- 0
Ha a DK-sok hazafiak, akkor mi itt rekedt idegenek vagyunk...
Kínzó felismerések gyötrik mostanában a Gyurcsány házaspárt. Kezdenek rádöbbenni, miért esélytelen minden próbálkozásuk a főhatalom visszaszerzésére, miért nyeri meg minden alkalommal toronymagasan velük szemben a választásokat Orbán Viktor. A posztkommunista globalisták, a nemzetállami szuverenitást sutba vágó internacionalisták, az Európai Egyesült Államok feltétlen hívei rátaláltak a nemzeti gondolatra. Vagyis inkább annak a fejükben tátongó kínos hiányára.
Egy vérbeli bolsevik, ha hiányzik neki valami, elveszi attól, akinek van. De előbb még megvádolja áldozatát a pofátlan rablással. Egy ilyen gátlástalan akció terve bontakozott ki Dobrev Klára ünnepi beszédéből március 15-én. Miután az Apró-villa bűvkörébe tartozó mozgalmárok – akik javarészt még a rendszerváltozás előtt kaptak sokrétű kiképzést felforgató tevékenységből és társadalmi manipulációból – addig csoportosították és elemezték a 2010 óta tartó kudarcsorozat során begyűjtött információkat, míg a művelet egyértelmű eredményt nem hozott, közölték azt a túlmozgásos pojácával és maga elé tartott feleségével. Valami olyasmit mondhattak, hogy Gyurcsány elvtársnak jelentjük, a nemzeti oldal azért jobb sokkal nálunk, mert bennük van nemzeti gondolat, bennünk pedig nincs. Akkor el kell venni tőlük, jöhetett kapásból a válasz a lotyaszájútól, és legott meg is egyeztek a vasárnapi ebédnél az asszonypajtással, hogy nincs jobb alkalom a mesterterv bejelentésére, mint egy nemzeti ünnep, amikor az ország java része amúgy is hajlamos a magyarkodásra.
A DK-s agytrösztnek persze már annak értelmezése is gondot jelenthetett, mi fán terem a szóban forgó szörnyűség, a nemzeti gondolat.
Hiszen ők úgy tartják, aki nemzeti-etnikai alapon határozza meg identitását, az potenciális tömeggyilkos. A nacionalisták miatt szenvedte el az emberiség a legnagyobb kataklizmákat, az egymás ellen fenekedő nemzetek robbantották ki a világháborúkat. Már ez sem igaz persze, a manipulált, félrevezetett nemzetek mindig is birodalmi törekvések miatt estek egymásnak, amióta csak léteznek, de a balliberálisok tovább mentek. Szerintük akinek fontos nemzeti identitása, az hajlamos a nácizmusra, az idegengyűlöletre, más népek elnyomására, sőt kiirtására. Így lesz a magyarságát, szülőföldjét tisztelő, anyanyelvét szeretve óvó, hagyományait őrző magyar emberből népirtásra hajlamos pária a balliberális őrültek szemében. Ám valahol tudatuk legmélyén ők is sejthetik, hogy mindez úgy hülyeség, ahogy előadják, mert a jelek szerint nagyon könnyen átléptek ezen a problémán. Egy ideje hazafinak nevezik magukat, a nemzet szolgálatának hívják áskálódásaikat, sértett képet vágnak, amikor lelepleződik hazaáruló tevékenységük. Ennek a folyamatnak a kiteljesedése Gyurcsányné ünnepinek szánt tirádája, amit nyugodtan vehetünk súlyos fenyegetésnek.
A DK EP-képviselője a baloldal unásig szajkózott, de ettől még minden valóságalapot nélkülöző vádaskodására építve azt állította, estig lehetne sorolni, mi mindent loptak el az elmúlt tizenhárom évben, de a legfontosabb az a gondolat, amelynek hiánya megbénít minket.
