Az iszlám és a saría jog térnyerése kapcsán kiindulópontként rögzítendő, hogy az Európai Unió mind a 28 államában legális a homoszexuálisok együttélése, és 22 állam regisztrált kapcsolat formájában jogi lehetőséget is ad az azonos nemű párok rendezett együttélésére.

Tizenegy uniós tagországban a házasság is nyitva áll számukra (Skandinávia, Benelux államok, Spanyolország, Írország, Franciaország), és 2017. június 30-án a német szövetségi törvényhozás alsóháza is lehetővé tette a házasságkötést az egyneműeknek, bár a kérdés valószínűleg a német alkotmánybíróság elé kerül.

Minden második – azaz összesen 14 – tagállamban közös örökbefogadás is lehetséges. Hazánk uniós szinten már a konzervatív félbe tartozik, itt csak egyének fogadhatnak örökbe, és alkotmányosan kizárt a homoszexuálisok közötti házasság.

A magyar alaptörvény 2012 óta, a szlovák alkotmány 2014 óta lényegében kizárja a házasság lehetőségét az LMBTQ-közösséghez tartozó egyének számára, amiként Lengyelország 1997-es alkotmánya is, mivel mindhárom legfelsőbb jogforrás férfi és nő életközösségeként értelmezi a házasságot.

Horvátországban 2013 óta egy népszavazás nyomán ugyancsak ki van zárva alkotmányosan a szexuális kisebbségek házassága. Azonos neműek jelenleg nem házasodhatnak Ausztriában, Csehországban és Romániában sem.

Ausztriában mostohagyermek örökbefogadása 2013 óta lehetséges, az együttes örökbefogadás pedig tavaly óta. Horvátországban a „partnergondnokság” a homoszexuális állandó élettárs és partnerének gyermeke közötti, a gyermek születési anyakönyvi kivonatában szereplő speciális, kvázi szülői felelősséggel járó hivatalos kapcsolatot jelenti. Magyarországon, Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában csak LMBTQ-egyének fogadhatnak örökbe, párok nem.

A lengyelek kifejezetten tiltják az együttes örökbefogadást azonos nemű pároknak. Hazánk az adoptálás terén a szigorúbban szabályozó országok közé tartozik, ám ez a régió nagy részére is jellemző.

Mindezek ellenére a jogi kiskapuk kihasználásával egyre több azonos nemű pár vállal gyereket, példának okáért úgy, hogy egy kanadai kórház igazolja, hogy a gyermek béranyától van. A közelmúltban napvilágra került ügy pikantériája, hogy a fentiek alapján egy, a magyar jog szerint tilalmazott helyzetben a vér szerinti apa még gyedre is jogosult lehet, tehát a költségvetés terhére történik a joggal való visszaélés.

Ha tetszik, szintén kiskapuként értékelhető, hogy egyes szakmai vélemények nyomán a polgári törvénykönyvben (Ptk.) foglaltak alapján melegek és leszbikusok (párkapcsolatban élve is) örökbe fogadhatnak gyermeket, de csak a pár egyik tagja lesz törvényes szülő.

A szabályozás a (különnemű) házastársak általi örökbefogadást preferálja, és a Ptk. elvileg lehetőséget ad azonos nemű pároknak olyan gyermek örökbefogadására, aki másnak már nem kellett.

Közös gyermekké fogadásra a meleg és leszbikus pároknak nincs lehetőségük: az azonos nemű tagok egyszerre nem fogadhatnak örökbe egy gyermeket, és arra sincs lehetőség, hogy a partner által korábban örökbe fogadott gyermeket fogadja örökbe az azonos nemű partner. A Ptk. szerint a partner szülőként való elismerése nem lehetséges, vagyis hogy a szülő azonos nemű partnere a gyermeket örökbe fogadja, mivel erre csak (különnemű) házastársak esetén van lehetőség.

