A nálunk egyelőre érzékelhetően csak hipotetikus kérdés a hétvégi lengyel elnökválasztás második fordulója előtt lett érdekes. Ott ugyanis hirtelen központi témává lépett elő az euró esetleges bevezetése. A két egymással szemben álló jelölt ugyanis ellentétesen vélekedik a kérdésről, ezzel is bizonyítva a lengyel közvélemény megosztottságát. A nemzeti-konzervatív jelölt, Andrzej Duda éppúgy elveti az uniós pénzügypolitikához történő szorosabb csatlakozást, mint a jobbra húzó magyar szavazók többsége.

Az érvek Lengyelországban körülbelül ugyanazok, mint Magyarországon. 

Az euró a nemzeti függetlenség újabb darabjának feladása lenne, kiszolgáltatná az országot a frankfurti pénzügypolitikának. Csökkenne a mozgástér, a manőverezési képesség. Ami pedig fontos – van benne igazság bőven –, hiszen a 2008 utáni gazdasági válság megmutatta, hogy a kelet-közép-európai, nem euróövezeti országok sokkal gyorsabban és rugalmasabban tudtak reagálni a kihívásokra, mint a nekik megfelelő méretű, de Frankfurtból kommandírozott euróövezeti országok. Mint például Portugália, Görögország vagy éppen Írország.

Akik Lengyelországban ennek ellenére a csatlakozás mellett érvelnek, azok főleg a jelenlegi elnök, Bronislaw Komorowski körül csoportosuló jobbközép, liberális és polgári platform szószólói. Ők azt bizonygatják – a nálunk sajnos le sem folytatott – vitában, hogy az eurócsatlakozás fontos lendületet adna a gazdaságnak, mert az árfolyamrizikó kiesése rengeteg külföldi beruházót csábítana. Hiszen nem fordulhatna elő (mint az Magyarország esetében is többször megtörtént), hogy a forint vagy zloty árfolyamesése miatt veszteséget kelljen a befektetőknek elkönyvelniük. Mert ez bizony sokakat visszatart. Arról már nem is beszélve, hogy a külső turbulenciák (milyen szép szó), nos, a külső viharok esetén az euró, már csak az ereje miatt is, védettebb, mint a kis kelet-európai valuták. Lásd ukrán válság, és hasonlók. Ebben is sok igazság van.

Az mindenesetre tény, hogy a lengyel elnökválasztási kampányban központi kérdéssé váló eurócsatlakozás ügye és a hangoskodás körülötte feltűnt Nyugat-Európában. Most valahogy észrevették… Az elmúlt napokban több olyan cikk is megjelent a nyugati sajtóban, amely ezt elemzi, és azon csodálkoznak, hogy tényleg: a kelet-közép-európai régió három legerősebb állama, a lengyel, a cseh és a magyar eddig nem lépett be az euróövezetbe, és a jelek szerint nem is akar. Vajon miért?

Pedig bőven megtehetnék, a lengyelek és a csehek mindenképp. 

Az összes úgynevezett maastrichti kritériumot, államadósságtól kezdve a hiánycélokig, bőven teljesítik (mi, magyarok is csak a GDP-arányos hiánnyal állunk hadilábon), ennek dacára nem dörömböl a frankfurti ajtón senki. Jegyzem meg, hogy össztársadalmi szinten mi, magyarok vagyunk a leginkább európártiak. 51 százalék még mindig csatlakozni szeretne, a lengyeleknél már csak 40, a cseheknél 24. Tíz évvel ezelőtt mindhárom országban kétharmados többségben voltak az euróra vágyók.

Frei Tamás - metropol.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>