Egy Soros-féle „jókívánság”

Kovács M. Mária még ahhoz is gyáva, hogy kimondja: dögöljön meg a szomszéd tehene. Amikor ezt a cikket írom, azon a napon adta hírül a napi sajtó, hogy a Soros-egyetem professzora, a fentebb emlegetett személy azt a burkolt kívánságot fogalmazta meg közösségi oldalán, hogy igazán megtörténhetne Orbán Viktorral is az, ami Lech Kaczyńs­ki volt lengyel miniszterelnökkel sajnos megtörtént, aki kilenc éve egy meglehetősen titokzatos repülőgép-baleset áldozata lett. S ahogy már ilyenkor lenni szokott, jöttek a zsigeri gyűlölködők kommentjei. Csak egyet emelek ki, mégpedig egy olyan személyét, akinél az undorító megjegyzés „családban marad”. Göczey Zsuzsanna, a hajdanvolt Magyar Rádió munkatársa, aki most a Klub Rádió zenei szerkesztője, s nem mellesleg a jobb sorsra érdemes Kornis Mihály író életének párja. Kornis úr volt az, akit arról is lehet ismerni, hogy egy alkalommal nemes egyszerűséggel kijelentette: „Mi jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket”.

A megjegyzésből könnyen megfejthető, ki is a mi és a ti. Mindenesetre Göczey a „mi”- hez tartozik, ugyanis Kovács M. történészprofesszor „óhaját” továbbfejlesztette, lévén azt írta úgynevezett burkolt kommentárjában – ezt egyik napilapunk adta hírül –, hogy bizony jól járnánk egy ilyen balesettel, ellentétben a lengyelekkel, hiszen Lech Kaczyński ikertestvére nem ült a lezuhant gépen, így ő léphetett fivére helyébe. Orbánból viszont, ahogy G. Zs. írta „nincs még egy”, tehát egy légi baleset teljes munkát végezne. Szerinte, meg Kovács M. tudós asszony szerint. Én meg azt mondom, elég! És azt is kérdezem, milyen egyetem és milyen rádió az ilyen, amelyik eltűri ezeket a kijelentéseket, megjegyzéseket? Továbbá azt is kérdem, amit már sokan, sokszor megtettünk: vajon mi történne, ha éppen az úgynevezett jobboldalról kívánná a halálát valaki egy baloldali közéleti személynek? Nos, válaszolok. Égig, az ENSZ-ig, az EU-ig meg a Naprendszer összes bolygójáig elérnének a jajveszékelések. Továbbá még száz év múltán is ezt emlegetnék.

Nos, a legújabb gyűlöletbeszéd kapcsán a fentieken kívül az szomorítja el az embert, hogy immáron kihalt vagy óriási mértékben háttérbe szorult az illem, a jó modor. És a lejtmenet folytatódik. S ezzel együtt eltűnőben van az elegancia is a világból. A jelenség mindennapjainkban is erőteljesen megmutatkozik, sajnos rengeteg példa van rá. Repülőre, vonatra szállva azt tapasztaljuk, az utazás már minden eleganciáját elvesztette, tülekedés, zsúfoltság, udvariatlanság, piszok, kényelmetlenség jellemző rá. Hol vannak már azok az idők, amikor utazni legalább olyan kellemes, elegáns és élvezetes volt, mint a megérkezés utáni pihenés időszaka! A lakóhelyeinken minden erőfeszítés ellenére sem tudunk megküzdeni a szeméttel, az összefirkált falakkal, a koszos utcákkal. A közlekedésben részt vevők, akár autóval, akár a tömegközlekedés járműveivel utazzanak, udva­riatlanok, durvák. Ezek „fizikai” tényezők. Ám ami a lelki és szellemi életet illeti, arra is ugyanúgy az illem, a jó modor, az együttélés szabályait semmibe vevő viselkedés jellemző, meg a szellemi „környezetszennyezők” rombolása. Amit most Kovács M. professzor asszony is bemutatott.

Mi úgy tudjuk itt, Európában, hogy etikánk alapja a Biblia tízparancsolata, amely – a mindennapokat figyelembe véve – sajnos már nem igazán iránymutató. Sőt, olykor egyenesen kigúnyolni való, mint tették ezt álliberális honfitár­saink akkor, amikor Kásler miniszter úr hivatalba lépése után azt találta mondani, hogy sokkal kevesebb gondunk lenne, ha a tízparancsolatot igyekeznénk betartani. Pedig nem olyan nehéz, ráadásul betartásával az emberi kapcsolataink is javulhatnának. Belátom, mindez vágyálom csupán. „Illem és jó modor a fő…, így úri egy úri nő” cseng a fülemben a gyermekkoromban a rádióban sokszor hallott operettszöveg. Igen, nevessen ki bárki, egy kisgyerekre még egy ilyen bugyuta dalocska is nevelő hatással tud lenni. Csakhogy sajnos ez az idő elmúlt már. Sokan felesleges időpocsékolásnak tartják azt, aminek alapvető magatartásformának kellene lennie, és bizony sem a fizikai, sem pedig a szellemi környezetszennyezésnek, rendbontásnak nincs igazi következménye.

Okosabb hozzáértők persze számos alkalommal megírták már, hogy a rejtőzködő, a számítógép üzenőfalai mögé bújt ember utat téveszthet, mert könnyen előbújik belőle a rossz, a meggondolatlan, a gyűlölködő. S könnyen mélyre süllyed. Ez történt most is, ki tudja már hányadjára. Naiv emberként mégis azt gondolom, egy közéleti embertől kivált elvárható, hogy a nyilvánosság előtt moderálja magát. Lehet indulatos, ha megsértették. Lehet szókimondóbb, mint ami elvárható, ha mondandóját, avagy gyűlölködését érvekkel tudja alátámasztani. Lehet keserű, ha kellően meg tudja indokolni ennek okát. De nem kívánhatja senki halálát, kivált nem „jópofizva”, burkoltnak látszó célzással. Kovács M. Mária történészprofesszor nem néhai Lech Kaczyński, nem Orbán Viktor, nem a lengyelek, nem a magyarok becsületét sértette meg – az összes vele egyet értő hozzászóló támogatásával –, hanem minden olyan tisztességes emberét, aki még hisz abban, hogy a véleményszabadság nem tisztességtelenséget jelent, s aki tudja, hogy az alpári, sértegető stílus nem jellemezheti a közbeszédet, már csak azért sem, mert ragadós. S persze tudja azt is, létezik olyan fogalom, hogy emberi méltóság.

Nem is tudom, miért jutott éppen most eszembe Tamási Áron egyik mondása, mely így szól: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan.”

Kondor Katalin - ]]>www.magyarhirlap.hu]]>