De téma van bőven a menekülteken és a kerítésen kívül is, ha támadni kell, akkor támadnak. Egy látszólag politikamentes téma, az iskolai éneklés is felizgatta a balliberális szürkeállományt.

A népes mezőnyből magasan kiemelkedik a Népszabadságban megjelent Zengjen a daluk című írásnak nevezett förmedvény. Kihívóan nemzet-és kultúraellenes, szakmailag értékelhetetlen, nemcsak egy bárgyú nézet-tákolmány, hanem rendkívül megosztó is. A címben lévő dalunk – daluk variáns birtokjele is az áthidalhatatlan megosztottságra utal. Bár a szerzőnő is énekelte egykoron harsogva kisdobos- és úttörőkorában a Zengjen a dalunkat, hihetetlen szemantikai szellemessége arra csábította, hogy ez már nem az ő és övéi dala. Hanem másoké, mondjuk a jobboldalé.

Arról van szó, hogy Balog miniszter úr a Pécsett megrendezett nagysikerű Europa cantat fesztivál után kijelentette, hogy jó lenne a mindennapos éneklés az iskolákban, majd sajtótájékoztatóján elénekelte az A csitári hegyek alatt című magyar népdalt.

Ez aztán felforgatta a liberális agytekervényeket. Szerzőnk reméli, hogy a gyerekek nem  reggel hatra fognak járni, mert órarendileg csak így megoldható, hogy két szekrényugrás előtt szolmizálhassanak is egy kicsit. Liberálisunk tehát inplicite az iskolai testnevelésnek is nagy támogatója.

De esztétánk még ennél is tovább megy szerinte a kétezres évek elején tényleg a XIX. századi paraszti kultúrát tükröző népdalokat kell-e sulykolni, és szentírás-e, hogy nem lehet kortárs darabokon, mondjuk a mindenki által ismert slágereken keresztül megszerettetni és megismertetni a zenét a felnövekvő generációval.

A mondat első feléért nemcsak a diplomáját, hanem érettségi bizonyítványát is visszavonnám. Maradjunk annyiban, hogy ezek a népdalok nem XIX. századiak, és nem a paraszti kultúrát tükrözik, csak a Szabad Nép-utód Népszabadságban. (Apropó, mintha levették volna e remekművet a honlapról, legalábbis nem találom).

Mielőtt belekezdenénk a szolfézsórába, megjegyzem, hogy minden zene alapja az adott nemzet ősi kultúrája, ír népzene vagy bolgár népdalok, Brahms német táncaitól az indiai zenén át Bartókig. Másutt nem nagyon, de nálunk lehet, hogy sulykolni kell, mert fiataljaink népdalainkból (népdalaikból – írná N. Kósa) szinte már semmit nem tudnak.

Na, akkor elfelejtjük a digitális táblát, csavarjuk fel a szőnyeget és toljuk be a zongorát.

Zeneelmélet pár mondatban: az ábc-s hangok állandóak (statikusak), a c a zongorán, a hegedűn vagy az oboán is cé, a szolmizációs hangok változóak (relatívak), attól függenek, hogy hol van a dó.

Öt alaphang van (pentatónia), a dó-ré-mi -szó-lá (c-d-é-g-á) és két kényes hang, a fá és a ti, (f h) ezek között nincs félhang (itt nincsenek fekete billentyűk). Aztán jön az öt fekete billentyű és megvan a tizenkét létező zenei hang, (dodekafónia) Azért ennyi, mert az emberi fül ennyit képes külön érzékelni.

Pihentetésképpen elmondom a liberális szerzőnek, hogy a Kodály-módszert az azóta méltatlanul elfeledett Ádám Jenő professzor dolgozta ki, Kodály felkérésére. Kodály még a nevét sem akarta adni hozzá, mondván: ez Ádám Jenő érdeme. A szolfézs lényege, hogy egyszerű dalokon keresztül a hangközöket felismerhetővé és rutinszerűen énekelhetővé teszi, a kottába írtakat pedig könnyebben dúdolhatóvá. Tehát egy segédeszköz.

Dalra fe! Ovisoknak sokszor elénekeljük a Süss fel, Napot. Mutatjuk kézjellel és szolmizálva is énekeljük. ( szó lá szó / szó lá szó / szó lá szó fá mi ré mi fá / mi ré dó / Így beléjük ivódnak a hangok, pontosabban a hangközök.

Alsó tagozatban jöhet a Hej, Dunáról fúj a szél  ’lá lá szó mi lá lá szó / lá lá szó mi lá lá szó / lá mi ré mi mi mi /

Ha walesi gyerekeknek kézjelről mutatjuk, hogy dó ré mi mi / ré ré mi dó ré / mi mi ré ré  mi / dó ,szó, máris a Tavaszi szél vizet áraszt-ot éneklik.

De huszonegyedik századi liberális szerzőnknek is legyen azért némi igaza. Ha kézjelről bemutatjuk, hogy mi fá szó szó fá mi ré dó / ré mi fá fá mi dó ré dó / már éneklik is a japán gyerekek, hogy néha furcsa hangulatban, az utcát járom egymagamban.

Nem hagyhatjuk ki a Beatlest, szó / mi mi szó lá / ré ré mi / fá ’dó dó ti szó / lá szó fá mi/ ez a Hey Jude.

Napjaink kedvence a Most múlik pontosan: dó dó ré / mi szó mi / szó szó szó szó fá ré / ’dó dó dó dó dó dó dó dó dó dó ti lá / lá szó fá /

Végül jöhet a rejtvény, gyerekek, mit mutatok nektek? s / d t rdsm / l f l / r d ti l s f m /

Ez bizony az Internacionálé. Bár ez tényleg az ő daluk.