Ma ilyen alakokat termel ki a fősodratú Európa: lúzertempós fogáskeresőket, frusztrált haszonlesőket. Miközben az EU olyan helyzetben van – amit az elhibázott szankciós politikával önmagának köszönhet –, hogy Baerbock zöldtársnő szerint „ha nem kapunk gázt, felkelések lesznek”, egyeseknek mégis úgy beragadt az Orbán-fóbia, mint bélés a cipzárba. Egyre csinosítgatják a vádiratot, amellyel a reményeik szerint elmarasztaltathatják Magyarországot a történelem ítélőszéke előtt. Mindeközben a horvátoknál kétezer forint a jobbfajta kenyér, és a legfejlettebb országokban is tartanak attól, mivel fogunk fűteni és tankolni, a hazánknál népesebb és jóval gazdagabb Baden-Württemberg miniszterelnöke szerint pedig a cicamosdás a megoldás az energiahiányra.

– Az, hogy néha félreérthetően fogalmazom, az előfordul – mondta tegnap Orbán Viktor a saját tusványosi szavaira utalva, majd hozzáfűzte: Magyarországon semmilyen politikai kérdést nem lehet biológiai alapon megközelíteni, továbbá büszke hazánk a rasszizmussal szemben az elmúlt években elért eredményeire. Ez utóbbiban – tesszük hozzá mi – számos pozitív visszaigazolást kaptunk külföldről. A miniszterelnök mostani reagálása lehet az a fordulópont, amelynél kiderül: ki az az európai porondon, aki le tud most már állni, félretéve valós vagy mímelt felháborodását, és kik azok, akik műfelháborodással leplezett örömmel illesztenek újabb bekezdést abba a vádiratba, amely nemcsak egy politikust, nem is pusztán egy hárommilliós politikai közösséget, hanem végül is egy egész országot akar szégyenpadra ültetni. Akár Európa hitelének rombolása árán is.