Ha valaki szappan nélkül borotválja a bolondot, az – a Németalföldön elterjedt közmondás szerint – becsap valakit.

Ehhez persze nem kell messzire utaznunk, nekünk is van helyben számos kitűnő „borbélyunk”, akik – ha cseppnyi nyilvánosságot kapnak – azonnal borotvát ragadnak és a bolond feje után nyúlnak.

Legutóbb például az ügyeletes megmondóemberek egyikére, Horváth Zoltán publicistára lettem figyelmes, aki az elmúlt hét slágertémájáról, az ismert üdítőital és a melegek kapcsolatáról fejtette ki a józan hallgatóság számára liberálistól sajnos egyáltalán nem meglepő véleményét.

Horváth ugyanis úgy véli, hogy ebben a sajátos marketingakcióban nem az üdítőitalt gyártó és a melegek rontottak a magyar társadalomra, népszerűsítve az azonosneműek közötti szabad szerelmet s mintegy követelve annak minden „bolond” általi elfogadását, hanem fordítva történt. Azt mondta a nagyszerű Horváth, hogy „Ez a politikai marketing az ellenségképzés marketingje.” Vagyis azért, mert a gyártó az orrunk alá tolta ezt a metróban például a gyerekek által is szemrevételezhető reklámot, azzal nem ők sértették meg a közízlést, hanem a „közízlés” sértette meg őket, ellenséget képezve belőlük. Így van ez a liberáliséknál, kérem szépen. Ha te ülsz nyugodtan a fotelben s érzed, hogy valaki a szádba akarja erőszakolni a cumi, amit nem akarsz bevenni, mert például fullasztóan nagy, netán büdös vagy gusztustalan orrváladékkal van bekenve, akkor nem az erőszakoskodó cumituszkoló a hibás, hanem te, mert van képed tiltakozni. Érted? Úgy vagy te az ellenségképzés képviselője, hogy még nem csináltál semmit, legfeljebb ellenálltál annak, hogy a cumit benyomják a szádba. Hogy rávegyenek a hazugság elfogadására. Ha valami, akkor hát ez az igazi „politikai” marketing. Amelynek tévedését maga a reklámozó cég is elismerte, lecserélte irritáló plakátjait.  

Ennek ellenére jön a Horváth-féle magyarázat kifejtése: „Ma a más szerelműek vannak kijelölve ellenségnek, és ha nem állunk ki mellettük az ő szabadságuk, az ő méltóságuk érdekében, akkor holnap majd mi leszünk vagy mások lesznek kijelölve. Ez egy társadalmi gyakorlat kell, hogy legyen a részünkről, a szolidaritásérzés, mert ennek a civil társadalomnak más nem maradt ebben a rezsimben, csak a szolidaritás. Az egyetlen hatalmi eszköz, ami ma a polgár kezében van.”

Én mást javaslok liberális barátaimnak. Azt, hogy próbáljanak meg egyszer valamiről igazat mondani. Próbáljanak meg egyszer a valósággal szolidaritást vállalni. Hátha nagyobb sikerük lesz, mint az örökös szappan nélküli bolond- borotválással.

Horváth K. József - ]]>https://leander.blogstar.hu]]>