A budapesti olimpiát Párizsnak átjátszó társaságot végre elérte a legnagyobb csapás, amit egy politikai párt elszenvedhet. Már a tavalyi EP-választáson kaptak egy komoly jobbegyenest azzal, hogy a magyarok a látványosan Magyarország érdekei ellen dolgozó Cseh Katalint és Donát Annát kiszavazták az Európai Parlamentből, ahol oly büszkén hirdették, hogy ők a hazájuk ellen dolgoznak. Hogy hajtottak a nekünk járó pénz visszatartásáért, és ezt fennhangon hirdették is. Mi meg csak szívtuk itthon a fogunkat, és nem akartuk elhinni, hogy ilyesmi megtörténhet. Hogy olyan morális szinten, amilyenen Cseh Katalinék álltak, EP-képviselő lehet valaki, havi több mint öt millió forintos fizetéssel.

Ebben a liberális terrortól sebzett világban, amikor még Amerikában is nyeregben voltak a demokraták és hódított a woke-kultúra, Brüsszelben is inkább dicsőség volt a korrupció, mint elítélendő a bűn – lásd Eva Kaili esetét, akit sok-sok készpénzzel a birtokában letartóztattak ugyan, de a fogva tartás luxuskörülményei után egykettőre ki is engedték. Szavazatával ráadásul támogatta az EP Magyarország elleni hadjáratát.

Ezek védték körömszakadtáig a Cseh–Donáth-kettőst, hogy a Dobrev-féle magyarellenes DK-s különítményről ne is beszéljünk. Szerencsére a magyarok őket is jól megfaragták, négy helyett már csak két gyurcsányista képviselő lehet Brüsszelben, Dobrev és Molnár Csaba.

Hiába mondják ránk Fricz Tamás örökbecsű gondolatát, hogy következmények nélküli ország vagyunk, az élet hál' istennek rácáfol erre. Mint láttuk, van ugyanis következménye annak a durván magyarellenes politikának, amit az ellenzéki kommandó öt évig képviselt az Európai Parlamentben.

Reményeink szerint ez csak a kezdet volt, s nem kellett csalatkozni. Jöttek az újabb csodák.

A nagyon okos Fekete-Győr Andrástól, aki zuhany alatt mosta a villanyrollerét és csodák csodájára tönkrement, meg aki számára a napenergia-erőmű megegyezett az atomerőművel, elvették a parlamenti mandátumát, mert füstbombával veszélyeztette a rendőröket az Országház előtt. És láss csodát, odáig jutottunk, hogy Fekete-Győr, a Momentum egykori elnöke a párt elnökségi ülése előtt meglebegtette, hogy nem kéne a pártnak indulnia a 2026-os választásokon.

Ez persze egyfajta előremenekülés, mert pirinyó volna az esélye annak, hogy bejutnának a parlamentbe.

A párt sötét jövőképét jelzi az is, hogy Orosz Anna, a Momentum korábbi elnökségi tagja lemondott képviselői mandátumáról és hátat fordított a parlamentnek is. A közeli választások miatt már nem lehet helyére kiírni időközi országgyűlési választást, a Momentum azonban listájáról delegálhat új képviselőt erre a kis időre. Hajnal Miklós, Hegyvidék képviselője pedig már korábban bejelentette, hogy nem indul 2026-ban. Magyar Péternek szabad a pálya, kezdte bejelentését Hajnal Miklós. Magyar Péter ugyanis jelezte, hogy 2026-ban a budapesti 3-as számú választókerületben akar indulni. Tehát Hajnal helyén.

Nem lehetetlen persze, hogy a Momentum visszavonulása mögött szimpla személyes nagyvonalúságot sejteni. Nem lehetetlen ugyanis, hogy a háttérben a TISZA és a Momentum között serény tárgyalások folynak arról, milyen helyet kaphatnak a momentumosok 2026 után Magyar Péter politikai családjában.

Persze, más oka is lehet a sürgős visszavonulásnak. Lánczi Tamás, a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke Facebookján jelezte, Fekete-Győr javaslatára tekinthetnénk úgy is, mint egy bukott, partvonalra szorult politikus bosszújára, itt azonban többről van szó. A Momentum ugyanis kezdetektől fogva külföldi erők támogatását élvező politikai formáció. Épp ezért most még az is benne van a kalapban, hogy életükben először megpróbálnak függetlenedni külföldi megbízóiktól.

A 2022-es választásokon más pártokkal együtt az amerikai Demokrata Párthoz közeli érdekcsoportok által biztosított több milliárd forintból kampányoltak. Most azonban úgy tűnik, a külföldi megbízóik le akarják takarítani őket a pályáról, hogy más politikai erőknek (TISZA) nyissanak teret.

Bízzunk benne, hogy Fekete-Győr sokaknak okoz örömet azzal, hogy beváltja tervét és végérvényesen kivezeti a Momentumot a magyar közéletből.

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>