Frei Tamás - Drogháború vagy legalizálás

Elegáns sötétkék öltöny. Jobb oldalt elválasztott dús, de már erősen őszülő haj. A karmozdulatok kimértek és elegánsak. A barnás tónusú selyemnyakkendő ízlésesen simul a halványkék inghez és az öltöny gomblyukába illesztett arany kitűzőhöz.

Otto Pérez Molina kimérten beszél. Súlya van a mondatainak, érezzük rögtön. A guatemalai elnök, aki korábban a katonai elhárítás parancsnoka volt a közép-amerikai országban, a kicsi Guatemala nemzetközi súlyát és tekintélyét meghazudtoló államférfi benyomását kelti.

Talán ezért. Talán ezért kell odafigyelni rá, és talán emiatt keltett cunami méretű hullámokat, amikor pár nappal ezelőtt felrúgta a nemzetközi tabut, és azt merte mondani, hogy elég volt a kábítószer-háborúból, elég volt az értelmetlen amerikai erőszakmegoldásból, ami csak halált, korrupciót és az államszervezet összeomlását eredményezi a nemzetközi kábítószer-kereskedelem tranzitországaiban. Például Guatemalában.

Tessék szíves lenni engedélyezni, és aztán ellenőrzött, szabályozott piacot kialakítani az Egyesül Államok kábítószer-fogyasztói számára. Otthon, Amerikában, ott csinálni valamit az éves szinten hétszázezer kilónyi kokainnal. Nem pedig távoli országokban háborúzni, kényelmesen, kalandfilmekbe illő módon, és közben azt gondolni, hogy ha elsüllyesztenek egy kokaint szállító hajót a Karib-tengeren, akkor majd ettől megszűnik a kábítószer-termelés, -kereskedelem és -fogyasztás.

A kimért és megfontolt guatemalai elnök 40 éves tabut döntöget ezekben a napokban, a reakciók alapján maga mellé állítva nemcsak az Amerikába tartó tranzitországok, hanem az előállító dél-amerikai államok (Peru, Kolumbia és Bolívia) vezetőit is. Az Egyesült Államok persze 24 órán belül hivatalos közleményben utasította vissza az ellenőrzött és szabályozott kokainforgalmazás gondolatát, de a jelek szerint a számok mégis Otto Pérez Molinát erősítik.

2008-ban, amikor Obama elnök hatalomra kerülésekor Amerika kiterjesztette a kábítószer-háborút a légi és tengeri utakra, még egészen más volt Közép-Amerikában a helyzet. Guatemalán például összesen csak évi hétezer kiló kokain „utazott keresztül”. Ma négyszázezer. Majdnem hatvanszor annyi. Köszönhetően annak, hogy az amerikai hadsereg ellenőrzése alá vonta az Amerika felé tartó légtereket, és elsüllyesztette a Csendes-óceán mélyén közlekedő mini kokainszállító tengeralattjárókat.

A probléma ettől természetesen nem szűnt meg – érvel a guatemalai elnök. Mindössze csak megváltozott a transzportútvonal. A dúsgazdag kábítószerkartellek pár év alatt kiépítették a közép-amerikai országokon keresztül vezető szárazföldi szállítmányozást, lefizetve azoknak az országoknak a biztonsági szolgálatait, ügyészeit, bíróit, lelőve rendőröket, elrabolva embereket, lemészárolva mindenkit és mindent, aki és ami ellenállt nekik.

Gyakorlatilag kikezdték a régió kormányozhatóságát, az ottani államok működőképességét. Pedig ezeknek az országoknak amúgy semmi közük sem lenne a kábítószerhez. Nem termelő országok, és nem is fogyasztók. Tessék legalizálni, adóztatni, ellenőrizni az Egyesült Államokban a kokainforgalmazást, aztán valahogy lenevelni róla az amerikaiakat. Legyen ez az amerikaiak problémája, tegye őket tönkre, ha nem képesek vele megbirkózni. Radikális hozzáállás, ugye?