Nem mintha nem lenne érdem, hogy az OTP nevű szocialista nagyvállalatból regionális multit fejlesztett, vagy hogy mezőgazdasági vállalkozásai hozzájárulnak a hazai agrárium és élelmiszeripar újjáépítéséhez.

Csakhogy a bankár-vállalkozót a kormány (ma már) első számú minisztere az ország legnagyobb uzsorásaként nevesítette, amely nyilatkozatból kevesen olvashatták ki az életút piedesztálra emelését. Bocsánatkérést nem hallván okkal gondolhatja bárki, hogy a kormány nem mindig tudja, mit cselekszik. Illetve azt, hogy nem mindig tudja, mit beszél.

A Magyar Nemzet olvasója is eligazodást nyújtó szextáns után kapkodhat, ha kedvenc lapjában az államilag frissiben kitüntetett Körmendy Zsuzsanna cikkét böngészi. A kiváló publicista ugyanis arról ír, hogy a Fidesz részéről mennyire rövidlátó cselekedet megpróbálni nyilatkozatokkal, határozatokkal szétbombázni egy újság és tábora közötti együttműködést. És tényleg az. „Ellenzéki” feliratú stemplivel skarlát betűt nyomni a médium „lapockájára” súlyos tévedés, még ha a kormány tengelyt akasztott is a tulajdonossal. Egy újság ugyanis sokkal több egyetlen személy akaratánál. Egy újság alkotói csapat, és nem kevéssé érték-, hagyomány- és kultúraközösség, amelynek felépítése időt és energiát igényel. Ezért bár lerombolható vezényszóra, helyén más sem marad, mint hosszan kongó üresség. A médiavarázslások pedig épp annyira eredményesek, mint az m1 ötletszerű hírcsatornává formálása.

A látszólag össze nem illő példákat azért említem egy helyütt, mert mindkettőben tetten érhető a hirtelenség és a megfontolatlanság. Mindkettő súlyos orientációs zavart okoz egy mind átláthatatlanabb közéleti dzsungelben. Itt és most.

Pillanatnyilag persze jó ötletnek tűnhetett Csányi Sándor leuzsorásozása, mert a bálványdöntögetés mindig tetszik a keményen dolgozva is egy helyben topogó kisembereknek. Szavazatot hoz. Csak épp az efféle „népszerű és bátor” lépések mindenkit feljogosítanak arra, hogy mégoly egyértelmű és nagy teljesítményeket is sárban forgassanak meg. Ráadásul az alkotástól is elveszik a kedvet. Kibogozhatatlanná teszik, hogy kit ütnek vagy kin gúnyolódnak okkal és kit ok nélkül a nyilvánosságban, ami elviselhetetlenül rossz a tisztességes embereknek, és bátorító a tisztességteleneknek.

Csányi mostani nagykeresztje bizonyosan gyógyító sebtapaszként hat a fogadó oldalon, ám az adományozó térfelén nem oszlatja a káosz látszatát.

A Magyar Nemzet és a Hír Tv karanténba zárásával ugyancsak baj van. Arról üzen, hogy a Fidesz politikusai csak a pillanatnyi politikai haszon-kár tengelyen hajlamosak elhelyezni más szakmák teljesítményét. Túl könnyen emelnek fel és túl könnyen taszítanak a mélybe. Mintha minden egyszer használatos termék lenne. Ez a megközelítés pedig akkor is eltávolít a polgári Magyarországtól, ha mondjuk az elszabadult hajóágyúként megnyilvánuló médiatulajdonosok móresre tanítása ésszerű cselekedetként tüntethető fel.

Múzeumkerti beszédében Orbán Viktor nagyon világosan írta le, hogy az ország milyen kényes egyensúlyozások közepette tudja csak megtartani nehezen kivívott döntési szabadságát. Ami nélkül elveszhet. És hogy a közös ügy képviseletéhez közös erőfeszítésekre, belső együttműködésre van szükség.

A kényes külföldi egyensúlyozás közepette azonban kényelmetlen hazai egyensúlytalanságok sora jött létre. Nemritkán hirtelen felindulásból. Amelyből a kabinet ugyancsak kivette a részét. Már nem a szocializmus utolsó bástyáinak szétrombolása folyik, hanem a polgári Magyarország visszaépítése, széthordása kezdődött el.

Egy GPS alighanem újratervezést javasolna.

A Heti Válasz Március 19-i lapszámának vezércikke Borókai Gábor tollából.

]]>A cikk eredetije itt olvasható!]]>

Borókai Gábor - főszerkesztő, Heti Válasz

]]>www.valasz.hu]]>

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!