Ma 2024 március 29. Aguszta napja van. Holnap Zalán napja lesz.
Elkerülhettük volna Trianont

Elkerülhettük volna Trianont

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve
Lukachich Géza altábornagy szerint nem volt kivel lövetni.

Budapesten lázadás, forradalom készülődik. Titokban. A város karhatalmi erőinek parancsnoka egy, a magyarokat nem kedvelő horvát származású ember, aki nem beszél magyarul és vajmi keveset ért a magyar politikához. Képzeljük el a várost egy ostromlott várként, amelynek elesnek az első védművei, majd az alsó vár is, de a várkapitány csak ül tovább, ölbe tett kézzel. Amikor már a fellegvárat kezdik ostromolni, csakis akkor váltják le, és nevezik ki a helyére az egyetlen rátermett embert, hogy akadályozza meg az elkerülhetetlent. Lényegében ez történt 1918. október 26-án, amikor Lukachich Géza altábornagyot újra Budapest katonai parancsnokává választották. De a Magyarország megcsonkításának okai című könyvéből nem csak ennek a négy napnak a krónikáját ismerhetjük meg.

Egy feszült történelmi thriller forgatókönyvének is beillik a doberdói hős, katonai szakíró, Lukachich Géza altábornagy könyve, amely a jelenünkre is rengeteg tanulsággal szolgál, és egészen más megvilágításba helyezi a kérdést, hogy elkerülhettük volna Tria­nont vagy sem.

A Kárpátia Stúdió kiadó idei történelmi sorozatát – amelyben több hasonló, a föld színéről szinte eltüntetett könyvet adnak ki, mint például Kozma Miklós emlékiratait – egyaránt lehet értékmentőnek és hiánypótlónak nevezni. Jelen könyv, amelyet a harmincas évek óta először adtak ki újra, beszerezhetetlennek számított, hisz még a könyvtárakban sincs belőle. Ráadásul nemcsak a szakmának szól, hanem a történelmünk iránt érdeklődő olvasóknak is különleges olvasmány lehet, hisz az őszirózsás forradalmat megelőző időszak történetét elég szűkszavúan és mindmáig eléggé elfogultan ábrázolják a történészek, pedig Lukachich Géza műve nem csak a kommunistáknak lehetett kényelmetlen.

Mert aki arra számít, hogy Lukachich Géza mindent a vörösök rovására ír, vagy arra, hogy ez is egy politikai pamflet a sok közül, az téved. Lukachich ugyanis nem démonizálja Károlyi Mihályt, bár a tények ismeretében felvázolja a történelem lehető legrosszabb, de megvalósult forgatókönyvét: a vészhelyzetben lévő hazában egy olyan szűk látókörű, pártpolitikai érdekekért küzdő társaság szerzi meg a hatalmat, akiknek fontosabb az ideológiájuk, mint a nemzet szolgálata.

Lukachich tetemre hív. Tetemre hívja a béna monarchia kori elitet is, a hibát hibára halmozó harmadik Wekerle-kormányt (1917. augusztus 23.–1918. október 31.), amelynek habozása és tehetetlensége miatt juthatott egyáltalán hatalomra az „utánam a vörös özönvíz” mentalitású Károlyi Mihály és csapata.

Persze felmerül a kérdés, hogy mit tett Lukachich Géza azért, hogy mindezt megakadályozza. Nagyjából minden tőle telhetőt, ugyanis rendelkezett azzal a hatalommal, amellyel leverhette volna a forradalmat, ha történetesen nem október 26-án nevezik ki, hanem jóval korábban. De mégis miért nem lehetett a felelőtlenül, hazája érdekei ellen politizáló Károlyi Mihály hatalomra jutását megakadályozni? Lukachich válasza erre nagyon egyszerű: azért, mert „nem volt kivel lövetni”.

Amikor a tettek mezejére kellett volna lépni, a vörös propagandától megfertőzött fővárosi magyar hadsereg nem állt kötélnek. Ám azt, hogy miképpen jutott oda a magyar hadsereg, hogy október 31-én ne engedelmeskedjen felettesei parancsának, vagy hogyan állt át a rendőrség, a telefonközpontok vezetői és a sajtó nagy része a Nemzeti Tanács oldalára – amely de facto semmi valódi hatalommal nem bírt –, az egy hosszabb és bonyolultabb folyamatnak a következménye, amelyet a szerző az események aktív résztvevőjeként éles logikával és meggyőző tényfeltárással ír le.

„A látszat az volt, hogy a magyar kormány nem mer a Nemzeti Tanács ellen fellépni, eltűr mindent” – írja a szerző, és ez a látszat épp elég volt ahhoz, hogy bekövetkezzen az „őszirózsás összeomlás”, hisz a kormány érthetetlen módon tűrte Károlyi Mihály és a Nemzeti Tanács bomlasztó tevékenységét, propagandáját.

A Magyarország megcsonkításának okai azért is rendkívüli könyv, mert megértjük belőle, hogy bizony nem egyszer, hanem legalább százszor is másképp alakulhatott volna a történelmünk. Lukachich Géza maga is tanúja volt olyan mulasztásoknak, amelyek végzetesnek bizonyultak. Pél­dául 1918-ban Károlyi Mihály ellen államellenes összeesküvésért készen állt a letartóztatási parancs, amelyet Vázsonyi Vilmos akkori igazságügyi miniszter is jóváhagyott, ám a lemondott Wekerle-­kormányt követő minisztertanács jogi formaságokra hivatkozva nem lépett az ügyben. Habozásuk a későbbi események ismeretében – az őszirózsás forradalom, a hadsereg leszerelése, a Tanácsköztársaság létrejötte – végzetes hibának bizonyult.

Ezért bátran olvassuk Lukachich Géza könyvét, ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy a nemzeti érdek helyett a nemzetközi érdekeket szolgáló csoportosulások hogyan végzik titokban a nemzetet és a nemzeti kormányokat aláásó tevékenységüket, hogy rádöbbenjünk arra: mennyire bámulatosan hasonló módszerekkel működnek az akkori és a mai politikai kalandorok és agitátorok. És főleg azért lapozgassuk ezt a kötetet, hogy elkerüljük a hasonló eseményeket, amelyeket sajnos joggal nevez nemzeti harakirinek a szerző.

Pataki Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Flag gondolja (36) Jobbegyenes (2778) Sport (729) Kultúra (6) Tereb (146) Autómánia (61) Irodalmi kávéház (537) Vetítő (30) Rejtőzködő magyarország (168) Életmód (1) Heti lámpás (310) Egészség (50) Politika (1582) Alámerült atlantiszom (142) Mozi világ (440) Emberi kapcsolatok (36) Szépségápolás (15) Titkok és talányok (12) Nézőpont (1) Mozaik (83) Belföld (10) Gazdaság (702) Történelem (17) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (7501) Nagyvilág (1309) Tv fotel (65)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>