Mint ahogy bankadó és bankadó között is van különbség. Azon a fronton is más történik (persze, ehhez kicsit a felszín alá kellene ásni, a bulvárújságok bombasztikus címei mögé pillantani), szóval egészen más a német vagy éppen a francia „bankadó”, mint a magyar.

A brit rezsicsökkentés, pontosabban -befagyasztás csak annyiban hasonlít az Orbán-kormányéra, hogy ez is azonnal politikai felhangokat kapott. A demokrácia egyik bölcsőjének tekintett londoni közéletről azonnal kiderült, hogy a politikusok nem képesek az ilyen ügyeket tisztán a számok, a valós profitok és a lakossági terhek józan matematikája alapján megítélni.

Az ügy kedden kezdődött, amikor az ellenzéki Munkáspárt vezetője, Ed Miliband közölte, hogy amennyiben pártja nyeri a következő brit választásokat, akkor „befagyasztja a gáz- és áramszámlákat egészen 2017-ig”. A brit kiszámíthatóság, ugye, hogy még azt is azonnal megmondta, meddig akarja felborítani a rendszert.

Az angolszász kapitalizmus finanszírozási struktúrája miatt ugyanis (a befektetett pénzek főleg a tőzsdén keresztül csatornázódnak a cégekbe, nem pedig az átoknak tartott „kapzsi” bankok széfjeiből) már másnap borult a rendszer. Már szerdán zuhanni kezdtek az erőművek, áramszolgáltatók, gázraktározók és mindenféle olyan cég papírjai, melyeknek közük van az áram- és gázszámlákhoz. Csak az első 24 óra tízmilliárd fontokat nyesett ezeknek a vállalatoknak az értékéből, csaknem hét százalékot. Azonnali hatásként sok kispénzű angol bukott sokat a részvényárfolyamokon.

Ed Miliband, aki a Munkáspárt kongresszusán adta elő a beszédet, a brit középosztály (és onnan lefelé minden társadalmi réteg) aggodalmára próbált reagálni. És persze népszerűséget szerezni. Ebben azonnal egyet is értett minden elemző. Mármint, hogy a rezsiügyek a politikáról szólnak, ezért a közéleti ring terepén kell keresni az okokat. Nagy-Britannia ebben a tekintetben annyival bonyolultabb, mint Magyarország, hogy arrafelé az elmúlt évek kormányai számtalan döntéssel próbálták rávenni az energiacégeket, hogy közpénz helyett a sajátjukat fektessék a megújuló energiaforrások kiaknázásába. Főleg a nap- és szélenergia élvez prioritást, de a legmodernebb technológiájú atomerőmű-építés is előnyben részesül. Ezeknek a londoni kormány az energiaszektorban arrafelé szokásos 5 százalékosnál magasabb nyereséget engedélyez. 

A Budapesten emlegetett nonprofit megoldások Londonban még így sem jönnek szóba. És valószínűleg nem is fognak. A nyersebb, tisztább és durvább brit piaci verseny ugyanis sokkal gyorsabban igazolja vissza a rossznak tűnő döntéseket. Az elmúlt két napban máris cégek sora jelentette be, hogy mit nem épít meg (atomerőmű és gáztározó). Ha a Munkáspárt kerülne hatalomra, akkor ezek finanszírozásához szükség lenne a megmenteni szándékozott adófizetők pénzére.

Rezsi (pontosabban energia) nem vész el, csak átalakul. 

Kapcsolódó írások:

• ]]>Egyre kevesebb háztartás fizeti késve a rezsit]]>
• ]]>Félmilliárd forintos kötbért szabtak ki közműszolgáltatókra]]>
• ]]>Élénkülő növekedés eltérő értékeléssel]]>

Frei Tamás -  metropol