Nos tehát: a vásárlóerő index szerinti öt legszegényebb járásban a kormánypártok az országos átlagnál (45 százalék) közel tíz százalékkal többet, 54,8 százalékos támogatást kaptak, míg az öt leggazdagabb járásban kicsit kevesebbet, átlag 43,7 százalékot, árulja el a HVG legújabb száma. A liberális gazdasági hetilap ebből persze igyekszik a saját világnézetének megfelelő következtetést levonni, ám a számok szerencsére makacs dolgok. Elárulják a lényeget: a Fidesz–KDNP a legszegényebb régiókban az országos átlagnál messze magasabb, a leggazdagabbakban pedig valamivel alacsonyabb támogatást ért el.

Megfordult a világ. A szociális demagógiával operáló baloldal a legszegényebb régiókban országos átlagához (25,7 százalék) képest szerzett 18,2 százalékával lebőgött, s messze elmaradt az itt második helyre befutó Jobbik mögött, mely saját átlagánál (20 százalék) valamivel jobbat, 23 százalékot ért el. A leggazdagabb régiókban azonban erősödött a baloldal, elérvén a 27,7 százalékos átlagot, míg a Jobbiknak itt az átlagánál kevesebb, csupán 17,2 százalék jutott. Érdekes tendencia, köszönet érte az ezt közzétevő HVG-nek.

A jelek szerint, melyek értékelése alaposabb elemezést érdemel, a Fidesz–KDNP valóban a kisemberek pártja is lett, körükben a kormánypártok még a 2010-es elsöprő sikert is meghaladó támogatást szereztek, s mivel a második helyen csak feleannyi támogatást kapott a Jobbik, a Fidesz–KDNP sikerét ez nem érinti. Úgy tűnik, a társadalom legszegényebb térségeiben az emberek értékelik a rezsicsökkentés, az akár csak közmunka formájában megvalósuló munkahelyteremtés, a nemzeti érdekek szolgálata, a földhöz juttatás eredményeit. Nem kicsit, nagyon.

Ez rendkívül fontos információ, amelyre a továbbiakban építeni kell. A legtehetősebb térségekben érzékelhető enyhe elégedetlenség ugyanannak az éremnek a másik oldala. Ami a döntően munkaadói vagy vezetői, kiemelt értelmiségi pozíciókban lévők számára kevésbé volt rokonszenves, az váltott ki elsöprő elismerést a kiskeresetűek, munkát keresők körében: a szociális érzékenység. Az bizony. Ne féljünk e szót kimondani. Mivel mindig ez utóbbiak vannak többségben, magyarázatot kaptunk a kormánykoalíció újabb kétharmados sikerére. Lábjegyzet lehetne a Szeged, Miskolc és Budapest panelrengetegeiben élők balra fordulása, ám ennek elemzésére most nem térünk ki, mindenki gondoljon, amit akar.

Annyit azonban szükséges megemlíteni, hogy íme, a csak saját érdeket néző, a mások sikereit irigylő proletármentalitás nem feltétlenül függ össze a jövedelmi helyzettel, mint ahogy az önzetlenségre, a közösségi áldozatra kész polgármentalitás sem. A békemenetek egyik szervezőjeként a kampányban az országot járva, volt alkalmam találkozni azokkal az emberekkel, akik nem élnek kiemelkedő életszínvonalon, sőt akiknek a közös busz bérletének rájuk eső részlete komoly megterhelés volt, s akik mégis útra keltek, öt-hat órát utazva oda és vissza, hogy saját költségükön, a maguk idejét áldozva erre, tegyenek hitet a szeretet és összefogás ereje mellett. Aminek sikere most látványos igazolást nyert az idézett adatokban. Magyarország az elmúlt években megtalálta az utat, amely a társadalmi jólét magaslatára vezet.

Demokrata, 2014/17., április 23.

Bencsik András - demokrata.hu

Tisztelt olvasók! Legyenek olyan kedvesek és támogassák "lájkukkal" a Flag Polgári Magazin facebook oldalát, a következő címen: ]]>https://www.facebook.com/flagmagazin]]>
- Minden "lájk számít, segíti a magazin működését!

Köszönettel és barátsággal!

]]>www.flagmagazin.hu]]>