Az elmúlt években már láthattunk olyan Athénból érkező képeket, amelyek Merkel kancellárt náci egyenruhában ábrázolják, láttuk a dühödt arcokat a tüntetéseken, s értesülhettünk a német nagykövet rezidenciája elleni kisebb fegyveres támadásról. A Ciprasz-kormány megalakulása óta immáron a kormányzati politika szintjén is széles hangulati skálán mozog a tárgyalási érvrendszer. A hangnem a két ország közt egyre élesedik, a belpolitikai hangulatkeltés és a józan szakmai megoldás feszültségmezején egyre színesebb stílusvirágok nyílnak.

Miközben a berlini görög nagykövet hivatalosan is nehezményezte, hogy Schaeuble pénzügyminiszter megsértette görög kollégáját, bután naivnak nevezve őt, az újságok „csak” arról írtak, hogy a szókimondó német mindössze bizalomvesztésről beszélt. Bizalom minden bizonnyal soha nem is volt, hisz egy radikális baloldali kormány miniszterét a német kereszténydemokrácia nagy öregje aligha fogadhatta bizalommal valaha is. Varufakisz ugyanakkor lágyabb húrokat is penget, amikor arról beszél, hogy a német kancellár voltaképp saját szobrát is megfaraghatná azzal, ha a Marshall – terv nyomán egyfajta Merkel – tervként egy gazdasági élénkítő csomaggal állna elő és segítené ki a bajból Görögországot. A hangulati ingadozásnak persze az is az oka, hogy a görög pénzügyminiszter is nehezen bír a saját politikai táborával, s a következetes plebejus politizálás nehézségeivel. Elég baja származott már abból, hogy egy francia magazin hasábjain elegáns lakásában pózolt feleségével, vagy hogy még mindig nem tett semmit a svájci bankokban pihenő nagyjából 800 millió eurót kitevő görög vagyon megadóztatásáért és/vagy hazahozataláért, noha a svájci hatóságok ezt már korábban lehetővé tették.

A sötét történelmi múlt felhánytorgatásával azonban most új minőséget ért el a két ország ellentéte. Annak a már korábban is ismert görög felvetésnek a minden eddiginél erőteljesebb hangsúlyozása ugyanis, hogy voltaképp Németország tartozik Görögországnak háborús jóvátétel címén több százmillió euróval, a kérdésre oly érzékeny német közvélemény véknyába hasít. Azt a jogászok nagyjából egységesen látják, hogy valóságos jogi alapja a követelésnek nincs. Ugyanakkor bizonyos erkölcsi felelősséget és kötelezettséget még Gauck elnök tavaly őszi athéni látogatásán is elismert. S ahogy a 2000-es évek elején a kényszermunka-táborokba elhurcoltak kártalanítására létrejött egy alapítvány, melybe az állam és a német nagyvállalatok egyaránt milliókat fizettek, úgy már most is felmerült egy hasonló szervezet lehetősége. Szociáldemokrata politikusok már támogatják is az ötletet – Németország erkölcsi kötelezettségeit hangsúlyozva.

A görög és a német médiában pedig nagy népszerűségre tett szert az a video, amin egy ötvenes-hatvanas éveiben járó német házaspár egy görög kisvárosi óvodában állt a kamerák elé, s átadta azt a nyolcszázvalahány eurót, ami számításaik szerint a német jóvátételből arányosan rájuk esik. A hosszú őszes-vöröses hajú,farmeres, dzsekis kettős akár az öregedő hatvannyolcas nemzedék ikonja is lehetne. Sajátos játéka a sorsnak, hogy a legutóbbi görög mentőcsomagot Merkel kancellár a Bundestagban csak azzal az érvvel tudta átnyomni a saját frakcióján is, hogy voltaképp háború és béke kérdéséről van szó. A béke iránti felelősség az ismert történelmi okokból a német politikában ultima ratioként mindig bevethető. Hogy ez az érvelés – jöjjön végül bárkitől is - mennyi pénzébe fog kerülni a német adófizetőknek, majd meglátjuk. A nyáron viszont biztosan nem Görögország lesz az amúgy nagyon is fizetőképes német turisták kedvenc desztinációja.

Prőhle Gergely - helyettes államtitkár, EMMI

]]>www.hirado.hu]]> - Messzelátó-Blog

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>]]>
]]>