- 0
Nekünk ők jutottak az eszünkbe, mint friss arcok a ráncos Orbánok és a TGM-féle örökhülyék mellett, mint akikre rácsodálkoztunk idén.
1, Milo Yannopoulos
A dühös és veszélyes köcsög, Milo Yiannopolous valójában nem 2016 felfedezettje, csak kicsiny hazánkba sikerült most eljutnia, hála a 444 ködfátyolos szemmel aggódó írásainak, melyekben azt bizonygatták a nagyérdeműnek, hogy soha nem lehet Trump az elnök. Haha. Szóval az eredetileg brit származású buzigyerek akkor lopta be magát a szívünkbe, amikor kijelentette, hogy bizony a probléma nem a radikális iszlám, hanem maga az iszlám, amelynek semmilyen formában nincs helye a nyugati civilizációban, majd lebiggyesztett ajkakkal arra kérte a sápítozó egyetemistákból álló közönségét, hogy védjék meg őt a homofób mohamedánoktól, mert azok meg akarják ölni az olyan cukifiúcskákat, mint amilyen ő is. Aztán az egyenlő bánásmód jegyében sírásig hergelt néhány feministát, majd a kötelező körként előadott rasszistázást letudta annyival, hogy “hülye vagy, a néger faszt szeretem”. Szóval egy igazi troll, a safe place-ekbe beosonó rém.
Vallja, hogy az egész PC, névmás meg safe space jelenség éppen azért alakult ki, mert a liberális hegemónia hívei évek óta megpróbálják megmondani a többségi társadalomnak, hogy miként élhet, mit mondhat, mit olvashat, mivel játszhat. Egyébként nem tartja magát az alt-right követőjének, pedig kb. ő alapította az egészet, amibe még az is belefér, hogy valaki meleg, zsidó, vagy színes bőrű, ez pedig a baloldaliakat nagyon zavarba ejti, ezért eretneknek, hamis buzinak tartják. Ahogy fogalmaztak: Milo meg sem érdemli, hogy buzi lehet. És ez a mondat egyszerre a liberális tolerancia és az elmebetegség iskolapéldája.
Ráadásul nem is keres szarul azzal, hogy egyszemélyes hadseregként teszi nevetségessé a teljes haladó libnyaf értelmiséget, ami akkor is derék munka, ha azok kibaszott idióták maguktól is.
2, Pukli
A hipszternek álcázott túlbuzgó párttitkárok alapesete, azaz a gyucsányi értelemben vett európai, apolitikus, civilaktivista/szakszervezetis/pártalapító/fasztudjamégmi. A posztkádári kor nekromantáinak új, frissen életre hívott eltemethetetlen halottja, a rendszerbuktató üzemmódba kapcsolt vérzombi. A magyari baloldal mindenesdezsője’. TGM-et idéző sálával, irritálóan nyegle arcélével kurva jól mutatna a mozgalmárlelkületű elitgimnazisták posztergyűjteményében.
Pukli elvtárs, azon kivételesen ritka embertársaink közé tartozik, akik a kockaszemüvegtől sem tűnnek okosabbnak, sőt, éppen ellenkezőleg. Korábban az „ilyeneket”, az átkosba’ áthelyezték egy szögesdrótokkal, körülhatárolt területre követ tördelni, hogy ne zavarjanak bele kártékony aknamunkájukkal a népi, üzemi stb. demokrácia gördülékeny kiépítésébe. Ezek voltak azok a kommenisták, akik nem értették a lényeget, ellenben mindig mindenről volt véleményük és imádtak bizottságokban fontoskodni. Ő volt az ellenzéki száztizenhetedik utolsó reménysége, de még azelőtt pukkant ki, hogy felfújták volna.
Hiába a vörösök sem a régiek már…, avagy kit fogunk mi, fasiszták megcipőzni, ha ezek önmagukat lövik agyon a startpisztollyal? (Sóhaj.)
3, Sándor Mária
Az újjáéledő szegény- és munkásmozgalom, a Schilling Árpi-féle agitprop-performance csoportba becastingolt fekete ruhás, tenyeres-talpas partizánnője. Pukli egyetlen Hamupipőkéje. Straight Outta z’Ágyak Mellől.
Megjelenésével garantálja a deluxe kórházi szenvedéspornót, a Krétakörösre rendezett kockásinglegombolós, a kurvára kellemetlen, szentimentális és fontoskodó proteszténeklést, a rengeteg taknya-nyála összefolyó hisztériát, a mély, hallgatólagos egyetértést Olgával, a Kálmánnal, a zátévében. A polgári tehetetlenség, a közös nyomor, az összefogás minden áldozatra kész prófétanője, aki remek indítás után multifunkcionális világmegváltó-szerepbe kapcsolt és a 20-25 éve a politikában mozgolódó, a politikából élő baloldaliak csendes rötyögése közepette kinyírta magát.
4, G. Ras
Walter Benjamin aggodalma, Skicc Pali hányattatott elnöksége ide vagy oda, a másolásnak bizony van létjogosultsága. Hiszen hogyan másként verhetnének gyökeret az életünkben a jó dolgok? Amikor az ember valami menő dolgot másol, egy kicsit maga is menővé válik.
