- 0
A világuralomra törő erőnek semmi nem drága azért, hogy uralmát fönn tudja tartani
Minden eresztékében recseg-ropog mindaz, amit eddig a világunknak hittünk. Megérhetjük, hogy a szemünk láttára számolják fel azt a kultúrát, amit európainak neveztünk, és egy rezervátumban mutogatják majd a turistáknak a kalifátus egy eldugott szegletében: így éltek a magyarok. Még minden reggel megfogadjuk, hogy nem hagyjuk, dühvel vegyes elszántsággal indulunk útnak, de a híreket hallgatva egyre nagyobb erőfeszítésekre van szükség, hogy ne veszítsük el a türelmünket.
Nézzük a képsorokat, amelyeken egy emberi mivoltából kivetkőzött véglény kapával fejez le egy szerencsétlent, bepillantunk a helyre, ahol negyven megcsonkított csecsemő holtteste hever, bárgyún pislogunk a felvételekre, amelyeken házról házra járva nőket és gyerekeket végeznek ki közönyös brutalitással emberszabású, de embertelen lények. Ez is éppen elég lenne, hogy kivesszen belőlünk az utolsó csepp remény is, de ezzel még nincs vége.
Mert azt is végig kell néznünk, hogy felajzott tömegek randalíroznak a dicső Nyugat nagyvárosainak utcáin, és a nyilvános gyilkosságok látványától megrészegülve ünneplik mindazt, amitől minden józan ember elborzad.
Franciaországban több tucat embert vettek őrizetbe antiszemita gyűlölet-bűncselekmények miatt, kétszáz embert pedig azért csuktak le, mert a Hamász említett terrorcselekményeit éltette. Egy iszlamista halálra késelt egy tanárt, két másikat pedig megsebesített, tettéről még a belügyminiszter is elismerte, összefüggésben van a Hamász Izrael elleni támadásával. De ugyanez a helyzet Berlinben, Brüsszelben, Svédországban, az USA-ban, sőt Ausztráliában is. Sydney-ben olyasmit üvöltöztek a zsidókról, amit épelméjű ember idézni sem szívesen idéz.
Tíz éve mondjuk többen, többféle módon, hogy nagy baj lesz abból, ha számolatlanul és ellenőrizetlenül enged be Európa olyan más kultúrájú tömegeket, amelyeknek tagjairól azt sem tudja, honnan jönnek, kicsodák és mik a szándékaik. Azt is leírták többen, hogy ez nem migráció, nem bevándorlás már, hanem invázió, megszállás.
Embertelen, rasszista, iszlamofób idegengyűlölőknek lettünk titulálva. Most, amikor a megszállók kimutatták a foguk fehérjét, összeszorul minden jóérzésű ember gyomra, viszont semmilyen elégtételt, feloldozást nem okoz, hogy mi megmondtuk előre. Sőt még erősebb a tehetetlen düh mindazokban, akik értetlenül szemlélik, hogy sem az unió, sem a tagállamok java részének vezetői nem tesznek semmit a súlyos probléma megoldásáért, hanem még inkább elmérgesítik a kialakult helyzetet azzal, hogy tevékeny szerepet vállalnak az invázió folytatásában.
A kontinens balliberális elitje továbbra sem megállítani akarja az illegális bevándorlást, hanem megszervezi. Nem megvédeni akarja az Európai Unió külső határait, hanem a könnyebb átjárhatóság biztosítását követeli a tagállamoktól. Közben sunyin hallgat arról a tényről, hogy a schengeni rendszer, amire korábban joggal voltunk büszkék, gyakorlatilag felszámolódott, a fokozódó migrációs nyomás miatt egyre több országban állítják vissza a határokon az ellenőrzést.
Ez persze megint álszent pótcselekvés csupán, hiszen a határsértők nem az ellenőrzött átkelőket használják, hanem a zöldhatáron próbálkoznak egyre szervezettebben. Elképesztő az a felvétel is, amelyen az látszik, hogy hazánk déli határán egy fiatal férfiakból álló csoport megbontja a műszaki határzárat, átmásznak, majd egy láthatóan kiképzett katona Kalasnyikovval a kezében biztosítja a terepet, amíg társai eltűnnek a sötétben. Nem árt tudni, hogy ezek a fegyveresek ugyanolyanok, mint akik a fentebb említett borzalmakat elkövették Izraelben. Mindegy, hogy Hamász, Hezbollah, ISIS vagy tálibok. Ugyanaz a degenerált terroristafelfogás, amely dicsőségnek tartja azok felkoncolását, akik másképp gondolkodnak, mint ők.
