Erős kíváncsiság gyötör, hogy mi fog történni, ha az ukrajnai háború végén az Oroszországgal most szemben álló államok képviselőinek tárgyalóasztalhoz kell ülniük Vlagyimir Putyinnal. A leendő megbeszélések körülményeit már eddig is sokan találgatták, alaposan megmozgatva a „mindent tudó” politikai jósok fantáziáját.

A jövendőmondóknak most fel van adva a lecke. A Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) elfogatóparancsot adott ki az orosz elnök ellen, mert az úgymond alapos gyanú szerint az ő utasítására, minden jogalap nélkül, ukrán gyerekeket Oroszországba vittek, kiszakítva őket addigi környezetükből.

Eljön majd az idő, amikor a fegyverszüneti tárgyalások, azt követően pedig remélhetőleg a béketárgyalások dokumentumait Putyinnak mint az orosz állam legmagasabb közjogi méltóságának is alá kell írnia. És akkor mit csinálnak majd az igen tisztelt vádaskodók. Undorral elfordulnak? Majd kijelentik: körözött, gyanúsított személlyel nem tárgyalunk. Kész röhej.

A másik mosolyra fakasztó története az egész ügynek, hogy Joe Biden melegen üdvözölte a döntést, és indokoltnak találta az orosz elnök elleni elfogatóparancsot. Éppen az amerikai elnökben némi kétség kellene, hogy támadjon a döntéssel kapcsolatban. Az Egyesült Államok ugyanis nem írta alá a Nemzetközi Büntetőbírósághoz való csatlakozást. Vagyis nem ismeri el a testületet. Így Amerikára az ICC döntése semmilyen kötelező erővel nem bír. Sőt, ha az orosz elnök amerikai földre lépne, akkor az ICC elfogatóparancsa semmilyen jogalapot nem teremtene Putyin letartoztatására. Történetesen az orosz elnök nyugodtan végig sétálhatna New Yorkban az Ötödik Sugárúton, egy étteremben vacsorázhatna, ajándékokat vásárolhatna, és a rendőrség nem tehetne semmit. Egy kabaréban jól elmenne a történet.

Hozzátesszük, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja közül három, Oroszország, az Egyesült Államok és Kína nem ismeri el az ICC-t. Magyarország ugyan ratifikálta a Nemzetközi Bíróság alapító okiratát, de ezt nem hirdette ki a Magyar Közlönyben. Éppen ezért a magyar jogrendszer szerint az ICC elfogatóparancsát hazánkban sem lehetne végrehajtani.

Washington azért nem csatlakozott 2002-ben az ICC-hez, mert a bíróság népirtással, emberiesség elleni bűncselekményekkel, háborús bűnökkel és agresszió bűntettével gyanúsított egyéneket vonhat felelősségre. Amerikában viszont úgy látták, hogy ezt az Egyesült Államok politikusai ellen ki lehet játszani. Na, igen, Irak, Afganisztán stb. Hány amerikai elnöknek kellett volna a taláros testület elé állnia, ha Washington elfogadja az ICC létét? 

A történetnek azonban nincs vége, mert az ICC  döntése értelmében Putyint nemcsak őrizetbe kellene venni, ha egy olyan ország területére lép, amely csatlakozott a testülethez, hanem ki is kellene adni a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, hogy az ítélkezhessen felette.

Az még senkinek nem jutott az eszébe, hogy ezt a háborút Oroszország meg is nyerheti? És akkor majd eldől, hogy ki, kit és miért állíthat bíróság elé.

G. Fehér Péter

A szerző főmunkatárs

]]>www.magyarhirlap.hu]]>