Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn Ankarába utazott, ahol részt vett Recep Tayyip Erdogan államfő beiktatási ceremóniáján. Az ünnepségre az előzetes bejelentések alapján számos ország vezetőjét várták, Oroszországot például a kormányfő, Dmitrij Medvegyev képviselte, Szerbiából pedig Aleksandar Vucic államfő utazott Ankarába.

Ajjaj! Nagy a baj! Várható, hogy Orbán Viktor autójának ablakát kővel verik be a demokráciát féltő német polgárok, ha majd arra jár, és az sem lehetetlen, hogy Mesut Özil és Ilkay Gündogan sorsára jutván a mélyen demokratikus és liberálisan megengedő Angela Merkelnek kell majd kiengesztelnie népét, hogy rá ne rontson a magyar miniszterelnökre, amiért az nem átall részt venni egy jogszerűen megválasztott török államférfi beiktatásán.

Ez a cikk a bevezető ellenére nem Orbán Viktorról szól, hanem arról az álszent nyugat-európai magatartásról, amely emberbarátnak és befogadónak, multikulturálisnak és szabadelvűnek szeretné magát beállítani, miközben sokkal kirekesztőbb, mi több, rasszistább, mint látszik. A szóba hozott két német állampolgárságú, de a nevük alapján török illetőségű focista még a választási kampány idején találkozott a törökök körében rendkívül népszerű, a választást 52,59 százalékkal megnyerő politikussal. Feltehetően azért, mert kedvelik Erdogant, és valószínűleg neki szurkoltak.

Ettől elszabadult a pokol Németországban. A balliberális média által felhergelt sima arcú németek kis híján meglincselték a két török sportolót, amiért találkozni mertek népük jeles képviselőjével. Mivelhogy a balliberális média-agymosoda szerint nevezett török politikus nem jó fiú. Hogy ennek mi köze van a két labdarúgó szakmai teljesítményéhez, másfelől mi közük van a németeknek ahhoz, kit választanak meg egyszerű többséggel maguknak a törökök, arra nem könnyű választ találni.

Ha mégis erőltetjük a választ, akkor csak ezt felelhetjük: gőg, kirekesztés és alig leplezett rasszizmus. Próbáljuk ugyanis fordítva elképzelni a történetet. A német és portugál felmenőkkel rendelkező Antoine Griezmann, aki jelenleg a francia labdarúgó-válogatott tagja, egy választási kampány során találkozik Angela Merkellel… Lesz ebből botrány, autó ablakainak beverése, hisztérikus üvöltözés meccs előtt a válogatott öltözőjében? Nem, mert Angela Merkel jó ember. A balliberális média őt Franciaországban is szereti.

Apropó, Franciaország. Ajánlom a tisztelt olvasó figyelmébe a Demokrata cikkét a világbajnokság meglehetősen vegyes válogatottjairól. Ebből egy mondat kedvcsinálónak: „A gárda középpályása, Christian Karembeu például nyíltan vállalja: 53 válogatott fellépése során sohasem énekelte a Marseillaise-t, így tiltakozott ugyanis az ellen, hogy a franciák 1931-ben két nagybátyját ketrecben, állatokhoz hasonlóan mutogatták a párizsi gyarmati kiállításon…” Ugye szép?

Nem arról van szó tehát, hogy Recep Tayyip Erdogan török államférfi jó vagy rossz ember, még csak arról sem, hogy a magyar, az orosz, a szerb és más kormányfőnek helyes-e vagy helytelen a török elnök beiktatásán részt venni, mert ez diplomáciai megfontolások kérdése, hanem arról, hogy amennyiben egy adott társadalomban az egyedül üdvözítő politikai felfogástól eltérőket a társadalom tagjai spontán lincseléssel kívánják úgymond észre téríteni, akkor ott, abban a társadalomban lehet-e még demokráciáról beszélni, vagy már valami másról van szó.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>