{...} engedjék meg, hogy abból induljak ki: a Jobbik jelöltje nagyon szoros versenyben, de megnyerte a választást a fidesz–KDNP-s jelölttel szemben.

A Jobbik Rig Lajos győzelmével valóban áttörést ért el. Kérdés az: mik az okok?

Az első és legfontosabb, hogy bár a választási részvétel az időközi választások átlagához képest viszonylag magas volt (kb. 40 százalék), a Fidesz–KDNP-nek nem sikerült igazán mozgósítania a szavazótáborát. A kormánypárti tábor egy jelentős része otthon maradt, s feltételezhető, hogy egy másik, kisebb része átszavazott a Jobbikra. Mindez annak fényében meglepő, hogy a veszprémi időközi választásokon elszenvedett fiaskó után a Fidesz nagy erőket mozgósított annak érdekében, hogy ne ismétlődjön meg a kudarc, s ne keletkezzen olyan látszat a közvélemény előtt, hogy itt már trendről, a kormánypártok tartós visszaeséséről van szó.

S az igyekezet hatására ezúttal – szemben Veszprémmel – szoros eredmény született, de ennél nem több. Mindenesetre az látszik, hogy most sem egy kiemelkedő ellenzéki jelölt győzött a kormánypárti jelölttel szemben, ráadásul utóbbi személy – Fenyvesi Zoltán – korántsem volt rossz választás a Fidesz számára.

Vagyis: nem a jelöltek személye döntötte el a választásokat Tapolcán, Ajkán, Sümegen és a környező településeken. De akkor mi? A helyi problémák? Nos, jómagam a környéken lakó rokonaimtól is tájékozódhattam, s többek között tőlük is tudom, hogy a tapolcaiak számára egyfelől a kevés munkalehetőség, másfelől a helyi kórház egyes osztályainak bezárása okozza és okozta a legfőbb gondot és bosszúságot. Mindezt az Orbán-kormány számlájára írják és sokan ezért maradtak otthon, vagy szavaztak a Jobbikra.

De vajon ki tudja jobb esélyekkel orvosolni a helyi gondokat: egy kormánypárti vagy egy ellenzék jelölt? A válasz nem lehet kérdéses, s mégis Rig Lajos nyerte meg a választásokat. Ez pedig annak a következménye, hogy Tapolcán nem feltétlenül a helyi ügyek, hanem az országos közhangulat megváltozása döntötte el a választásokat. Az a közhangulat, németül Zeitgeist, korszellem, amely egy ideje nem igazán kedvez a kormányzó erőknek.

Újpest, Veszprém, illetve Tapolca után immáron a legteljesebb nyíltsággal kell a kormányzó pártoknak szembenézni a – nagyos szoros, de mégiscsak – vereség okaival. Ezeket a vereségeket nem lehet, nem szabad olyan egyszerű magyarázatokkal elintézni, hogy „nem volt jó a mozgósítás”, vagy „nem volt igazi tétje a választásoknak”, avagy „ezúttal nem volt szerencsénk”. Jól látszik, hogy a jobboldali, nemzeti szavazók egy jelentős része elbizonytalanodott, s ha ezzel nem tud vagy nem akar a legnagyobb őszinteséggel szembenézni a két kormányzó párt, akkor a jobboldali választók passzivitása nem fog csökkenni.

Fel kell tenni a legkínosabb kérdéseket és azokra válaszolni kell. Elsősorban is: miért van az, hogy éppen akkor bizonytalanodik el a jobboldali tábor, amikor az ország makrogazdasági mutatói egyre jobbak (lásd infláció, gazdasági növekedés, export, államháztartási hiány, eladósodottság mértéke, csökkenő munkanélküliség), az ország valóban kilábal a gazdasági válságból, s már külföldön is időnként megdicsérnek bennünket? Ez bizony kínzóan nehéz kérdés, de van rá válasz, és nem is túl bonyolult: amíg az emberek a saját életviszonyaikban (ha tetszik, a mikrogazdaságban) nem érzik a változást, legfeljebb stagnálást tapasztalnak (vagy visszaesést), akkor a makromutatókkal nem tudnak mit kezdeni.

De ez még nem feltétlenül lenne elég a hangulat megfordulásához. Utóbbinak mélyebb okai is vannak, amiket ebben a rövid írásban képtelenség kifejteni, legfeljebb utalni lehet egy-két dologra. Még csak az sem elég, ha az okokat keresve az egyes, valóban rossz és előkészítetlen kormányzati lépéseket emlegetjük fel (internetadótól a drogteszt ötletéig), mert ezeket is ki lehet javítani. Azt hiszem, az elbizonytalanodás magyarázatát sokkal inkább bizonyos politikusoknál fellelhető mentalitásváltásban – vagy egyszerűen csak egy eleve adott mentalitásban, karakterben – kell keresnünk, amelyet a jobboldali tábor egy jelentős része nem fogad el és nem fogad be. Ugyanis máshoz szokott huszonnégy éven át. Magyarul: a választási vereség mélyreható elemzése nem maradhat el – s utána következmények is kell, hogy legyenek. Orbán Viktor bölcsen cselekedett, amikor ősszel visszavonta a tervezett internetadót; valami hasonló bölcsességre van szükség ezúttal is. Épp azért, hogy a jövő szép legyen. Idő pedig van bőven rá!

Bocsánat, hogy a többi pártról nem ejtek bővebben szót, de ezt a választást inkább a Fidesz–KDNP vesztette el, mintsem a Jobbik nyerte meg. Látható egyébként: az álbaloldal – MSZP-vel, DK-val és a többiekkel – továbbra is vergődik és impotens, a Jobbik viszont kétségtelenül elnyerte a „második párt” kategóriáját, de hogy tovább tud-e erősödni, az egyelőre megválaszolhatatlan kérdés.

Ám mindez – és minden – elsősorban attól függ, hogy a Fidesz hogyan kezeli Tapolca kudarcát.

Fricz Tamás - mno.hu