Azért nem énekelhet, mert Böjte József, a Zsidó Kulturális Fesztivál művészeti vezetője szerint „aki szélsőjobboldali rendezvényeken lép fel, olyanok előtt, akik nyíltan antiszemiták, dicsőítve nyilas személyiségeket, az nemkívánatos a zsinagóga kiemelt kulturális rendezvényén. Ehhez talán jogunk van a történelmi múlt és jelen ismeretében”. Erre a Muzsikás együttes, amelynek szólistájaként lépett volna fel az énekes, elegánsan beteget jelentett.

Miután elfojtottuk a cifra káromkodást, ami ilyen esetekben önkéntelenül is utat tör magának fortyanó indulatainkból táplálkozva, gondolkodjunk el néhány dolgon. Idézzük emlékezetünkbe, mit kellett elviselnie Demjén Ferencnek, Ákosnak, Pataky Attilának, Kóbor Jánosnak, Palcsó Tamásnak, Keresztes Ildikónak – a sort hosszan folytathatnánk –, mert fel mertek tűnni valamely Fidesz ácsolta színpad közelében. Nézzünk mélyen magunkba, és ne hallgassuk el, mi a véleményünk Koncz Zsuzsáról, Bródy Jánosról, Dés Lászlóról, Lang Györgyiről, Presser Gáborról, Pityinger Lászlóról – a sort hosszan folytathatnánk –, amiért elsősorban a balliberális rendezvényeket tisztelik meg jelenlétükkel. Végezzük el ezt a műveletet a színház, a film, az irodalom és a képzőművészet jeles képviselőit behelyettesítve is. Árnyaljuk a képet azzal, hogy Magyarországon két művészeti akadémia, két színházi szakembereket tömörítő szervezet, és úgy általában mindenből legalább kettő létezik egymással kibékíthetetlen ellentétben, homlokegyenest ellenkező célokkal. Ínyencek azt is végiggondolhatják, hányszor álltak értetlenül, felháborodva kitüntetési listák, intézményvezetői kinevezések előtt, hányszor kérdezték gúnyosan, mi vagyunk egyáltalán kormányon? Ha ily módon felmértük hazánk jelenlegi mentális állapotát, már higgadtan viseljük az alábbiakat is.

Aki Petrás Máriát, vagy a hozzá hasonló, Isten áldotta tehetségeket Magyarország bármelyik színpadáról leparancsolja, az beteg ember. Betegek azok is, akiknek nevében cselekszik. De ami még rosszabb, nem gyógyulni és gyógyítani akar, hanem mocskos kézzel vájkál a sebekben. Böjte József a történelmi múlt és jelen ismeretére hivatkozik hagymázas érvelé­sében. Így ő és megbízói nem egyszerűen betegek, hanem velejéig romlott emberek. A hetven évvel ezelőtt történt szörnyűségekbe menthetetlenül belerokkant túlélők és leszármazottak súlyos állapotával visszaélve tovább mérgezi a közéletet; ahelyett, hogy enyhíteni törekedne a fájdalmat, súlyosbítja a kór tüneteit. Petrás Mária angyali hangja gyógyír a történelmi sebekre. Böjte elcsukló, cingár vinnyogása méreg. Mert ne gondoljuk, hogy érdekel bárkit is az a néhány elmebeteg a jobbszélről, akire megnyilvánulásai alapján ráfogható, hogy neonáci, és akiket a vád szerint Petrás Mária megörvendeztetett művészetével. Mindamellett, hogy nyilvánvalóan rájuk fért, s ha nagyobb dózisban kapnának hasonló színvonalú csodákat, a végén még ők is kigyógyulnának förtelmes nyavalyájukból, a lényeg mégis az, hogy őket már jó előre összemosták a teljes jobboldallal Böjte cinkostársai. Nekik a kormány a náci. Innen kezdve pedig kőkemény politikával állunk szemben, népzenei köntösbe csomagolva. Ezért nem lehet ép ésszel felfogni a történteket, ezért nem találunk racionális kivezető utat a szellemi kátyúból. Mit csináljanak eztán a fellépők, hogy elkerüljék a hasonló csapdákat? Kössék előzetes teszthez a koncertlátogatást? Ön náci? Akkor kérem, távozzon!? Szegény Muzsikásnak a vénaszkenneres beléptetőrendszer sem lenne elég ahhoz, hogy kiszűrje mindazokat, akik, teszem azt, olvastak már Wass Albertet is a közönségük soraiból. Vagy az még nem bűn, csak ha egyetértettek vele? De egyáltalán, miért is kellene megbélyegezni bárkit, mert, mondjuk, egy gyilkost is lenyűgöz művészetével?

Mielőtt az a vád érne, hogy gyógyításról papolok, miközben én is ellenségeskedést szítok, le kell szögeznem, magamat sem gondolom teljesen egészségesnek. A kommunisták által levert veséjű nagyapák, az ’56-os hősök meggyalázott emléke vagy a kádári megtorlás máig ható gyilkos kisugárzása engem is mérgez. De magamat is, barátaimat is igyekszem az öngyógyítás iszonyatosan nehéz útjára terelni. Elolvasom minden könyvét azoknak is, akik nyíltan támadják mindazt, amiben hiszek, megnézem minden filmjét, színdarabját azoknak is, akik gúnyosan röhögnek legszentebb értékeimen.

Meghallgatom az előadásokat, amelyeken teljesen hülyének nézik mindazokat, akikkel egy közösségbe tartozom. Mert meg akarom érteni, miért csinálják. De ezeken felül van egy szint: akik már rég túl vannak ezen, akik meggyógyultak, és igazi gyógyítókká váltak. Akiknek művészete túllépett e mai kocsmán. Akikre mindenkinek oda kellene figyelni. Neveket most szándékosan nem említek, mert nem akarom őket olyan színpadra kényszeríteni, amire nem önszántukból álltak fel. De Petrás Mária és a Muzsikás mindenképpen közéjük tartozik.

Hallgatni kellene őket, nem elhallgattatni!

]]>www.napigazdasag.hu]]> - Gajdics Ottó