Ma 2024 július 20. Illés napja van. Holnap Dániel, Daniella napja lesz.
Farage neveli ki a brit Bardellát

Farage neveli ki a brit Bardellát

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Az angol fiatalok felkapják a fejüket, amint hiteles jobboldali alternatívát kínálnak nekik.

at héttel ezelőtt, a brit parlamenti választási kampány kezdetén a Munkáspárt szavazati jogot ígért programjában a tizenhat évesek számára. Ezt sokan nem másnak, mint választókerületi manipulációnak tekintették. A hagyományos bölcsesség szerint a brit fiatalok erősen baloldali beállítottságúak; a felmérések szerint a 18–24 éves britek 57 százalékban támogatták a Munkáspártot, szemben a július 4-i választásokon csúfos vereséget szenvedő Konzervatívok mindössze kilencszázalékos támogatottságával.

Keir Starmer pártja győzött, a Munkáspártnak természetesen szabad keze lesz a programban tett ígéret megvalósítására. De könnyen lehet, hogy ezt az ígéretet még megbánják.

Az előre hozott választások előestéjén a JLP Partners felmérése szerint a 16–17 évesek körében ugyanis a keményen jobboldali Reform UK, az euroszkeptikus Nigel Farage alapította párt állt a második helyen. A 26–27 éves férfiak körében ráadásul a párt az első helyen végzett 35 százalékkal – hasonló következtetéseket lehet levonni a választások végleges eredményei alapján is.

Ahhoz, hogy a történelemben olyan pillanatot találjunk, amikor a fiatalok ugyanolyan valószínűséggel szavaztak jobbra, mint balra, 45 évet kell visszamennünk az időben. 1979 márciusában Margaret Thatcher elsöprő győzelmet aratott, amikor a 18–24 évesek szavazatának 42 százalékát szerezte meg (beleértve a Joy Division énekesének, Ian Curtisnek a szavazatát is). Ez részben azért volt így, mert az ország akkor teljesen kimerült: sztrájkok követték egymást, végül pedig következett a gazdasági összeomlás. Olyan helyzet volt, amely nem egyszerűen kormányváltást, hanem az egész kormányzati paradigma megváltoztatását igényelte. Más szóval forradalmat.

Ma is hasonló érzés uralkodik. „Semmi sem működik” – mondják egymásnak az emberek, gondolva az egészségügyre, a postára, a bíróságokra vagy épp a bevándorlási rendszerre. A bürokraták mindenütt vállat vonnak, miközben a várakozási idők egyre hosszabbak, a kátyúk egyre nagyobbak, a lakásárak egyre magasabbak. Az adóterhek hetven éve nem voltak ilyen magasak. A fiatalok számára a saját lakás egyre inkább lehetetlen küldetéssé válik, miközben a jóléti állam adományait elrabolták tőlük. A mai Nagy-Britanniában fiatalnak lenni annyit jelent, mint végignézni, ahogy a jövőnk eltűnik a szemünk elől.

A napokban egy Aaron Bastani nevű híres brit youtuber egy operatőrrel körbejárta Chichester városát. Chichester papíron rendkívül kiváltságos: a virágzó déli részek lombos, kellemes piacvárosa; égboltját templomtornyok és vitorlás árbócok díszítik. A fiatalok, akikkel a youtuber beszélt, mégis nihilista módon ítélték meg a kilátásaikat. Sokan pedig eltökéltek abban, hogy a reformra szavaznak. „Túl sok a külföldi. Ez egy vicc” – mondta a videóban az egyik fiatalember, aki maga is nyilvánvalóan vegyes származású. „Gondoskodnunk kell a saját népünkről. A Reform UK-val a tényleges brit munkásosztálybelieknek van hangjuk” – hangzott el a sarkos vélemény. „Nem igazán hallottam sok embert a Munkáspártról beszélni, csak a Reform UK-ról” – mondja egy másik, jól öltözött tizenéves lány. „Ha bárkit megkérdezel errefelé, úgy 15, 16 éveseket, mind azt mondják, hogy minden a Reform UK-ról szól”.

Öt évvel ezelőtt ezek a gyerekek szinte biztosan Bastani és médiavállalata, a Novara oldalán álltak volna. A Novara a kemény baloldali munkáspárti vezető, Jeremy Corbyn ifjúsági intézménye volt, aki 2017-ben megdöbbentő, 62 százalékos eredményével letarolta a fiatalok szavazatait.

A hagyományos bölcsesség aktualizált formája, miszerint „a fiatalok balra szavaznak”, egy hazug mítosz, amivel Nagy-Britannia hiába szeret tetszelegni magának – ezt jól bizonyítja a francia Nemzeti Tömörülés nemrég elért parlamenti választási győzelme is. 

