Idézet az index.hu liberális bulvárportál egyik cikkéből:

„Csakugyan tehetetlen a nép a hatalom ellen? Przemysław Witkowski, a Krytyka Polityczna szerkesztője ezt írta nekem, mikor szombat reggel megkérdeztem tőle, hogyan értékeli a hajnali eseményeket: »Most először láttam a PiS politikusait rémülten, olykor sírva, erős rendőri kísérettel menekülve, hogy mentsék magukat a tömegtől, amely azt kiáltozta: szégyen, gyalázat, árulók! Erős képek, melyek valamelyest reményt adnak a PiS leváltására belátható időn belül.« És mindez nem váltotta ki más, mint hogy pár ezer ember spontán módon összegyűlt – egy másfél milliós városban, egy negyvenmilliós országban –, és egész egyszerűen követelte azt a számadást, amivel megbízott vezetői tartoznak neki. Egyszerűen nevén nevezte a szégyent és árulást, amelyet megbízott képviselőik ellenük elkövettek, akik nem értük, hanem személyes nyereségért és hamis ideálokért tékozolták el az ő életüket. Kaczyński ránézett erre az apró tömegre, és az ellenzéki képviselőkre, akik e tömeggel együtt azt követelték, a kormány számoljon el a tetteivel, és hagyjon fel népellenes politikájával – rájuk nézett, és veszélyben érezte a hatalmát. Félt, és joggal félt…”

„Apró tömeg, pár ezer ember egy negyvenmilliós országban”, akik ordítozva tüntetnek a kormány ellen, mert az törvényt alkotott a média szabályozására. Zajos utcai hisztéria Lengyelország fővárosában, ami átcsap a magyar fővárosba is, ahol a felszólalók a lengyel döntés kapcsán már Orbán Viktor leváltását követelik, mert a jó liberális internacionalista: ha Varsóban rálépnek egy liberális lábra, a pesti liberális felvisít. Majd rögtön utána fenyegetőzni kezd, és pofátlan túlzásokba esik:

„Harmincöt évvel ezelőtt 1981. december 13-án (kísérteties évforduló, amely Kaczyńskinek is sok fejtörést okoz) Jaruzelski tábornok kihirdette a hadiállapotot, és bebörtönözte vagy megölette a Szolidaritás mozgalom vezetőit és aktivistáit. Statárium, bilincs és gyilkos erőszak sem volt elég, hogy útjába álljon a népnek, amely szabad akart lenni. Hogy az események milyen fordulatot vesznek, hogy a szerveződés, a szolidaritás ismét érvényt szerezhetnek-e az igazságnak, vagy a hatalom és a nép közötti feszültség az erőszak kiéleződéséhez, esetleg a nép letargiájához és megbénulásához vezet-e majd, hogy ma kik túl optimisták és kik túl pesszimisták, mindezt még nem tudni. De hogy bízhatunk-e a népben, hogy megvan-e benne az erő, hogy szembeszálljon az állami önkénnyel, efelől kétségünk sem lehet.”

Ehhez képest a valóság az, hogy a lengyel nép túlnyomó többsége kellő felhatalmazást adott a Jog és Igazságosság pártnak, ami a Fidesz–KDNP megfelelője, hogy tegyen rendet Lengyelországban. Ez nem tetszik a liberálisoknak, akik az övékétől eltérő akaratot önkénynek, gyilkos erőszaknak nevezik. És rögvest nemzetközi tiltakozási kampányt szerveznek.

Magyarországon a liberális internacionálé André Goodfriend amerikai ügyvivő irányítása mellett megbukott. Most Lengyelországban próbálkoznak. Nem tanultak és nem felejtettek semmit. Nem érdekli őket, hogy a liberalizmus Mekkájában is vereséget szenvedtek, újra és újra nekirugaszkodnak. Tulajdonképpen érthető. Nemrég még az egész világ a lábaik előtt hevert, országok fölött uralkodtak. Nem adják fel, de hiába erőlködnek. A csillagok fordulnak, a lázadás éve közeledik. És a friss tavaszi szél végképp elfújja majd a liberális ködöt.

]]>www.demokrata.hu ]]>- Bencsik András