Aki még nem járt ott, annak azt ajánlom, sürgősen menjen el, mert a Nemzet Főtere, ahogy egyre többen s jó okkal becézik, olyan szép, hogy azt szóval leírni nem lehet: azt látni, bejárni, érezni kell.

Nem túlzás azt mondani, hogy Európa legszebb tere született meg Európa – szerintem – legszebb és folyamatosan szépülő fővárosában, amelyik úgy emelkedik ki, egyre fényesebben ragyogva a Demszky-szutyokból, hogy az ember szívét és lelkét elönti az öröm. Hosszan és lelkesen lehetne beszélni a Kossuth téren kinyílt panorámáról, a tér végtelenül egyszerű s mégis végtelenül gazdag szerkezetéről, ahogy szinte méterenként új és új arcát mutatja az arra járónak.

Ahogy József Attila szobra, kitörvén a szocialista szűkagyúság sok évtizedes kalodájából végre elfoglalta méltó helyét a Duna-parti lépcsőn, s többé már nem kell a flaszter bámulnia. Ahogy egy elegánsan karcsú tó és vízesés állja útját az Alkotmány utca felől érkező autóáradatnak, de nem tartja majd vissza a szép időben ide látogatókat, sőt hívogatja majd a nyári forróságban a téren őgyelgőket egy könnyed lábmerítésre.

Ami azonban a legjobban megfogott március idusának kora délutánján, az a kordonoktól mentes Országház lépcsőjén bemutatott zenés őrségváltás volt, ez a bűbájos katonabalett, amit csak gazdag és népszerű nyugat-európai fővárosokban láthatott eddig a turista, de mostantól nálunk is van ilyen. A kürtök hangjára összeszaladt a nép látni ezt a tündéri csodát, s a meglepetésnek még nem volt vége, mert az élő katonababák, akik kifogástalan tökéletességgel, könnyedséggel és eleganciával hajtották végre a bonyolult lépéseket és fordulatokat, végül elindultak a lépcsőn lefelé, s megfontolt, de határozott léptekkel elindultak a tömegben tér közepe felé.

Az emberek széthúzódtak, hogy helyet adjanak a menetnek, ám az néhány lépés után megállt. Pillanatnyi csendet követően az őrség parancsnoka, egy mosolygós, piros arcú fiatal tiszt fennhangon megszólalt: „Jöjjenek közelebb! Szabad közelebb jönni!” Egy szemvillanásnyi idő, s az emberek megértették, megértették és magukénak fogadták el az új helyzetet. Egy pillanat múlva már vidám fotózkodás kezdődött az őrség tagjaival. Valahogy úgy, mint Londonban vagy Madridban…

Ez a Budapest és ez a Magyarország derűsen, jókedvűen, csinosan és szeretetre méltóan magyar, ezért ki fogja vívni, meg fogja nyerni még több ember elismerését és szeretetét a világban. Íme, ez volt az elmúlt négy év legszebb összefoglalása, mert nem vagyunk tökéletesek és sok még a rom s a gond, de valami olyan szép dolog kezdődött el bennünk és általunk, amiről eddig csak álmodoztunk.

Kéne beszélni a szocikról is, de minek. Március 15-én bizonyítványt állítottak ki magukról: gyávaság, hülyeség és hazudozás. Ami pedig a Jobbikot illeti, négy év alatt ők sem sokat nőttek. Vona annak idején cigánybűnözőkről beszélt, most 25 éves borsodi nagypapát emleget. Közönsége sem változott, talán csak az átpártolt szocik lettek náluk többen kicsit. Proletárpárt mindkettő.

Térjünk inkább vissza a Nemzet Főterére. Ahol jövő szombaton ismét találkozunk. Igen, március 29-én délután egy órától itt gyülekezik a Békemenet népe. Sokan kell legyünk ezen a napon, mert együtt menetelünk majd a meg­szépülő Magyarországért.

Jöjjön el Ön is!

Bencsik András -demokrata.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>