Az Európai Bizottság végletesen elszakadt az emberek véleményétől és szándékaitól.

Az Európai Bizottság az Európai Humanista Föderáció által kezdeményezett, Magyarország elítélésére irányuló aláírásgyűjtés befogadásával ismételten bizonyította, hogy egyre több kérdésben egyoldalú, önkényes döntéseket hoz, amelyek mögött semmilyen demokratikus felhatalmazás és demokratikus legitimáció nem áll. Éppen ezért, túllépve a teljesen indokolt saját sérelmeinken, fel kell tennünk az általános kérdést: vajon kit és mit képvisel az unión belül az Európai Bizottság? S vajon hogyan minősíthető az Európai Unió egésze, ha annak végrehajtó szervezete, kvázi kormánya nem áll semmiféle demokratikus kontroll alatt? És vajon hogyan valósulhatna meg a tagállamok egyenjogúsága és szuverenitása, ha az Európai Bizottság következmények nélkül hozhat meg a tagállamok érdekeivel ellentétes döntéseket?

Mindezek azért alapvető kérdések, mert a válaszoktól függ, hogy az Európai Unió mennyiben, vagy egyáltalán nevezhető-e még nemzetek feletti demokratikus szervezetnek. Fontos tehát tisztázni az Európai Bizottság valóságos szerepét és funkcióit.

Először is, a bizottság elnökének és a biztosoknak a kiválasztása politikai alkuk következménye, amelyekben az európai nagyhatalmak, illetve a mögöttük álló globális erők mondják ki a végső szót. A bizottság elnökének kiválasztása, a biztosok személyi összetétele csak nagyon laza kapcsolatban áll az európai parlamenti választások eredményeivel, a parlament pártpolitikai erőviszonyaival – s már itt tetten érhető a demokratikus felhatalmazás hiánya. A tavalyi, 2014-es elnökjelölési folyamat minden szempontból szimbolikus volt, s jól mutatta az EU-n belüli állapotokat: az erősen atlantista elkötelezettségű Angela Merkel német kancellár azt a Jean-Claude Junckert erőltette át a vezető tagállamokon, aki a luxemburgi adóparadicsom létrehozatalával már világosan megmutatta, hogy ő a legkevésbé sem az európai polgárok képviselője, hanem a nagy transznacionális cégeknek és bankoknak, vagyis a globális pénzhatalomnak a lekötelezettje.

Másodszor, az Európai Bizottság egy túlméretezett, hatalmas bürokratikus apparátus, amely százszámra hozza meg önálló hatáskörben a kisebb-nagyobb döntéseit, amelyek egy része teljesen felesleges és aprólékos, a másik része megmosolyogtató és nevetséges (gondoljunk itt az uborkával, a tyúkketrecekkel és a disznóólakkal kapcsolatos előírásokra), harmadik részük pedig kifejezetten korlátozza, szűkíti a tagállamok önálló döntési jogosultságainak a körét. Jól tudni azt is, hogy az Európai Bizottság és a parlamenti képviselők környékén százszámra hemzsegnek a transznacionális és globális cégek, befektetési alapok, bankok érdekeit képviselő lobbisták, akik a színfalak mögött igen erőteljesen befolyásolják mind a bizottság, mind a parlament döntéseit, jogszabályalkotását. A bizottság már rég eltávolodott attól az ideális nemzetállami modelltől, amelyben a kormányok minden egyes jogszabálytervezet és határozat előtt különféle módokon kikérik a választópolgárok véleményét. A bizottság – ezt mondjuk ki – nem az állampolgárok felhatalmazása, hanem a globális pénzügyi vezető körök megbízása alapján működik.

