A harmadik kétharmados választási győzelem után, az immár 50 százalékot is meghaladó támogatottsággal rendelkező jobbközép pártszövetség megdönthetetlen erőnek látszik. Ahogy azonban egy epés bonmot-val megfogalmazhatnánk, épp oly hatalmas és elsüllyeszthetetlen, mint a Titanic volt a maga idejében… Vajon elsüllyeszthető-e a modern civilizáció egyik legkülönlegesebb, legéletképesebb és legerőteljesebb demokratikus jelensége, a magyar polgári összefogás, amelyet a szeretet erejébe vetett hit kovácsolt hatalmas óceánjáróvá?

A válasz tömör: igen. Elsüllyeszthető. Csak némi gondatlanság kell hozzá, hiszen jéghegy mindig akad. Csupán idő és türelem kell hozzá, hogy a tartós és biztonságos támogatottság hatalmas hajójának irányítói egy kicsit ellazuljanak, egy kicsit figyelmetlenné váljanak, egy kicsit túl magabiztosak legyenek, és eltompuljanak az érzékeik. És persze kell egy jéghegy is, amelyik az alkalmas pillanatban éppen ott bukkan föl, ahol a legtöbbet tud ártani.

A jéghegy a jelen politikai konstellációban az az ellenzéki nagykoalíció, amelyik egy időközi önkormányzati választáson Hódmezővásárhelyen már sikeresen sokkolta a közvéleményt. Azonban a nem sokkal később bekövetkező országgyűlési választásokra a technikai nagykoalíciót nem sikerült létrehozni, holott – ismerjük el – az egyesült ellenzék szükségképpen összejövő listás 51 százaléka több lett volna, mint a Fidesz–KDNP megszerzett 49 százaléka. Nem sokkal több, de több…

Van-e tehát olyan politikai rés a közeli jövőben, amelyet az egyre nyíltabban a teljes egységre és az Orbán-rendszer megbuktatására törő ellenzék a saját hasznára tudna fordítani? Van. Több is. Ma is úsznak jéghegyek a veszélyes vizeken.

A májusi európai parlamenti választásokon a totális ellenzéki összefogás még aligha hozhat sorsdöntő eredményt, ráadásul ennek közvetlen belpolitikai hatása csekély. Azonban kiváló alkalom a rendszer tesztelésére. A fő lehetőség ugyanis az önkormányzati választások őszi kampánya lehet.

A legegyszerűbb matematikai művelet, az összeadás elvégzésével megbecsülhetjük a mellbevágó végeredményt: ha az ellenzék képes lesz őszre létrehozni a technikai nagykoalíciót, és saját választóival elfogadtatni azt, akkor a legutóbbi országgyűlési választások eredményeiből kiindulva azt kapjuk, hogy a főváros összes választókörzetében magabiztos, 35-40 ezer kontra 20-23 ezer szavazatarányú győzelmet aratnak, vagyis Budapest minden kerülete az ellenzék kezébe kerül. Mivel egy ilyen fordulat jelentős mértékben képes kihatni a főpolgármester-választás kimenetelére is, ebben a felállásban már Tarlós István győzelmét sem vehetjük készpénznek. Budapest pedig már elég nagy jéghegy volna ahhoz, hogy végzetes léket üssön a magyar Titanic oldalába.

Meggyőződésem, hogy azok a politikai bohócok, akik most földön fetrengve, korláton mászkálva, tévében és utcán handabandázva teszik nevetségessé magukat, valójában egy fontos feladatot hajtanak végre: a cirkuszokkal magukra irányítják a célközönség figyelmét, akiknek azt az üzenetet közvetítik, hogy Orbán ellen bármi áron össze kell fogni. Idővel a kondicionálás elérheti célját…

Nyugalom, a jéghegyeket el lehet kerülni. De csak úgy, ha fölkészülünk rájuk, ha már időben felderítjük őket. Hogyan? Mától erről kell gondolkodni és beszélni. Kedves jobboldali barátaim! Ne röhögjetek és ne gúnyolódjatok. A jéghegyen nincs semmi nevetnivaló.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>