„Ellopták tőlünk a nemzeti gondolatot.” Drámainak tűnik a bűncselekmény bejelentése még akkor is, ha nincs semmi értelme. Ki lopta el és kitől azt a fránya gondolatot, Klárika? Szoktunk ilyet mondani, ha például valaki plagizál, sajátjaként adja elő a mi fáradságos módon kiagyalt szellemi produktumunkat. De az még viccnek is komolytalan lenne, ha a DK környékén elharapózna az a nézet, hogy ők találták ki a nemzeti összetartozás felemelő csodáját. Teljesen új az a megközelítés is, hogy nemzeti gondolat hiányában lebénulva érzik magukat, hiszen bennünket tartottak hátrafelé nyilazó múltba révedőknek, a progressziót elutasító béna maradiaknak. A baloldalon teljesen komolyan vették eddig azt az ostobaságot is, hogy a konzervatív jobboldal kisajátítja a nemzet, a haza, a magyarság fogalmát, kirekesztve abból a kormányellenes embereket. Csakhogy ez a kirekesztősdi mindig kettős természetű. Ha valaki például mindig az ellenkezőjét akarja annak, amit a közel hárommillió választópolgár által támogatott kormány nemzeti érdeknek tart mondjuk a migráció, a gyermekvédelem, netán háború és béke kérdésében, akkor azt kirekesztették vagy önmagát rekesztette ki? És ha valaki pártvezetőként mindig arra hergeli követőit, hogy kétes megalapozottságú ideológiák mentén tagadják meg saját gondolataikat, elképzeléseiket a valóságról, szegődjenek idegen érdekek szolgálatába csak azért, hogy a hazaárulók lelkiismerete annál nyugodtabb legyen, minél többen hiszik, hogy ők állnak a történelem jó oldalán, akkor az nem kirekesztés, nem a társadalom végzetes kettészakítására tett aljas kísérlet?
Az árnyékemberek első feladata a nemzeti gondolat visszavétele lesz, adta ki a parancsot Gyurcsányné. Vagyis azonnal ráront azokra, akikkel állítólag össze akar tartozni. Figyeljük meg az érvelésében megbúvó gyűlöletet, a gondolkodásának logikáját kificamító Orbán-fóbiát, amivel a magyarok összefogásának ürügyével ellenállást hirdet a többség által támogatott nemzeti kormány ellen: „Mi mind magyarok vagyunk, és hazafiak. Szándékosan azt akarták, hogy csak te legyél és én, ne legyen olyan, hogy mi. Mert ha nincs mi, nincs közös Magyarország. Ha nincs közös Magyarország, nem lehet közös cél, remény. Ha nincs remény, nincs ellenállás. Ezért lopták el tőlünk a nemzeti gondolatot. Amit Orbán Viktor nemzeti politikának nevez, az éppen a nemzet érdeke elleni politika”.
Szóval azért loptuk el tőlük a nemzeti gondolatot, hogy ne tudjanak nekünk ellenállni. De ki a fenének kell ellenállni, ha van közös cél, közös Magyarország?
Bolond beszéd, és nincs benne rendszer. Csak az a szándék süt belőle, amivel el akarják lopni a nemzet, a hazafiság, a magyarság fogalmát, mert rájöttek, hogy ezek a tisztességes baloldali emberek számára is nagyon fontosak. A nemzeti baloldal fájó hiánya a jobboldalon is beszédtéma évtizedek óta, de félő, hogy a Gyurcsány házaspár játszadozása ezekkel a fogalmakkal csak súlyosbítja a problémát. Ha Gyurcsányék hazafiak, akkor mi itt rekedt idegenek vagyunk egy távoli galaxisból.
Azt mondja a főárnyék: „mi így együtt vagyunk tízmillióan magyarok. Mi vagyunk Magyarország, amely rólunk szól, és nem róluk.” Tragikus ez a kínlódás. Először is, ha rólunk nem szól Magyarország, akkor nincsenek tízmillióan. Másodszor: igazi nemzeti érzelmű, nemzeti gondolkodású magyar ember úgy mondta volna, mi így együtt vagyunk tizenötmillióan magyarok. De ez nem fér ki annak a globalista posztkommunistának a száján, aki folyamatosan meg akarja fosztani választójogától a határon túliakat, aki ma is úgy gondolja, aki nem ide fizeti adóját, az ne beszéljen bele, mi történik itt. Neki a nemzet határokon átívelő egyesítése szavazatvásárlás, a nemzettestvéreink szülőföldjükön maradását segítő támogatási programok felelőtlen költekezésnek számítanak. Semmi köze mindahhoz, amit nemzeti gondolatnak nevezünk, mégis azt a látszatot próbálja kelteni, mi rekesztjük ki őt, mi loptunk el tőle bármit is.
Ezért jó, ha tudomásul veszik ott, a nemzetietlen álbaloldalon, hogy a független és erős Magyarország eszménye összeegyeztethetetlen az önállóságukról lemondott, tartományokat egy tömbbe olvasztó birodalmi szemlélettel. Ha Gyurcsányék komolyan gondolják a nemzeti gondolat mentén történő békekötést a magyar társadalom többségével, legelőször ki kell nyilvánítaniuk, hogy nem a nemzeti kormánnyal, hanem azokkal szemben hirdetnek ellenállást, akik az Európai Egyesült Államokat erőltetik. Enélkül a nemzet, a hazafiság és a magyarság szent fogalmai undorító varangyként görögnek szanaszét hazug szájukból.
Gajdics Ottó - www.magyarnemzet.hu