A 28 éves Jordan Bardella által vezetett jobboldali párt a fiatalok szavazatainak 38 százalékát szerezte meg, ami meghaladja a 34 százalékos teljes szavazatarányukat. Mégis minden jel arra mutat, hogy Nagy-Britannia sem immunis ezekre a hullámvölgyekre. Sőt, a fiatalok azok, akik a legfogékonyabbak az új megoldásokra, és a legelégedetlenebbek a status quóval.

Persze részben azért beszélnek a 16 éves chichesteri fiatalok a mainstream által populistának kikiáltott Reform UK-ról, mert a párt a közösségi médiában sokkal ügyesebben politizált, mint riválisai. 

Nigel Farage, a párt vezetője például egy 23 éves fiatalemberre, Jack Andertonra bízta a TikTok-kampányát. Anderton egyáltalán nem tartozik a politikai osztályhoz. Egyszerűen csak elkezdett videókat posztolni magáról, amelyekben arról beszél, hogy miért rossz Nagy-Britanniának a bevándorlás, és fokozatosan felépítette a követőit. 

Ezzel máris fényévekkel megelőzte a Munkáspártot és a torykat, akiknek sablonos reklámügynökségi kampányai – amelyben például Rishi Sunak kólásdobozokkal „magyarázza” a költségvetési helyzetet, a Munkáspárt pedig egy húszéves mém bevetésével – egy teljesen másik bolygóról igyekeztek megszólítani a célközönséget. Másodszor, Farage egyszerűen azért tudott áttörést elérni, mert Keir Starmer és Rishi Sunak ikerdroidjai között ülve hitelesen hangzik. A közösségi média díjazza a valódiságot; a fiatalok márpedig utálják a hazugságokat.

Ennek a változásnak hatalmas következményei lehetnek. Eric Kaufman, a Buckin­gham Egyetem politológusprofesszora régóta állítja, hogy Nagy-Britannia a lakosság hosszú távú balra tolódásának tanúja. Az erősen progresszív oktatási rendszer, az agresszívan baloldali egyetemi rendszer és a személyes mobilitás trendjei között a fiatalok nem öregedtek ki a baloldaliságból. Az átlagéletkor, amelyben valaki nagyobb valószínűséggel szavaz a konzervatívokra, mint a munkáspártiakra sokáig 37 év volt, az utóbbi években pedig egyre feljebb kúszott, mivel az ezredfordulós korosztály ugyanolyan buzgalommal ragaszkodott progresszív meggyőződéséhez, mint az elveszett fiatalság más jelképeihez. Ez a beállítódás azonban hamarosan megfordul.

Az új szintézis álláspontja szerint miközben a tory szavazatok tovább apadtak a fiatalok körében, abban a pillanatban, amint valaki hiteles jobboldali alternatívát kínált nekik, a fiatalok felfigyeltek az új hangra. Valójában nem lenne nagy túlzás azt állítani, hogy ugyanazok az erők, amelyek miatt a fiatalok 2017-ben tömegesen fordultak a szélsőbaloldali Jeremy Corbynhoz, most Farage körül kezdtek gyülekezni.

Corbynhoz hasonlóan ő is politikaellenes figura egy politikaellenes korban. Corbynhoz hasonlóan ő is megbotránkoztatja a westminsteri establishmentet. A Nemzeti Tömörüléshez hasonlóan ez is egy sietős nemzedék, amely nem érzi úgy, hogy van ideje arra, hogy a peremvidéken játszadozzon az ortodoxok ugyanazon sikertelen megoldásaival.

Most az idővonal minden irányban összenyomódik. Farage hatvanegy éves. Azt mondja, van egy „hatéves terve”. Ez a következő választásokig tartana. Ha 2029-ben nem ő lesz a miniszterelnök, akkor – mint mondja – felismeri, hogy át kell adnia a hatalmat „egy fiatalabb generációnak”. Egyelőre az előfutárai szinte mind a hozzá hasonló boomer Tha­tcher-korúak. A brit Bardella talán még messze van. De végre lehet látni a körvonalait.

Gavin Hayes

A szerző a Danube Institute brit vendégkutatója

]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (36) Sport (729) Nagyvilág (1310) Életmód (1) Egészség (50) Irodalmi kávéház (537) Szépségápolás (15) Emberi kapcsolatok (36) Kultúra (9) Alámerült atlantiszom (142) Mozaik (83) Mondom a magamét (7719) Politika (1582) Történelem (18) Belföld (11) Tv fotel (65) Heti lámpás (322) Jobbegyenes (2825) Gasztronómia (539) Vetítő (30) Titkok és talányok (12) Autómánia (61) Gazdaság (713) Tereb (146) Nézőpont (1) Rejtőzködő magyarország (168) Mozi világ (440)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>