Egy kicsit összekavarodott minden.

Az amerikai Las Vegasban egy 64 éves fehér férfi egy szálloda 32. emeletéről sorozatlövő gépfegyverrel lemészárolt ötvennyolc embert és megsebesített több mint ötszázat egy countryfesztivál résztvevői közül, majd öngyilkos lett. Az USA legnagyobb tömegmészárlását üdvözölte az Iszlám Állam, és közölte, hogy a fegyveres néhány hónappal korábban csatlakozott hozzájuk.

Ezek most még nagyon friss hírek, nem tudni pontosan, mi van a háttérben, de egy biztos, aki egy countryfesztivál résztvevőit gyilkolja le, az aligha lehet a klasszikus amerikai életérzés rajongója. Másfelől az amerikai életforma egyik nélkülözhetetlen kellékének számító fegyverviselés mítosza ezúttal hatalmas pofont kapott.

Ideát, Európában a spanyol rendőrök agyba-főbe verték az elszakadás érdekében népszavazni akaró katalánokat, amivel a spanyol kormány az utóbbi évek legsúlyosabb politikai hibáját követte el, ugyanis elfelejtette azt az ősi igazságot, hogy erőszakkal, elnyomással egyetlen népet sem lehet elhallgattatni, sőt minél hevesebb a nyomás, annál hevesebben fordulnak ellene az elnyomottak. Newton harmadik törvénye a társadalmakra is érvényes: két test kölcsönhatása során mindkét testre azonos nagyságú, azonos hatásvonalú és egymással ellentétes irányú erő hat. Vagyis ha erővel akarod megakadályozni egy közeg (egy társadalom) akaratának érvényesülését, akkor a közeg ezzel ellentétes irányú, de leg­alább ilyen nagyságú erővel lép fel ellened.

2006-ban a Gyurcsány-kormány rend­őrei agyba-főbe verték a védtelen fővárosi polgárokat. Ezzel kiváltottak egy hatalmas társadalmi erőt, ami 2010-ben soha nem látott eredményt hozott a kétharmados forradalommal. Könnyen lehet, hogy valami hasonló folyamat veszi most kezdetét Spanyolországban, ami nem feltétlenül a napokban hoz megoldást. Hacsak a spanyol vezetés föl nem ismeri a Newton-törvény mélyebb rétegeit, jelesül azt, hogy amennyiben egy közeghez (társadalomhoz) megértéssel és szeretettel közeledsz, az végül – lecsillapodva – ugyanígy fordul feléd. De még mielőtt belebonyolódnánk a mélylélektan rejtelmeibe, idézzük föl iskolai emlékeinkből a mórok sok évszázados uralmát, a visszahódítás ugyancsak évszázados küzdelmeit, a rövid tündöklést és világ­uralmat Amerika felfedezése után, a franciák XIX. századi megszállását, a XX. század polgárháborúját, a lassú feltápászkodást a mérhetetlen szegénységből, hogy elfogulatlanul tudjuk szemlélni az eseményeket.

Ám előtte térjünk sietve haza, hogy még időben búcsút inthessünk a rendszerváltáskori pártok legkülönösebb képződményének, a korábbi állampárt örökösének, a Magyar Szocialista Pártnak, amely elindult a teljes megsemmisülés felé, követve a korszak többi nagy pártját bal- és jobboldalon egyaránt. Hol van az MDF? Hol az SZDSZ? A kisgazdapárt? Ha a Fidesz és a KDNP nem kapaszkodik egymásba és nem öleli magához a jobboldal legjavát, ha nem ismerik föl a változás kényszerítő erejét, talán ők is a megsemmisüléssel néztek volna szembe.

Szerencsére nem így történt. De pihenni, örülni, gúnyolódni most nincs idő, és nem volna sem illő, sem üdvös. Új idők új mozgalmai bontanak szárnyat. Nem feltétlenül rokonszenvesek, és olykor kegyetlenek. A Momentum alig jött létre, máris képes volt szertefoszlatni egy százéves nemzeti álmot az olimpiáról. Botka László lelépett a színről. De vigyázat, már itt vannak az új undokok!

Bencsik András -]]> www.demokrata.hu]]>