Ma 2022 augusztus 16. Ábrahám napja van. Holnap Jácint napja lesz.
b5251d9d1d3e9e375c31fd9862eac267.jpg

Csontos János: A magyarok istene

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

Orbán Viktor kötcsei beszéde 2009 őszén hangzott el zárt polgári körben, és 2010 februárjában vált nyilvánossá – a nemzeti erőtérről, a létezés magyar minőségéről felvázolt vízió nagy felzúdulást keltett, de a kétszeri kétharmad révén igazolta a történelem.

Időközben a polgári kormányzás épületén hajszálrepedések mutatkoznak, de az összeomlást és bukást vizionáló ellendrukkerek hajlamosak megfeledkezni róla: a harmadik Orbán-kabinet még kerek hároméves, stabil többségű kormányzásnak néz elébe, bőven van hát alkalom korrekcióra. E korrekció első jelentős aktusa ugyancsak egy beszéd: az, amelyet a kormányfő a Magyarország Barátai Alapítvány rendezvényén mondott el a minap. Jelentőségében a kötcsei összefoglaláshoz mérhető – azzal a különbséggel, hogy „a létezés magyar minőségét” világpolitikai, globális kontextusba helyezi.

A kormánykritikus megnyilvánulások mostanság még a szimpatizánsok részéről is megszaporodtak – Tőkés Lászlótól Kovács Kokó Istvánig –, ám egy demokráciában ez természetes, ha amúgy decens a stílus: nem a sörfoltos kocsmapult mellől vétetik a stiláris érvkészlet. A részbírálatok azonban a levegőben lógnak mindaddig, amíg nem látjuk az egészet: voltaképpen a (szavakban is újfent) polgári kormányzás mögött rejlő filozófiát. Milyen ideologikus közegbe ágyazódik az orbáni hatalomgyakorlás? Ennek az eszmekörnek most kaptuk a legvilágosabb foglalatát.

A miniszterelnök megfogalmazása – „a tabu koordináta-rendszerét szétfeszítő dilemmák jelentek meg a horizonton” – annyit jelent: a világ erőteljes változásban van, de ennek nyugati fertálya (s ami bennünket leginkább izgat: Európa) mintha nem akarna tudomást venni minderről. A tabu meg a vuduval jár kéz a kézben: miközben a liberális rutin struccpolitikát követ a világgazdasági háborúságtól kezdve a népvándorlási nyomásig, hajlamos kiátkozni a „klubból” azokat, akik igazi (habár kétségkívül kínos) kérdéseket vetnek fel a megváltozott körülményekkel kapcsolatban. Például a legfőbbet: „miközben szinte az összes európai rendszer többre értékeli a demokráciákat – mi, magyarok is így vagyunk ezzel –, mégis a nem demokratikus berendezések sikeresek”; sőt, „ami energia ma a nemzetközi rendszerben van, az az autokratikus nagyhatalmaktól származik; ezek cselekednek, míg a demokráciák csak reagálnak; amíg Európa vitatkozik, a Kelet dolgozik”. Sommás vélemény? Kétségkívül az. Ám a siker és a hatékonyság felől tekint a versengő alrendszerekre (akárcsak bármilyen tőzsdeindex vagy gazdasági statisztika), s leszámol azzal a tévhittel, hogy ami demokratikus, az gazdaságilag automatikusan felsőbbrendű is. Bizony, a globálkapitalizmus számára a demokrácia foka gyakorlatilag érdektelen; úgy is fogalmazhatnék: értéksemleges.

Az Európai Unió ugyan köztudomásúlag értékközösség, de legitim az orbáni felvetés: legyen valódi érdekközösség is. Védje meg például a határait a gazdasági bevándorlók özönétől, akárcsak Ausztrália. Eme délszaki államszövetségről egyszerre mondható el, hogy példaszerű demokrácia és sikeres kapitalista állam: nem ellenpéldája, hanem követhető mintája a köldöknézésre hajlamos (vagy csak álszent) Európának. Az „ideológiai rögeszmék” mára mindinkább ballasztot jelentenek az unió számára, ahelyett, hogy a tudományban és kultúrában pallérozódott „magyar észjárásra” pragmatista innovációként tekintene a politika kihívásaiban is. Hiszen „túl kell látni Magyarország és Európa határain; nyitottan, fogékony lelkülettel kell tekinteni mindarra, ami a világban történik: aki nem figyel, nem fogja megérteni, mi történik; vesztese lesz a változásoknak”. Bizony ám! Európa küldetése pedig számunkra – tetszik, nem tetszik – belpolitika: hitünk szerint a jó, bár nem a népszerű oldalon állunk.

De miért nem ez a népszerű oldal? Nem kínos Brüsszelnek, hogy az őskonzervatív dogmatista szerepét játssza? A magyar kormányfő mindenesetre „birodalmi” érdekeket sért, amikor a nemzetállamok számára hatásköröket perelne vissza – miközben Brüsszel nem óhajt élni e hatáskörökkel: nem védi meg tagállamait. Nem segítő, hanem lángpallosos angyali hatalomként működik. Megfosztaná uniós polgárait nemi, nemzeti és vallási identitásuktól. „Szerintünk az nem teszi szabadabbá az embert, ha lerúgja magáról a teremtett lény mivoltából fakadó korlátot” – fogalmaz Orbán, s a keresztet tartó II. János Pál szobrát lebontató ateista francia bíróság bizonyára benne látja a fő bajkeverőt.

Az európai demokrácia dogmatikusai állva akarnak meghalni, a vudu és a tabu világával szembeszegezett életösztön pedig gyanús, mert „egy nagyon erős, magát progresszívnak tartó szellemi irányzat van jelen mindenütt, ami a korlátok lerúgásában látja a szabadság kiteljesedését”. Magyarország nem asszisztál e terméketlen „szabadságharchoz”, mely bukás esetén – mellékesen – a széplelkű szabadságharcosokat is nyom nélkül elsöpri. (Rajtam kívül ki emlékszik már az SZDSZ-re?) Ám addig is, mivel nem rúgjuk le magunkról a teremtett lény mivoltából fakadó korlátot, megtudhatjuk, mi a magyarok istene…

Csontos János - ]]>www.napigazdasag.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Autómánia (61) Egészség (50) Irodalmi kávéház (513) Heti lámpás (260) Mozaik (83) Tereb (142) Alámerült atlantiszom (142) Vetítő (30) Sport (729) Gazdaság (667) Nagyvilág (1464) Emberi kapcsolatok (36) Flag gondolja (33) Szépségápolás (15) Gasztronómia (539) Titkok és talányok (12) Politika (1581) Tv fotel (65) Belföld (8) Életmód (1) Kultúra (6) Jobbegyenes (2386) Történelem (15) Rejtőzködő magyarország (168) Mozi világ (440) Mondom a magamét (6247)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>