Mint megtudtuk tőle, rettenetes nagy bajban vagyunk, mert dübörög a korrupció, átláthatatlanok a paksi atomerőmű bővítésének szerződései, rabságban vergődik a média, az új Táncsicsok vasra verve rácsok mögött tengődnek, a bíróságok a rendszer foglyai, a civil szervezeteket elnyomják és megfélemlítik, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy a „sötét árnyékokat vető” Hóman Bálintnak szobrot akarnak állítani.

Bell asszony a hajdani Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem előadótermében a nem túl jó emlékű André Goodfriend úr trükkjét akarta megismételni. Mint emlékezhetünk, e jeles személyiség, az Egyesült Államok ki nem nevezett nagykövete olyan ügyesen vezette elő azóta sem bizonyított gondolatmenetét tiltólistára helyezett kormányzati vagy kormányközeli személyiségekről, hogy abból hatalmas médiavihar kerekedett, mely a balliberális médiumok összehangolt és szívós támadásainak köszönhetően jelentős mértékben csökkentette a kormánypártok népszerűségét, amiből az okos ember kiolvashatta a cáfolhatatlan igazságot: tökéletesen mindegy, hogy mennek a dolgok, ha Amerika meg akar buktatni egy kormányt, akkor meg is buktatja.

Legyen az Afrikában, Ázsiában, avagy Európában, ahol az Egyesült Államok Szorgos Kis Barátai (ezeket Bell asszony civil szervezeteknek nevezi) rágcsálni kezdenek, ott a kormány előbb-utóbb megbukik, mert amikor a dühös kormánypártiak egy rendszerellenes tüntetésen eddig összecsaptak a kormány ellen balhézókkal, valahogy mindig fegyverek kerültek elő, melyek válogatás nélkül lőni kezdtek minden jelenlévőre, abból a statisztikai bázisú megfontolásból, hogy minél több vérbe fagyott holttest hever az utcákon, annál nagyobbat bukik a kormány és tör ki a káosz az országban, amint ez Ukrajnával is megesett.

Nálunk azonban nem jött össze. A mosolygós André Goodfriend távozott és jött helyette a mosolygós Colleen Bell. A forgatókönyvön azonban nem változtattak, holott az első változat Magyarhonban valamiért nem jött össze. Pedig nagyon dolgoztak rajta. Másodszorra tehát – nomen est omen – Bell asszony rázta meg a csengőt, ám hiába, a várt médiavisítás, liberós ökölrázás elmaradt. A jól irányzott mondatok valahogy elzúgtak a semmibe. Így aztán Collen Bell arra kényszerült, hogy hétfőn négyszemközti találkozót kérjen Szijjártó Péter külügyminisztertől. Hogy miről volt szó kettejük között, arról nincs hír, de sejthetően sokkal inkább a feszültség oldása, mint annak fokozása lehetett a szabályszerűen kinevezett nagykövet célja.

Az Európai Uniót elárasztó népvándorlásban egyre nyilvánvalóbban érzékelhető az amerikai befolyás, egyre nyilvánvalóbb az Egyesült Államok azon szándéka, hogy bármilyen eszközzel megakadályozza az európai térség békés fejlődését, mivel érezhető félelmei vannak egy EU–Oroszország közeledést illetően. Magyarországgal pedig az a baj, hogy túl önálló, mi vagyunk a kavics a fogaskerekek között. Azonban a migránshullám önálló életre kelvén egyre jobban megrémiszti az európai államokat, s mivel másutt is élnek okos és jól tájékozott emberek, az Egyesült Államok megítélése európai mértékben hanyatlik. Talán ezért volt, hogy Bell asszony ugyan megrázta a csengőt, de aztán mintha meggondolta volna magát. Amerika kicsit kivár.

]]>www.demokrata.hu]]> - Bencsik András