Ebben a helyzetben azt hinné az ember, hogy a rettenetesen demokrata európai döntéshozók kezüket-lábukat elhagyva azon sürgölődnek, hogy minél hamarabb gátat szabjanak a kialakult folyamatnak. Nos, még véletlenül sem. Saját szabályaikat többszörösen kijátszva erőltetik továbbra is a migránsok kvóta szerinti szétosztását , lopakodó jogalkotással igyekeznek eljuttatni erről szóló tervezetüket abba az állapotba, hogy kötelezővé lehessen tenni mindenkinek. Ne legyenek illúzióink: az sem tántorítja el ettől őket, hogy a terroristák gyilkolászását ünneplő idióták azt is üvöltözték, amikor erőszakba torkollott a haláltánc, hogy „Öljük meg a rendőröket”. Valamint
kimondatott nyilvánosan az invázió végső célja is, miszerint az iszlám világuralom megvalósításának eljött az ideje, nem lesznek többé zsidók és áruló keresztények sem. Az ateistákat nem nevezték meg külön a halállista készítői, de feltételezésem szerint azért nem, mert ők ilyet nem ismernek, föl sem fogják, hogy lehetne valaki olyan elvetemült, hogy nincs még hamis istene sem.
De ne örüljenek korán, akik azt hiszik, a muszlimok a kereszténység eltörlésében velük működnek együtt. Ők ugyanolyan ellenségei az „igazhitűeknek”, mint egy templomjáró katolikus. És akkor még az LMBTQ-aktivisták várhatóan sanyarú sorsáról nem is beszéltünk.
Ezen a ponton fontos megjegyezni, hogy természetesen nem terrorista minden muszlim hívő. Nem gondolja mindenki közülük sem azt, hogy az egyetlen módja az iszlám tanok terjesztésének, ha lenyakazzák azt, aki még gondolkodna Mohamed próféta feltétel nélküli elismerésén. Viszont ezek a békésebb rétegek sem tudnak integrálódni a nyugati társadalmakba egészen egyszerűen azért, mert nem akarnak.
Nem azért jönnek létre a párhuzamos társadalmak, a no-go zónák, mert a befogadó társadalom még nem tett meg minden tőle telhetőt szegény migránsok integrálására, hanem azért, mert ők a saját törvényeik szerint akarnak élni, nem érdeklik őket a mi szabályaink, egyenesen lenéznek bennünket mindazért, ami szerintük hitetlenségünkből fakadóan megkülönböztet bennünket tőlük.
Ráadásul gond van a szekularizációval is. A nyugati államfelfogás igen nagy gondot fordít állam és egyház szétválasztására. Néha már túlzásba is viszi, és az egyház fölöslegességére hivatkozva fel is akarja számolni azt, totális magánüggyé nyilvánítva a vallásos hitet. Ezért hőbörögnek például a mi posztkommunistáink és libernyákjaink, ha az állam támogatást nyújt az egyházaknak. Mindezzel szemben az iszlám nem választ szét semmit. Nincs állam hit nélkül, nincs törvény más, csak a saria. Úgyhogy, ha lesz is integráció, az pont fordítva lesz: ők integrálnak bennünket, amint elérik az ehhez szükséges létszámfölényt. Azok, akik nem így látják, nézzenek szét a bécsi, berlini általános iskolákban, ahol minden osztályban többségben vannak már a bevándorló hátterű gyerekek.
Lehet, hogy a mai ötvenesek-hatvanasok ezt már nem érik meg, de a gyermekeink, unokáink nevében kikérem magunknak ezt a felelőtlen, szűk látókörű politikai kalandorságot, amivel a jelenlegi balliberális elit eladja Európát és ugyanazzal a mozdulattal elárulja hazáját.
Amikor ezt írom, még nem indult el az izraeli válaszcsapás. Mindenki úgy tesz, mintha igyekezne elkerülni az úgynevezett eszkalációt, az öldöklés kiterjedését azokra a területekre, ahol az ő érdekeltségei vannak. Csak az a baj, hogy nehezen hiszünk már azoknak a politikusoknak, akik gátlástalanul pénzelik tovább a palesztin hatóságokat annak ellenére, hogy teljesen nyilvánvaló, ebből a pénzből fegyverezte fel magát a Hamász oly módon, hogy el tudta követni barbár támadását az egész világ békéje ellen. Mert létezik egy világuralomra törő erő az iszlám terroristák mellett, amely kifejezetten érdekelt a káoszteremtésben, mert a régi világrendet már nem volt képes uralni. Nagyon úgy tűnik, ennek az erőnek semmi nem drága azért cserébe, hogy uralmát fönn tudja tartani. Le kell leplezni, egyre többször néven kell nevezni, föl kell rángatni a háttérből a nyilvánosság színpadára, különben semmit nem tudunk tenni ellene. Akkor pedig még sötétebb jövő elé nézünk.
Borítókép: Migránsok ezrei demonstrálnak Párizsban a francia kormány bevándorlási politikájának szigorítása ellen (Fotó: Guillaume Pinon/NurPhoto/AFP)
Gajdics Ottó
