A testi és szellemi erők felébresztése sokaknak nagyon jó üzlet, a kultikus jógamárkává vált Lululemon Athletica alapítója számára a közelmúltban mindenképpen az volt. A sokféle testgyakorlás alkalmával hordható, izzadáscsökkentő és izzadságszagot elnyelő ruháknak köszönhetően („Bedobhatod a csomagtartóba edzés után, és mégsem lesz büdös a kocsiban” – szólt a reklámszöveg), az internetes információáramlást kihasználva a cég nagyon rövid idő alatt feljutott oda, ahová más márkák csak évtizedek alatt. Arra a varázsmagaslatra, ahol már nemcsak azért vesz meg a fogyasztó valamit, mert hasznosnak tartja, hanem mert életstílust is jelez. Kifelé, mások számára üzen valamit a viselőjéről.

Régebben ez sokkal lassabb folyamat volt. Egy márkát így és ilyenné felépíteni. Viszont zuhanni sem lehetett olyan könnyen, mint manapság. Az internetkorszak radikális változásokat eredményez a fogyasztási szokásainkban, ez a legújabb felismerés. A szakkifejezéssel márkahűségnek nevezett jelenség eltűnőben van, pedig a fogyasztói társadalom termékeinek nagy része (Magyarországon is) épp erre épített, ezért küzdött, és aztán ezen gazdagszik meg. A felismerhető, elfogadott és megbízható márkák ugyanis felárat számolhatnak fel, ez lenne ugye a márka „értéke”. A vágyott, nagyra tartott táskamárka sokszor semmivel sincs jobb anyagból és alaposabban elkészítve, mint a harmadannyiba kerülő nevesincs konkurencia. Háromszoros felárat a márkanévért fizetnek egyesek, és ha ezt, ezeket a márkákat lerombolja a világháló információtengere, akkor meginog maga a „rendszer”. A motiváció!

A Lululemon esetében elég volt néhány Facebook-üzenet, vásárlói panasz, interneten kiposztolt kritika arról, hogy a cég jógaruhái olyan vékonyak, hogy ha a hölgyek előrehajolnak bennük és az anyag megfeszül, akkor a ruha a fenekükön gyakorlatilag átlátszóvá válik. Az önérzetes alapító erre a panaszözönre balga módon azt találta mondani, hogy néhány nő ezek szerint túl kövér ahhoz, hogy a cég ruháit hordja, és már kész is volt…

A világháló kalózai, a felháborodásözön, a túlhajszolt Twitter–Facebook-blogvilág pár hét alatt „kinyírta” a céget. Ami a közelmúltban még irigyelt és vágyott márka volt, az ma már nem kultikus termék, hanem egy olyan rongy, amit kínos hordani és felvenni. A Lululemon forgalma drasztikusan visszaesett, az alapító lemondott vezérigazgatói posztjáról, és távolról nézi, ahogy összeomlik minden, amit nagy nehezen felépített.

Egy nemrégiben megjelent szakkönyv szerzője, Emanuel Rosen azt állítja, hogy a márkák valójában az alulinformáltság korszakának termékei voltak. Amikor a vásárlók még nem tudtak mindennek utánajárni, a cégek állításait leellenőrizni, és ezért tudat alatti biztonságvágyból hűségesek maradtak korábban bevált termékekhez és márkákhoz. Az amerikaiak 80 százaléka egész életében ugyanazzal az autómárkával járt. Ma már csak 20 százalékuk. Mi, fogyasztók persze valószínűleg jól járunk. Többet a valóban jobb termékért fizetünk majd, nem pedig a „híresebbért”.

metropol - Frei Tamás

Kapcsolódó anyagok:

• ]]>Drágább lett a külföldi autók behozatala]]>
• ]]>Korszakváltás a Peugeot Citroen élén]]>
• ]]>Használhatják a szlovákok a „Tokaj” márkanevet]]>
• ]]>Saját operációs rendszert fejlesztettek Kínában]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>