Amikor viszont az ember egy szétszívott orangután arckifejezését magára véve, a jamaicai ültetvényelhagyók dialektusát utánozva, mezítláb énekel az Index és a 444 tudósítóinak, az csak azért menő, mert legalább háromszor meg kellett néznünk, hogy elhiggyük, tényleg azt látjuk, ami a videón megy. Biztos mindenkinek megvan az élmény, amikor valami rettenetesen kínos dolgot látva a többieket nézed abban bízva, hogy ők is legalább annyira feszengenek, utána viszont újra meg kell nézned, mert annyira iszonyú volt.
Komáromy R. Dzsergely a reggae-világ Eminemjének álmodja magát az ápolatlan szöszi hajhurkáival, de egyelőre csak az Eminem-rajongó kissrác tud lenni a Stan videóklipjéből. Idén, a kéménymászása után megjárta már a pszichiátriát is, noha sajnos nyilvánvalóan nem a megfelelő kezelést kapta a betegségére. Felfedezettsége is addig fog tartani, amíg a rendőrség jóhiszeműen hagyja, hogy a kis táskamagnóját magával cipelve felmásszon a jövőbeli Városligetet építő munkagépekre, és onnan daloltassa a fehérellenes harcra buzdító ifj. Bob Marley-t.
Amint megjön a rendőrség esze, több órás könyörgés helyett inkább odavisznek egy jobb hangfalat, kitökölik az erősítőt, majd az arányosság jegyében megkínálják a szabadságharcost egy kis Slayerrel. A Fight Till Death pont jó lesz kezdetnek.
5, Trump család
„We are family.” Oké, hogy azt már vagy ötvenszer körbejártuk, hogy a Clinton INC. elég keményen tolta a nepotizmus és korrupció szekerét, de meg kell hagyni „sógorkomaság” terén a jó öreg narancsbőrű fenegyerek sem panaszkodhat. Az év felfedezettjei között tehát elsősorban az eddig a new yorki felvilág pezsiző milliomosai közt csendben megbújó, ám idén a nyilvánosság színe elé lépő Trump-sógor, Jared Kushner és Donald papa kedvenc lánya, Ivánka.
Egyrészt Ivánka három gyerek után olyan feszes popóval rendelkezik, hogy csatlakoznunk kell a papához, aki a kampányban is közölte, hogy olyan jó csaj a lánya, rámoccanna, ha ez nem lenne elsősorban a korábban már említett reneszánsz pápák, vagy épp muszlim főmuftik sportja. Aki viszont 3 gyereket nemzett eme gyönyörű és okos asszonynak, nem volt más, mint Jared Kushner, akiről nyíltan kijelenthetjük, hogy megnyerte apósnak a választást. Hogy ebben mi motiválta, az az év végének eseményei tükrében kevéssé titok: a Toronyház kedvenc gittegylete, az ENSZ úgy tűnik történelmi küldetését teljesítette be azáltal, hogy a sorozatos Izrael-anyázó határozatokat megkoronázandó visszarepítette a történelmet 1967-be, tüzet adva az intifádázó palesztinoknak és minden araboknak. Jared Kushner meg zsidó. És neki ez nem tetszik.
A Demokrata zsidógyerek így hát bekeményített, és megmutatta, hogy Ámerikában azért a dolgok nem úgy működnek, ahogy azt a mainstreambe röpített SJW ballerok ANGSZOC-ot dédelgető álmaikban hiszik.
Trump mindenki által különösnek vélt stratégiáját, a Twitteren alapuló, az Observer-Breitbart vonalra felfűzött alt-right nyomulását egy „Project Alamo” névre keresztelt netes zsiványbrigád élén hajtotta végre. Jared igazi „rebellisként” zúzta szét a Clintoniánus Halálcsillagot, és ehhez kétség sem férhet, még akkor sem, ha nem átallott orosz hekkereket sem felbérelni zsoldosnak. Mindeközben Ivánka kb. kimaxolta az „X és Y generációs jócsaj” szerepét, és míg a kapafogú Chelsea Clinton (aki mellesleg gyerekkori öribarija) a femináci vonalon nyomult, ő büszkén tolta a szexi anyuka szerepét, és vállalta a hatalmas gyűlölethullámot, amit ezért egykori elv- és pezsibarátai zúdítottak rá, kezdve divatmárkája bojkottálásával, folytatva a repülőgépen történő nyilvános vegzálásig.
6, Sovány Puzsér
Simicskatévé legújabb, fékezhetetlen habzású fénydublőre, az elsőszámú simicskalegitimátor, a ex-százhúszkilós vudiellen, az idegtépően neurotikus, a „nem embernek való terhek” elhordozója, a végtelenül őszinte, sajnálatra méltó, lelkibeteg soványpuzsér, a megszállott aszkéta, a közérthetőség proliprófétája. Simicska háztáji Ady Endre elbutult utánérzete.
