Azon a napon nagy sokaság vala a piactéren, az emberek jövének-menének. De szívökben félelem és izgatottság vala. Vitatkozának, beszélgetének erről-arról, az elmúlt napok eseményeiről. Szívökben tehát félelem és izgatottság vala, mert féltek a jövendöléstől: délután elsötétül az ég a Város felett.

De most még délelőtt vala. És sokaság. Nem voltak ott ugyan Dávid fiai, akik Hebronban születtek: Amnon, az elsőszülött, aki a jiszreeli Achinoamtól született. A második Dániel, a kármeli Abigailtól, a harmadik Absalom, Maachának, Talmaj gesuri király leányának a fia, a negyedik Adonija, Haggit fia, az ötödik az Abitáltól született Sefatja, a hatodik az Egla nevű feleségétől származó Jitreám. (Már rég meghaltak vala.)

De akik élnek, ott valának sokan és vitatkozának, tárgyalának. De nemcsak a piactéren vala nagy sokaság, hanem a Jókai utcában, a Magyar Szocialista Párt székháza előtt is. Az emberek itt is jövének-menének, de szívökben félelem és izgatottság vala.

Odabent, Kaifás házában is nagy vala a sürgés-forgás, ott is vitatkozának, beszélgetének az írástudók és farizeusok.

Sok víznek kell még lefolyni a Pisonon, mely megkerüli Havilah egész földjét, ahol az arany terem, a Gihonon, mely megkerüli az egész Khús földét, az Eufrátesen, no meg a Sebes-Kőrösön, amíg ez a Simon-ügy lezárul – mondá Bárándy Gergely, akinek már ükapja is írástudó vala.

Bizony-bizony mondom néked – válaszolá Vitányi Iván, aki már a Lévi-korszakban is szociológus vala, a Kőrös folyó rövid ö-vel irassék és ejtessék, mert így vagyon az Írásban.

Nem megmondtam neked, amice, hogy a Dunáról beszélj, ne a Körösről, mert abban nincsen ö-betű – böké meg Bárándyt Tóbiás József, a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselője,  nem megmondtam?

És Bárándy Gergely, akinek már ükapja is írástudó vala, erre már válaszolni sem tudott vala, mert megszólala Kaifás.

„Az embernek fel szokott tűnni, ha van 240 millió forintja. Arról adózni kell, azt be kell vallani.”

Nagy morajlás zenge erre a teremben. A luditák, az anamiták és a lehabiták ezt megértették vala, de a jebuziták, a sziniták és a hamatiták nem. És akkor váratlanul felálla és felkiálta Ráma fia, Szeba: ha az embernek a fél lábát levágják, az is fel szokott tűnni, de néhány hét alatt megszokja.

Lőn erre még nagyobb morajlás és zsivaj, a teremben tetőfokára hága az izgalom.

Hát még kível! Forrongtak is a Jókai utcában a jebuziták és a hamatiták, kiabáltak és sípoltak vala, hogy is van ez a Simon-féle bankszámla.

És ekkor felbukkant vala Gúr Nándor, a Magyar Szocialista Párt országgyűlési képviselője. Odaméne az utcai háborgókhoz, talála egy faládát és ráálla. De ez nem találtatott megfelelő magasságúnak, így megtoldá egy DAB söröshordóval (Dortmunder Actien-Braurei).

Újfent ráálla, megköszörülé torkát és hangos szóval így kezdé:

„Emberek, demokraták, barátaim! Ne temessük Simon Gábort, választmányunk egykori elnökét! Gábor kiment Bécsbe, hogy megnézze a Kaisergruftot, elvégre ott is magyar királyok nyugszanak. Már a Neuer Markton sétált, amikor megpillantott a járdán egy szatyrot, egy MédiaMarkt papírtáskát Mert hülye azért nem vagyok felirattal. És midőn látta, hogy tele van pénzzel, mit tett barátaim, mit tett Simon Gábor, választmányunk egykori elnöke? Azt tette, amit ilyenkor a lelkiismeret diktál. Bevitte az első Volskbankba, barátaim, demokraták!

Nagy, misztikus csönd lett vala ekkor a Jókai utcában, a Magyar Szocialista Párt székháza előtt. Nagy, misztikus csönd.

A jebuziták rögtön megértették vala és hazamenének. Néhány hamatita még gondolkodott vala, aztán ők is elsétáltak vala.

De micsoda véletlen, a közelben álla a feltámasztott Lázár, aki két nővérével, Máriával és Mártával jöve Betániából. Ezt ne hallgassuk tovább, igazi farizeus beszéd - mondá nekik. Ők peniglen szót fogadának és elmenének.

Néhány szinita még azért háborgott vala, és kérdezé a Nyugati téren a McDonalds előtt, mi is vala a felirat azon a kibaszott szatyron? 

Válasz nem lévén, leszálla az este, az ég elsötétült vala és a templom kárpitjai megrepedének.