktől kell megvédeni a társadalmakat.
A polgárok szavazatai révén jutottak döntéshozó helyzetbe olyan figurák, akik egy része már előzőleg is korrupt volt, más részüket utólag környékezték meg, és most ezek a politikai bűnözők a demokrácia jegyében fordulnak saját választóik ellen, miközben eljátsszák a jótevőt.
És a még tiszta demokráciát akaró szervezetekben is ott van az ötödik hadoszlop.
E kihívás megválaszolásához nemcsak rugalmasság, intelligencia, furfang szükséges, hanem – mindezek mellett – drótkötélidegzet és valószínűleg kiadós humor is.
Kovács G. Tibor - www.gondola.hu
Előző cikkSzabadítsuk fel a pritamint!