Szóval, ő az a srác, aki elhiszi, hogy a filmek karakterológiája a valóságban is működik. Így, évek alatt belakta a tévés, rádiós (stb.) félértelmiségi szerepét, akinek mindenről, mindenkivel szemben van egy „erős állítása” alapfigurát, amit a vúdiellenfilmekben (családi ebédekkor, vagy házibulikban) is mérhetetlenül, kurvára utálunk. A klimaxoló konyhatündérek szeméből a könny kicsordul, ha Robi szenvedéstörténetét láthatják, és kéz a kézben, a szívcsakrák mélyén átélhetik a spirituális átlényegülést.
7, Alinda
Egy felfedezett, akit már régen is csak felejteni szerettünk volna! Akkoriban épp úgy nézett ki, végre megfelelő irányba indul a karrierje ennek a színjeles lánynak, de aztán a G-nap sajnos keresztülhúzta előzetes várakozásainkat. Azóta valahol minden a helyére került.
Jó látni, hogy az értelmesebb vendégeit is idegesíti Alinda görcsös megfelelési kényszere a tökéletes profi karakterének megformálására. Ráadásul élvezet nézni, hogy roppant szerényen olyan brandet építettek köré, amit egyedül Ákos mert eddig bevállalni . Ha “Lajosnak” van még kerete és humora, akkor nemsokára jelentkezik nála az “István-kvízshow”, esetleg a “Sándor” (na most Pörzse, Csintalan, vagy Friderikusz?) közéleti-beszélgetős műsor. Az éjjeli sávra meg leszerződtethetné a pornós csajt, aki Ferivel szelfizett. Azt talán még néznénk is.
8, Pruck Pál
Van egy nagyon régi film: a Testrablók támadása, vagy valami ilyesmi a címe. A film lényege az, hogy a földönkívüliek rabul ejtik az emberek testét, mert abban szeretnek élni, és ennek köszönhetően az emberek elkezdenek furcsán viselkedni, pedig úgy néznek ki, mint régi önmaguk (de már nem ők azok).
Na valami ilyesmi történt Pruck Pállal, akiről nem világos, hogy ő költözött-e Dózsa Laci testébe, vagy Dózsa Laci költözött be az ő testébe, de az biztos, hogy a dolog akkora port kavart, hogy feladták a világ meghódítását és szépen csendben visszavonultak.
Dózsa Laci persze nagyvonalúan lemondott önmagáról merő udvariasságból, annak ellenére, hogy a jobboldali média megpróbált kiállni mellette. A holokausztipar mellett feltűnni látszik egy új megélhetési forma: az 56-ipar, hirtelen feltűnő-eltűnő hősökkel, áldozatokkal, bűnösökkel, szovjetekkel, szerelmekkel, drámákkal, márkákkal, stb. Hamarosan talán startup is épül rá.
9, Zsohár Zsuzsi
Minden Migránsok Anyja, a nagyszívű Zsohár Zsuzsika nem a 2016-os év szülötte (hírnév tekintetében sem), de mindenképp ehhez a csodás esztendőhöz köthető a Keleti árnyékában született politikai karakterének virágba borulása, egyben korai elvirágzása.
Valójában minden látszat ellenére jószívű gyerekek vagyunk, így igazából a búgónevű és hangú SJW asszonyság történetét inkább tartjuk tragikusnak, mint igazán nevetségesnek (bár kétségtelenül az.) Ugyanakkor ZséZsé története inkább mutatja azt, hogy miként gabalyodik saját cipőfűzőjébe és mossa fel végül a padlót önmagával a „harmadik generációs feminizmus” és az egész, magát emberségesnek, pozitívnak, jóságosnak mutató migráns-simiző balos narratíva. A migránsokat a szerelemig simiző, majd maga is a migránsok után eredő nagyasszonytól úgy tűnik búcsút kell vennünk, legalábbis ami a komolyan vehetőségét illeti.
10, Orbán kutyája
Ha valamivel tökéletesen röviden jellemezni az évet, az nem is lehet más, mint a Nárcisz után eredő újságírók, akik kérlelhetetlen elkötelezettséggel nyomozták ki, hogy a miniszterelnöki kutyának egy, vagy két pokróc van-e leterítve az óljában, illetve hány kiló csirkefarhátat eszik meg naponta az Európai Unióból érkező milliárdok terhére. Példa ez még a be nem fejezett munkára, valamint a vidéki rögvalóság totális meg nem értésére is.
A körúton belüli értelmiség viccéből Alcsúton lett megélt tragédia, amikor a kommunizmus, a téeszesítés, a volumenipar és a gondatlanság okozta elhagyatott, lerohadt mezőgazdasági melléképület megvétele (használt autó ára) és felújítása (romos belpesti ingatlan ára) hirtelen az urizálás, az oligarchikus kapitalizmus embertelenségének bizonyítéka és a régivágású rendi társadalom felélesztésének kísérlete lett.
Nem csoda, hogy ilyen nézettséggel fut a Szomszédok ezerakárhányadik ismétlése.