Az utóbbi megállapítás, bár elsőre kissé keménynek tűnik, jól igazolható az Egyesült Államok és az unió közötti tervezett TTIP-vel (Transzatlanti kereskedelmi és beruházási partnerség) és a Kanada és az unió között már aláírt, de még nem ratifikált CETA-val (Átfogó gazdasági és kereskedelmi egyezmény). A két tervezett egyezménnyel szemben Stop TTIP elnevezéssel európai polgári kezdeményezés indult el, amely a tárgyalások leállítását követelte, s már 2014 nyarára összegyűjtötték a szükséges, egymillió feletti aláírást. Ezt tavaly nyáron be is nyújtották az Európai Bizottsághoz, ám az elutasította a befogadását arra hivatkozva, hogy erre az ügyre nem alkalmazhatók a polgári kezdeményezésre vonatkozó jogszabályok. Az EB arra hivatkozott, hogy egy ilyen kezdeményezést nem lehet negatívan megfogalmazni, illetve folyamatban lévő tárgyalásokkal kapcsolatban sem lehet polgári kezdeményezést indítani. Szánalmas, nevetséges, de legalább árulkodó álláspont. Ehhez képest a Humanista Föderáció magyar demokráciával kapcsolatos, szankciókat követelő polgári kezdeményezése abszolút pozitív akció a bizottság szerint! No comment.

De továbbmegyek: a Stop TTIP szervezői mindezt nem hagyták annyiban, s a bizottság tavaly szeptemberi elutasítása után úgynevezett önszerveződő polgári kezdeményezésbe fogtak, s láss csodát: ez év őszére 3,2 millió aláírást gyűjtöttek össze az egyezmények ellen, s ezt októberben nemrég látványos akcióval adták át a bizottság kereskedelmi biztosának, Cecilia Malmström asszonynak Brüsszelben, s kérték, hogy vegye figyelembe végre a bizottság az emberek millióinak véleményét. És mi volt a biztosasszony válasza? Az, hogy ő nem az európai polgároktól kapja a megbízatását. És ez nagyon őszinte megállapítás volt a részéről a saját, illetve a bizottság valós pozícióit illetően. Igen, ők nem az európai polgároktól kapják a megbízatásukat, és nem is érdekli őket az európai polgárok véleménye. És igen, a TTIP-tárgyalópartnerek tartanak ugyan meghallgatásokat, de ezek döntő részé­ben transznacionális óriáscégek képviselőit hallgatják meg. Tehát igazat mond Malmström asszony: ők nem a polgárokra hallgatnak, hanem az óriáscégek, a globális pénztőke vezető köreire. Ez az Európai Bizottság.

És ugyanezt az arcát mutatja az Európai Bizottság a migránsválság ügyében is. A legutóbbi hónapokban már szinte minden európai közvélemény-kutatás egyöntetűen megmutatta, hogy az emberek nagy többségének elege van a migrációból, nem hisz a más kontinensről érkezettek integrációjában, nem akar párhuzamos társadalmakat, nem akarja az iszlám vallás további elterjedését, s főként fél a dzsihadista terrorizmustól, a merényletektől. Az Egyesült Államok erőteljes befolyása alatt álló Merkel kancellár, Juncker mentora a mai napig a kötelező kvóták által az EU-tagállamokra kényszerített bevándorlást tartja Európa szép, új, csodálatos jövőjének.

Összegezve: az egyik oldalon állnak az európai állampolgárok, a másik oldalon pedig az Európai Bizottság, és azt látjuk, hogy már semmilyen kapcsolat sincs a polgárok szándékai és a bizottság sorsdöntő fontosságú ügyekben meghozott döntései között. Az Európai Bizottság végletesen elszakadt az emberek véleményétől és szándékaitól; az Európai Bizottság egy velejéig centralizált, önkényes, antidemokratikus szervezetté vált, amely immáron szégyentelen, a polgárokat megalázó módon áll az óriáscégek, a globális pénzügyi körök oldalára. Nem beszélve arról, hogy a bizottság tevékenysége teljes szembefordulást jelent az unió által elfogadott és még ma is érvényben lévő szubszidiaritás elvével, azzal az elvvel, amely szerint a döntések lehetőség szerint mindig az érintettekhez legközelebb álló szinteken szülessenek meg. Ennek homlokegyenest az ellenkezője vált gyakorlattá, a döntések centralizáltak és senki által nem kontrollálhatók.

Európa jövője, az európai demokrácia szempontjából az Európai Bizottság jelenlegi állapotában nem pusztán felesleges, hanem kártékony, Európa jövőjét kockára tevő intézmény is.

Fricz Tamás - A szerző politológus

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>