Az MSZP, a Jobbik és az LMP kedvesen megosztozott a témán: mindenki más szempontból utálhatta a miniszterelnököt. S láss csodát: Orbán még mindig a helyén.

 A parlamenti büfében „egyeztetett” tegnap reggel Szél Bernadett, Vona Gábor és a szocialista Tóth Bertalan.

Az LMP frakcióvezetője azért szerette a helyet, mert itt mindig kiélhette szabadságharcos énjét, amikor számonkérte a pultoson a vegetáriánus ételek hátrányos megkülönböztetését. Egyszer aztán kapott tréfából egy gender-barátnak titulált kelkáposzta főzeléket, aminek köszönhetően élete egyik legszebb demokrata üvöltését adhatta elő, amúgy hölgyileg.

A Jobbik elnöke törzstag volt a büfében. Kínos szavazások idején rendszerint itt időzött – mint például a kettős állampolgársággal kapcsolatosan 2010-ben. Akkor kicsit kellemetlen volt, ma már áldja eszét és a büfét: új brüsszeli és tengerentúli barátai szemében ez most marha nagy plusz pont.

Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője azért szeretett itt lenni, mert Botka Lászlóval és Molnár Gyulával itt nemigen találkozhatott – mivel egyikük sem képviselő, tárgyalni meg a Parlament környéki europer búfelejtőkben jobban szeretnek. Itt Tóth Bertalan „valakinek”, és nem táskahordó fiúnak képzelhette magát.

A három ellenzéki politikus tehát jókedvűen egyeztetett. Ezt mostanában egyre gyakrabban tették, valahogy mind a hármójukhoz ugyanaz a megrendelés érkezett a szponzoroktól: ]]>Támadjátok, rágalmazzátok Orbánt! ]]>A feladat adott, de mivel gyalázzák?

Vona Gábor: Csináljuk úgy, mint a Gyurcsány!
Tóth Bertalan: Hazudjunk?!
Szél Bernadett: Az alap, de a Gabi másra gondol, azzal támadjuk, amit mi ismerünk a legjobban!
Vona Gábor: Pontosan, a tolvaj tud a legjobban rablásról beszélni! 
Tóth Bertalan: Hogy ti milyen menők vagytok!
Szél Bernadett: Nem a napot lopjuk itt, Bercike!

Ez is megvolt, de akkor ki, és mit is mondjon?

Vona Gábor: Én azt mondom, hogy Orbán rögeszmés, külföldről irányítják és az oligarchák bábja. És van egy tök jó mondatom arról, hogy a homokozóban minden lapátot magának akar.
Szél Bernadett: Nekem is van egy jó példázatom: olyan, mint Dagobert bácsi, dollárral a szemében. Ja, bocs, a dollár-jel az enyém, neki kitalálok valami mást, meg hogy nála rendszeresen elgurul a gyógyszer. 
Tóth Bertalan: Hát… izé, én nem is tudom, mivel támadhatnám magamból kiindulva. Ugye, nem sok mindent csináltam. Puskázás a suliban? 
Szél Bernadett: Nyugi, Berci! Ti történelmi párt vagytok, van bőven témátok. Például korruptozd le! Abban nektek marha nagy az élményanyagotok!

A büfében ment minden, mint a karikacsapás. Azonban mivel igaz demokraták, és nem üres szólamokat puffogtató populisták ülték körbe az asztalt, kellett valami „szakmai” háttér is az Orbán-gyalázáshoz.

Vona Gábor: Hadd legyek megint én a nagyon európai politikus! Léci-léci-léci! 
Szél Bernadett: Tőlem mehet, de akkor enyém a Putyin-kártya!
Tóth Bertalan: Devizahitelesek, egészségügy, oktatás. Stipi-stopi!

Itt Vona Gábor és Szél Bernadett összenézett: egész biztos, hogy ez jó ötlet, Berci? Hiszen a devizahitelekbe az MSZP kormány kergette bele az embereket, szocialisták akarták eladni a kórházakat, és az oktatásra is ők szabadították rá a „bolonyás” liberálisokat. De ha ezt akarja, ő dolga, majd lerendezi Botkáékkal. Ők inkább a saját dolgukkal foglalkoznak.

Vona Gábor: Béruniót fogok követelni! Ugyanazért a munkáért mindenhol ugyanannyi legyen az EU-ban a fizetés!
Szél Bernadett: Melyik multi fogja ezt támogatni? Nem beszélve arról, hogy miből? A minimálbér emelés miatt is sír minden vállalkozó.
Vona Gábor: Ezért tuti a téma! Jobb, mint az ingyen sör és a japán-magyar határ! Azt látja a „világ”, hogy mi jobbikosok milyen európaiak vagyunk, és nem begyöpösödött bőgatyások! Egy néppárt amúgy is merjen ígérni!
Szél Bernadett: De Gábor, ez tényleg nem reális! Erre Brüsszel egy fillért sem ad, a Jávor Benedek mesélte, hogy ez csak arra jó, hogy kifizessenek egy tonna pénzt egy raklap hatástanulmányért.
Vona Gábor: Miért, a Paks nélküli magyar áramellátás reális? Vagy teszel minden mangalicára egy napkollektort?! 
Tóth Bertalan: Ne veszekedjetek, gyerekek! Itt nem kell, egymás között vagyunk!

S tényleg, itt is egymás között voltak. Mint ahogy szembetűnő, hogy az elmúlt hónapok ilyen-olyan választásain valahogy mindig sikerült egymás javára visszaléptetni, vagy el sem indítani a jelöltjüket. Természetesen valamilyen nagyon életszerű, és még véletlenül sem politikai indokkal.

Többnyire persze így is kikaptak. Macerás dolog ez a népakarat. Orbánt utálni egyszerűbb!

Fotó: PS-montázs

Máté T. Gyula -]]> http://matete.pestisracok.hu]]>