Ma 2022 december 01. Elza napja van. Holnap Melinda, Vivien napja lesz.
f4fd0a422c59252b7b15c5c84eb78fd7.jpg

Frei Tamás - Energia nem vész el

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Rezsibefagyasztás angol módra – így lehetne összegezni az elmúlt napok londoni rezsicsatáját. A látszat ellenére tartózkodnék attól, hogy a magyar kormány megoldásainak nemzetközi hódításáról írjak, mert erről szerintem nincs szó, hiszen más ország, és más lehetőségek.

Mint ahogy bankadó és bankadó között is van különbség. Azon a fronton is más történik (persze, ehhez kicsit a felszín alá kellene ásni, a bulvárújságok bombasztikus címei mögé pillantani), szóval egészen más a német vagy éppen a francia „bankadó”, mint a magyar.

A brit rezsicsökkentés, pontosabban -befagyasztás csak annyiban hasonlít az Orbán-kormányéra, hogy ez is azonnal politikai felhangokat kapott. A demokrácia egyik bölcsőjének tekintett londoni közéletről azonnal kiderült, hogy a politikusok nem képesek az ilyen ügyeket tisztán a számok, a valós profitok és a lakossági terhek józan matematikája alapján megítélni.

Az ügy kedden kezdődött, amikor az ellenzéki Munkáspárt vezetője, Ed Miliband közölte, hogy amennyiben pártja nyeri a következő brit választásokat, akkor „befagyasztja a gáz- és áramszámlákat egészen 2017-ig”. A brit kiszámíthatóság, ugye, hogy még azt is azonnal megmondta, meddig akarja felborítani a rendszert.

Az angolszász kapitalizmus finanszírozási struktúrája miatt ugyanis (a befektetett pénzek főleg a tőzsdén keresztül csatornázódnak a cégekbe, nem pedig az átoknak tartott „kapzsi” bankok széfjeiből) már másnap borult a rendszer. Már szerdán zuhanni kezdtek az erőművek, áramszolgáltatók, gázraktározók és mindenféle olyan cég papírjai, melyeknek közük van az áram- és gázszámlákhoz. Csak az első 24 óra tízmilliárd fontokat nyesett ezeknek a vállalatoknak az értékéből, csaknem hét százalékot. Azonnali hatásként sok kispénzű angol bukott sokat a részvényárfolyamokon.

Ed Miliband, aki a Munkáspárt kongresszusán adta elő a beszédet, a brit középosztály (és onnan lefelé minden társadalmi réteg) aggodalmára próbált reagálni. És persze népszerűséget szerezni. Ebben azonnal egyet is értett minden elemző. Mármint, hogy a rezsiügyek a politikáról szólnak, ezért a közéleti ring terepén kell keresni az okokat. Nagy-Britannia ebben a tekintetben annyival bonyolultabb, mint Magyarország, hogy arrafelé az elmúlt évek kormányai számtalan döntéssel próbálták rávenni az energiacégeket, hogy közpénz helyett a sajátjukat fektessék a megújuló energiaforrások kiaknázásába. Főleg a nap- és szélenergia élvez prioritást, de a legmodernebb technológiájú atomerőmű-építés is előnyben részesül. Ezeknek a londoni kormány az energiaszektorban arrafelé szokásos 5 százalékosnál magasabb nyereséget engedélyez. 

A Budapesten emlegetett nonprofit megoldások Londonban még így sem jönnek szóba. És valószínűleg nem is fognak. A nyersebb, tisztább és durvább brit piaci verseny ugyanis sokkal gyorsabban igazolja vissza a rossznak tűnő döntéseket. Az elmúlt két napban máris cégek sora jelentette be, hogy mit nem épít meg (atomerőmű és gáztározó). Ha a Munkáspárt kerülne hatalomra, akkor ezek finanszírozásához szükség lenne a megmenteni szándékozott adófizetők pénzére.

Rezsi (pontosabban energia) nem vész el, csak átalakul. 

Kapcsolódó írások:

Frei Tamás -  metropol

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Gazdaság (669) Jobbegyenes (2484) Mozi világ (440) Kultúra (6) Titkok és talányok (12) Politika (1581) Belföld (8) Heti lámpás (260) Szépségápolás (15) Emberi kapcsolatok (36) Életmód (1) Autómánia (61) Tv fotel (65) Mozaik (83) Nagyvilág (1304) Egészség (50) Tereb (142) Mondom a magamét (6465) Vetítő (30) Sport (729) Történelem (15) Irodalmi kávéház (516) Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Flag gondolja (33) Alámerült atlantiszom (142)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>