Unortodoxia – az utóbbi időben valahogy Magyarország egyik kedvenc szava lett ez a nehezen kiejthető és reszelősen hangzó kifejezés. A szokásoktól eltérő, újszerűen gondolkodó és nem a sablonmegoldásokat kereső megközelítésmód leírására használt unortodoxia szó és a mögötte rejlő bátorság persze nemcsak ránk, hanem sok más országra is jellemző, sőt, sok országra sokkal inkább.

Szerintem például az északi modell, a finn, norvég, svéd és dán megoldások az innovatív, kezdeményező és bátor társadalmi modellek ékkövei. Sokat tanulhatnánk tőlük, elemezhetnénk az ő sikereik okát is.

Vegyük például a legújabb esetet. A finn iskolarendszer meglepő csavarját, a kézírás oktatásának megszüntetését. Ezen a fronton valamit kétségkívül jól csinálnak a finnek, hiszen a finn iskolások évek óta remek teljesítményt nyújtanak a PISA-teszteken. A 15 éves diákok mindennapi életben történő boldogulását segítő, a továbbtanuláshoz és a munkába álláshoz szükséges képességek fejlettségét vizsgáló PISA-felmérések azt sejtetik, hogy a széles körű, az unortodox módon államilag is támogatott diákkori internethasználat nagyon messzire vezető eredményeket hozott Finnországban. Úgyhogy most itt a következő logikus lépés.

Első hallásra legalábbis annak tűnik. Logikusnak. Ésszerűnek. 2016 őszétől a finn általános iskolásokat nem tanítják majd meg írni. Kézzel írni. Az iskolák persze megtehetik, oktathatják krétával a táblán a betűket, ezt nem tiltja meg nekik a finn oktatási miniszter, de nem is javasolja. Fölösleges energia- és időpocsékolás. Inkább tanítsák meg a gyerekeket gépelni!

Az unortodoxul gondolkodó finn állam ugyanis azt gondolja, hogy a kézírással, annak olvashatóságával, a betűk külalakjával értelmetlenül herdálják a gyerekek idejét és energiáit. Inkább a leírtak tartalmára kellene koncentrálni. A mai világban sokkal szükségesebb, hogy valaki gyorsan és hibamentesen tudjon „gépelni”. Tegye ezt érintőképernyős telefonok apró billentyűzetutánzatán vagy asztali számítógépek valódi billentyűzetén.  

Bátor lépésnek tűnik, de logikusnak. Gondoljunk csak bele, valójában hányszor veszünk manapság valóban tollat a kezünkbe. Viszont hányszor próbálunk billentyűzeteken ügyetlenül pötyögni. Vagy gondoljunk a gyerekeinkre, esetleg nyugdíjas szüleinkre, akik iskolai oktatás nélkül, autodidakta módon próbálnak a kor követelményeinek megfelelni.

Finnországban a bejelentést nem követte szinte semmiféle tiltakozás. Ott már társadalmi méreteket és többséget ölt az évtizedek óta tartó logikus, újszerű, bátor gondolkodás. Az északi modell attitűdje. Az unortodoxia.

Amikor néhányan halkan megjegyezték, hogy a kézírás oktatásának megszüntetése oda vezethet, hogy egyre többen a nevüket sem lesznek képesek leírni, és semmilyen dokumentumot nem tudnak majd aláírni, akkor azonnal megérkezett a logikus válasz.

A jövőben egyre inkább jelszavakkal, PIN kódokkal és ujjlenyomatokkal fogjuk azonosítani magunkat, nem aláírással. Emiatt nem kell megtanulni írni!

És tényleg, mondták erre a finn kritikusok, aztán unortodox módon elhallgattak…

Frei Tamás - metropol.hu