Orbán Viktor Tusványoson elmondott beszédét mindig nagy érdeklődés kíséri, és nem volt ez másképp most sem. Az is nyilvánvaló, hogy a globális uralkodó elbeszélési mód hívei számára mindig felháborító, amit a miniszterelnök előad. Ilyen dimenziójú „világbotrány” azonban, mint ami most kialakult, eddig sohasem volt, és ennek a formális oka, vagy inkább ürügye az, hogy az előadásban szerepel a „faj” kifejezés, az, hogy a magyar társadalom nem kíván „kevert fajú” országgá válni.

Ahogy az várható volt láncreakcióként futott végig a liberális világon a felháborodás. Lemondott Hegedűs Zsuzsa Orbán Viktor főtanácsadója, aki liberális közhelyeken kívül nem nagyon adhatott „főtanácsot” a miniszterelnöknek, de teátrális látványtechnikával megrendezett távozása fontos eleme a globális színjátéknak. (Aztán „meggondolta” magát, ami még abszurdabbá teszi a sztorit.).

Mi történt hát valójában, tehetnénk fel a kérdést, hisz a felszín jelenségörvényei csak arra szolgálnak, hogy elfedjék a lényeget. Félreérthető fogalmazás, mint azt bécsi sajtótájékoztatóján a miniszterelnök sem zárta ki, vagy valami egészen más, és ha valami más, akkor mi volna az? Először is, nem zárható ugyan ki, de valószínűtlen a pontatlan fogalmazás, hisz Orbán Viktor esetében egy elég gyakorlott „közbeszélőről” van szó, aki pontosan tudta, hogy bármi, amit Tusványoson mond, az azonnal a globális beszédtér meghatározó elemévé válik. De ha szándékos volt, akkor mi lehet a szándék mögött?

Van egy olyan mondás, hogy ha el akarsz valamit rejteni, akkor tedd nagyon feltűnővé. Vagyis, ha valami nagyon kényes üzenet van a beszédedben, ami kiverheti az összes létező globális biztosítékot, akkor tegyél bele egy „gumicsontot”, ami aztán felrobbantja a beszédteret, ezt rágcsálja majd mindenki, a rejtett üzenet így anélkül ér célba, hogy bárki felfogná, miről is van szó.

A „faj” egy ilyen gumicsont, nem is érdemes foglalkozni vele, hisz a homofóbia, nacionalizmus, populizmus, rasszizmus, ezen belül az antiszemitizmus mérgezett hamis fogalmak, amelyeket mindenki teljesen önkényesen használhat bármire, leginkább fegyverként azok ellen, akikkel nem ért egyet. Viszont alkalmasak arra, hogy sehonnan sehová se tartó hamis őrjöngés legyen belőle. Így azzal a részével, ami ennél sokkal fontosabb eleme a beszédnek, az igazi üzenettel, senki nem foglalkozik. Ez pedig az, ami eddig soha nem volt elképzelhető és értelmezhető, hogy egy EU- és NATO-tagország vezetője logikusan levezeti, hogy végzetesen téves az EU és a NATO globális stratégiája, sőt az amerikai birodalom látható módon a „leghűségesebb” szövetségese megsemmisítését, Európa felszámolását viszi végbe, az európai elitek lelkes asszisztenciája közepette. Ez az igazi üzenet, de erre senki nem figyelt, hisz a faj szónak, mint gumicsontnak a használata erről eltereli a figyelmet.

Hogy megértsük ennek történelmi jelentőségét, ahhoz abból az evidenciából kellene kiindulni, aminek kimondása persze egy EU- és NATO-tagország miniszterelnökétől halálmegvető bátorságot igényel, hogy az amerikai birodalom immár harmadik alkalommal vezeti egymásnak a német és orosz birodalmat, hogy azok egymást földig rombolva ezzel megerősítsék a birodalmi Amerika globális dominanciáját.  

Nyilván a „véletlen műve”, hogy mostanában közzétették a német császár és az orosz cár személyes levelezését az úgynevezett „első világháború” projekt elindítása előtti időkből. A két uralkodót rokoni szálak és jó barátság fűzte össze, és megrendítő átélni, hogy mennyire tisztában voltak vele, hogy valójában csak jelentéktelen bábfigurák a „zsinórpadlás láthatatlan” urának a kezében. Miközben pontosan látták, hogy egymás kölcsönös legyilkolásának technikai lebonyolítására használják őket, mégis végigcsinálták a gyilkos színjátékot, ami az orosz cár esetében szó szerint értendő.

Még jelentéktelenebb bábfigura volt Hitler és Sztálin, akiket ráadásul ez a „nem létező” erő épített fel és üzemeltetett, de ott is volt egy rövid történelmi pillanat, amikor a német és orosz elitek kicsit eltöprengtek azon, hogy miért is kellene újra földig rombolnunk egymást ahelyett, hogy közösen fordulnánk szembe ezzel a „nem létező” erővel. Na, még csak az kéne, mondta erre ez a „nem létező” erő, és a német és orosz birodalom újra engedelmesen és precízen földig rombolta egymást az úgynevezett „második világháború” projekt során.

És most itt a „harmadik világháború” projekt, és Orbán Viktor beszédének igazán fontos üzenete éppen az, hogy vajon most harmadszor is engedelmesen végre kell-e hajtani ugyanazt a rituális öngyilkosságot, és a beszédben elhangzó válasza egyértelmű nem.

Orbán Viktor bátorsága ugyan megkérdőjelezhetetlen, ám aligha tett volna e rendkívül kényes lényeg kimondására kísérletet, ha ehhez nem kap a német elitektől egyértelmű biztatást és támogatást. A történelmi felelősségtudattal rendelkező német elitek számára az ellenük vezetett globális hatalmi megtorló akciók nyomán (merényletek sora 70-es években, majd a szuperelit „másként gondolkodóinak” szabályos kivégzése a német újraegyesítés időszakában) világossá vált, hogy nyílt fellépésük a „nem létező” erő ellen öngyilkosság volna. Ezért most Orbán Viktort használják fel arra, hogy helyettük mondja ki a „kimondhatatlant”. E módfelett kockázatos projekt lehetséges „ellentételezése” máris felsejlik abból a tíz pontból, amelyből öt arról szól, hogy miként válhatna Magyarország a meghatározó német tőke-struktúrák menekülő útjává, ahogy a cím fogalmaz „lokális kivétellé a globális válságban”. Úgy legyen!

Bogár László

A szerző közgazdász

]]>www.magyarhirlap.hu]]>