Magyarországon a béranyaság nem önálló büntetőjogi kategória, azonban egy 2004-es döntésében az Alkotmánybíróság (AB) a témával kapcsolatban kimondta, hogy az alkotmányos önrendelkezési jog nem parttalan. Míg az önrendelkezés személyes jog, a dajkaterhesség, béranyaság mások jogait is érinti. Senkinek nincs az alkotmányból levezethető joga arra, hogy ilyen beavatkozást kérjen (108/B/2000. AB-határozat).

Az Európa Tanács 2016. március 15-i döntésében 16 nem és 15 igen szavazattal véglegesen elutasította a béranyaság gyakorlatát. Kanadában, Nagy-Britanniában, Németországban és Belgiumban csak a dajkaanyaság engedélyezett – ebben az esetben a leendő szülők csak a várandóssággal járó pluszköltségeket állják, magáért a baba kihordásáért nem fizetnek. (1997 előtt Magyarországon is létezett a dajkaterhesség intézménye.)

Magyarországon tehát jogi értelemben elképzelhető az a helyzet, hogy egy kanadai kórház igazolásával arról, hogy a gyermek béranyától van, azonos nemű pár egy korábbi heteroszexuális kapcsolatból származó gyereket együtt nevelhessen, és ehhez támogatást is ad a magyar állam.

A bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2009. évi XXIX. törvény kimondja, hogy „Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, vagy e törvény a rendelkezés alkalmazását nem zárja ki, megfelelően alkalmazni kell (…) a házastársra vagy házastársakra vonatkozó szabályokat a bejegyzett élettársra vagy bejegyzett élettársakra.” Vagyis a gyedre jogosult szülő és a vele együtt élő házastársa is gyedre mehet mint a szülő bejegyzett élettársa.

Családi pótlékra szintén jogosult a szülő, a vele együtt élő házastárs/bejegyzett élettárs, illetve a szülővel együtt élő (bármilyen nemű) élettárs, ha ­életvitelszerűen együtt él az ellátással érintett gyermekkel.

Mindehhez persze az is szükséges, hogy a szülővel élettársként legalább egy éve szerepeljen az élettársi nyilatkozatok nyilvántartásában vagy a szülővel fennálló élettársi kapcsolatát az ellátás megállapítására irányuló kérelmet legalább egy évvel megelőzően kiállított közokirattal igazolja.

Az érintett kérdésben alapvetés, hogy az ember szexuális életének a megválasztásához fűződő joga nem mosható össze egy hipotetikus jellegű gyermekhez való joggal. Ezzel kapcsolatban korábban néhány francia ítész meglehetősen direkten fogalmazott: egy esetben az apa „erkölcstelen homoszexuális kapcsolatokkal rendelkezett, amely alkalmatlanná tette a szülői felügyelet gyakorlására” (Rennes, 1989. szeptember 27.).

Egy másik ítélet szerint, ahol az apa homoszexuális erkölcseit tekintetbe véve a gyermekek számára komoly morális és fizikai veszélyt jelentett volna, ha a szünidőt az apánál töltik, a bíróság indokoltnak látta e jog megtagadását.

Jóllehet e téren a bírói gyakorlat is megengedő irányba mozdult, az ítélkezés szempontjából a gyermekek egészséges testi, szellemi és lelki fejlődése változatlanul kiemelt fontosságú.

Nem véletlen, hogy a hagyományosan liberálisnak tartott strasbourgi bíróság is egyik döntésében (Philippe Fretté versus Francia Köztársaság) kinyilvánította, hogy a francia hatóságok nem sértették meg az egyezmény 14. cikkét (megkülönböztetés tilalma) a 8. cikkel összefüggésben (magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog) azzal, hogy megtagadták a hozzárulást az egyedülálló homoszexuális kérelmező örökbefogadási kérelméhez.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága deklaráltan hitet tett amellett, hogy a gyermekek elsőbbséget élvező érdekeit védelmezni kell az egyensúly eléréséhez, még ha ez az egyensúly kényes is.

Ifj. Lomnici Zoltán

A szerző alkotmányjogász

]]>www.magyaridok.hu]]>