Mondjuk is, mennyire. Példának okáért 2018 januárjához képest 90 százalékkal kevesebb migráns huppanhatott ki 2019 januárjában Soros úr valamelyik érdekeltségi körébe tartozó hajóból, majd szelfizhetett kedvére – a nagy ijedtségre való tekintettel! – az olaszországi kikötők valamelyikében. Ugye, megmondtuk, hogy számottevő, sőt már-már kimondottan impozáns adatokról beszélhetünk.

Magyarországon anélkül beszélhetünk a migrációról, hogy az éjszaka kellős közepén szigorú tekintetű gondolatrendőrök dörömbölésére kellene ébrednünk, akik olyan dolgok iránt érdeklődnek, hogy mi végre vagyunk ilyen pesszimisták, miért csak a rosszat látjuk mindenben, és miért posztoltunk a Facebookra olyan sok, migránsok által elkövetett bűncselekményről szóló hírt ahelyett, hogy lehetőséget látnánk és örömet éreznénk, amikor ezekre a szerencsétlen sorsú, ám módfelett iskolázott és az emberi jogok iránt rendkívül érzékeny emberekre tekintünk.

Mert egyes független-objektív újságírók szerint tömegesen léteznek ilyenek. Az imént felvázolt szituáció sajnos nem fikció, sokkal inkább valóság, hiszen a skandináv országokban az úgynevezett gyűlöletbeszéd jelenti a legnagyobb veszélyt.

A hatalmon lévő politikusok szerint. Erről – mármint hogy mi a legnagyobb veszély – az úgynevezett lakosság merőben más álláspontot képvisel. A migránsok által uralt no-go zónák szélén élő-rettegő svédek persze bizonyosan roppant csúnya dolognak tartják a gyűlöletbeszédet, amiről szívesen le is folytatnának pár izgalmas és minden részletre kiterjedő társadalmi vitát, azonban erre vajmi kevés lehetőségük van.

Hosszú és fáradságos út vezetett a társadalmi és nemi egyenlőtlenségek, a transzgender toalettek, no meg a müezzinek énekéig, ennek ellenére a traumatizált migránsok gyakorta tömörülnek bandákba, hogy aztán a svéd nagyvárosok utcáin különböző illegális tudatmódosító szerek export-importjával kezdjenek foglalatoskodni. Mely tevékenységről széles körben köztudott, hogy ugyan gyors pénzszerzéssel kecsegtet, azonban némileg stresszes munka, és olyan hátulütői vannak mint például hogy a kokaindílert szitává lövi egy afrikai bevándorlókból álló rivális banda, az olyan kellemetlenségekről nem is beszélve, amikor kézigránátokkal kezdik hajigálni a minden szempontból tökéletesen integrálódott drogkereskedőt.

Így aztán a Svédország jelenét megkeserítő, a Facebookon terjedő, a gyűlöletbeszédet körüljáró társadalmi viták lefolytatása elé napjainkban sajnálatos módon nagyon sok akadály gördül. Egyszóval zaj van, na. Ki tud ilyen nagy ricsajban beszélgetni? Marad tehát a négy fal közötti, a világhálón megfogalmazott méltatlankodás.

Itália népe azonban nem vesztette el teljesen a józan eszét, így 2018-ban megválasztott egy olyan kormányt, amely nem szervezi, hanem épp ellenkezőleg, megpróbálja megakadályozni az illegális migrációt. Ez praktikusan azt jelenti, hogy a jelenlegi adminisztráció olyan gyakorlatot alakított ki, hogy a líbiai partoktól nem messze indokolatlanul átszálló, majd még indokolatlanabbul Olaszországba taxiztatott afrikai fia­talembereknek nem engedélyezik a partraszállást.

Ennek a gyakorlatnak aztán híre megy, ilyen módon a fekete kontinens lakói egyre ritkábban vágnak bele a nagy kalandba. Az elcsigázott és koldusszegény szerecsen urak ugyanis villámgyorsan értesülnek a nagyvilág eseményeiről, köszönhetően iPadjeiknek és okostelefonjaiknak, no meg a széles sávú internetnek, így sok egyéb mellett az az információ is eljut hozzájuk, hogy Soros György hajói a továbbiakban sokkal kevésbé hatékonyan tudják Európába csempészni az úgynevezett menekülteket.

A liberális, migránscirógató jóemberek ugyan folyton arra hivatkoznak, hogy a mentőhajók csak humanitárius segítséget nyújtanak, amikor a líbiai partoknál járőrözve minden vízbe ugró afrikait azonnal kimentenek, majd Európába szállítanak, és ezzel a cselekedetükkel egyáltalán nem segítik az illegális migrációt. A valóság ezzel szemben az, hogy a kommunikációs eszközök elterjedése révén mind a csempészek, mind a migránsok tisztában vannak azzal: az új olasz kormány és a belügyminiszter nem fogja többé megengedni, hogy az afrikai migránsokkal tömött csempészhajók egymás után kikössenek.

Így aztán nagyságrendekkel kevesebb csónakot tudnak útnak indítani, hiszen a nagy kalandra befizető gazdasági menekülteket most már nem lehet azzal hitegetni, hogy a lí­biai partoktól három kilométerre úgyis kimentik, majd „valakik” szépen Olaszországba szállítják őket. Orbán után Salvini is bebizonyította, hogy aki meg akarja állítani a migrációt, az meg is tudja tenni. Ilyen egyszerű ez.

Forza Salvini!

Apáti Bence - ]]>www.magyaridok.hu]]>