Novák Katalin lemondása után Bródy János – az SZDSZ egykori és szellemiségének ma is lelkes propagandistája – küldött egy régi Illés-dalt a köztársasági elnöknek. A címe, Miért hagytuk, hogy így legyen? Bár a sokak által kedvelt dal 1973-ban született, s nyilvánvalóan az akkor virágjában lévő kommunista rendszert bírálta, már akkor is kétszínűen, Bródy úgy tesz, mintha ez a muzsika ma született volna, és a szabadon választott demokratikus rendszer tehetne arról, hogy Novák Katalinnak egy különleges kegyelmi üggyel kapcsolatban kellett volna távoznia posztjáról, amit mintha nem akart volna megtenni.

Emlékszünk a szövegre: „Azt hiszed, hogy nyílik még a sárga rózsa, azt hiszed, hogy hallgatunk a hazug szóra, azt hiszed, hogy mindig mindent megbocsátunk, azt hiszed, hogy megtagadjuk minden álmunk”.

Természetesen erről szó nincs, mint ahogy arról se, hogy a kommunisták bűnei ellen íródott, s 1973-ban nagyon is helyénvaló dal, ma bármilyen módon aktualizálható lenne. Leszámítva a sanda szándékot, ami Bródynak mindig zsebben van, hogy Orbánékat kommunista színben akarja feltüntetni. Azt az Orbánt, akinek egész politikai pályafutását az antikommunizmus alapozta meg, s éppen következetes antikommunista és magyar lelkületének köszönheti, hogy valójában ötödik kormánya élén is képes volt megőrizni az emberek bizalmát. Ebből négyszer kétharmaddal.

A Hírklikk azt tartja helyénvalónak, nyilván azzal ért egyet, ha ilyeneket ír: „Bródy János ezekben a napokban nemcsak azt bizonyítja be sokadszorra, hogy mennyire időtállóak a művei, hanem azt is, hogy nem véletlenül vált egy (két/három?) generáció szócsövévé”. A zenész Facebook-oldalára pedig az alábbi mondatot tette ki: „És eljöhet még az az idő, hogy kinyílnak tágra zárt szemek, Fény derül a sötét szobákra, hol hamisítják a híreket”.

Ezt természetesen kötve hiszem, mert nem a kommunizmusban élünk, ezért nem fog fény derülni arra, hogy a sötét szobákban hamisítják a híreket. Egyszerűen azért, mert nem hamisítják őket.

De hogy pontosan mi történt, arról álljon itt Orbán Viktornak a szombati évértékelőjén elhangzott beszéde egy részlete:

„[Novák Katalin] Távozása bár helyes, de nagy veszteség Magyarország számára. A lemondás oka az, hogy egy gyermekek sérelmére elkövetett bűncselekmény leplezéséért elítélt embernek elnöki kegyelmet adott. Kegyelmi döntését a magyarok elsöprő többsége nem fogadta el és elutasította. Márpedig az elnök legszebb, egyben legnehezebb feladata a nemzeti egység fenntartása, s ha ez bármilyen okból megbillen, akkor a helyreállítása is. A lemondás indoklásából tudjuk, hogy a nemzeti egységet éppen az ő döntése bontotta meg, így ő maga helyreállítani már nem tudhatta. Ezért be kell látnunk, az történt, aminek ebben a helyzetben történnie kellett. A kibillent egyensúlyt helyreállítani, a felháborodás magasba csapó hullámait megszelídíteni, a család- és a gyermekvédelem ügyében a nemzetet újra egyesíteni csak az elnök lemondásával és új elnök hivatalba lépésével lehet. Az igazságügy-miniszter asszony az elnök határozatát az alkotmányos szokásoknak megfelelően ellenjegyezte, 25 év töretlen gyakorlatát folytatva. Távozása az államélet törvényeinek elkerülhetetlen és – azt hiszem – igazságtalan következménye. (…) Az elnök és az igazságügy-miniszter munkáját zaklatott szívvel és mindannyiunk nevében megköszönöm. A lemondás körüli vitáról pedig csak annyit mondhatok, illetve annyit mondanom kell, hogy a távozó két asszony kisujjában több méltóság van, mint a baloldal összes vezetőjében együttvéve.”

Nemrég jelent meg Mező Gábor A kultúra megszállása című könyve, amelyben mások mellett Bródyról ez olvasható: „Korántsem volt olyan ártatlan, ügyefogyott káder, hiszen szakszervezeti vezetőként az 1981-es tatai rocktanácson Aczél György kultuszminiszter embereitől lényegében Nagy Feró és az »elhajló« rockzenészek betiltását követelte. Ami nem meglepő, hiszen a nagy hivatásos lázadó akkoriban Koncz Zsuzsával és Zoránnal az Országos Béketanácsban és KISZ-rendezvényeken tüsténkedett.”

Elnézést kérek, kedves Olvasó, hogy ismét Bródy aljasságával, notórius képmutatásával kellett traktálnom önöket, de láthatják: nem rajtam múlik. Amíg Bródy újból és újból meg akarja téveszteni a magyarokat, és a kommunistáknak akar pozíciót csinálni, addig ezt mindig a helyére kell tenni.

Az egykori Ludas Matyi szlogenjével szólva: Hátha valaki nem ismeri…?

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>