Ellenzéki hírportálnak nyilatkozott egy józan jogász. Azt mondta, „jogosítványt sem kötelező szerezni, mégsem lehet vezetni nélküle, hiszen az autózás veszélyes üzem. A koronavírus is az.” Bölcs megállapítás. Ezt a védettségi igazolványhoz kötődő engedmények vonatkozásában tette, hiszen ha minden jól megy, akkor a héten újabb nyitásra számíthatunk. Látogathatók lesznek az éttermek, a szállodák, a mozik és színházak, a fürdők, az edzőtermek, a sportrendezvények és még egy sereg más, de csak azoknak, akiknek van védettségi igazolványuk.

Az ellenzéki média máris elkezdte a diszkrimináció kérdését feszegetni. Hogy akkor most mi van az alapjogokkal. Mi lesz azokkal, akik nem kaptak oltást? Azok miért nem mehetnek étterembe? Szinte bizonyos, hogy két tábort szeretnének mozgósítani. Egyrészt az agyatlan taplókat, akik már csak azért sem, mert Bill Gates mikrochipet tett a vakcinába, másrészt a tizenéves korosztály tagjait, akik e pillanatban kilógnak a sorból. Ez utóbbi kényes kérdés. Mehet vagy sem popkoncertre mondjuk egy 16 éves fiatal? Be kell őt is oltani? Vagy mégsem?

A közösségi médiában nem ilyen szofisztikált a hangnem, ott fölerősödött az üvöltőkórus, amelyik kirekesztéssel, sőt egyenesen fasizmussal vádolja meg a kormányt, amiért nem mehet kocsmába, aki nem oltatta be magát, sőt nem is akarja, mert ő olyan erős, hogy izomból leveri a vírust, de inni viszont szeretne. Nagyon.

Jó szándékú lelkek ezért egymást figyelmeztetik, szólni kellene a miniszterelnök úrnak, hogy ez nem lesz jó, mert lázadoznak a fiatalok, hogy akik nem kapnak oltást – például mert még fiatalok hozzá –, azok miért ne mehetnének bulizni. Elvégre a bulizás is alapjog. Hiszen a mély filozófiai igazságokat tartalmazó reklám világosan kifejtette, mi a legfontosabb e korosztály számára: haverok, buli, Fanta. Ez utóbbi ugyan – ha van még egyáltalán – megvásárolható, de a haverokkal való bulizás akadályokba ütközik. Véres joghézag tátong itt.

A dolog azért bonyolult, mert épeszű ember könnyen fel tudja fogni, hogy mások megfertőzése és ezzel az életük kockáztatása, illetve a magam megfertőzése és az életem kockáztatása nem alapjog, és bár lehetetlen utólag bizonyítani, hogy az oltást visszautasító és megfertőződött Kovács Klementin felelős az oltást szintén elutasító Kis Kevin haláláért, amikor egy zenei rendezvényen mondjuk túl közel tartózkodtak egymáshoz, az oltatlanság mégis felvet morális kérdéseket.

Amit persze elutasítanak azok, akik helyből elutasítják a közösségi felelősségvállalást, és akik most a kormányon fogást kereső ellenzéki pártok célkeresztjébe kerülhetnek. Az az álszent és alattomos kísérlet, ahogy a vírusban elhunyt személyek kapcsán igyekeznek kiprovokálni egy általános gyászhangulatot, mondván, az Orbán-kormány felelős az ő halálukért – „Maguknak nem lesz kegyelem! Halálozásban világbajnokok vagyunk!” –, már mutatja a szándékot.

Szakmailag korrekt, de súlyos kommunikációs hiba volt a nemzetközi standardot követve közölni nap mint nap a „koronavírus jelenlétében” elhunyt személyek számát, miközben rajtunk kívül szinte az egész Európai Unióban kozmetikázták az adatokat. A többlethalálozások adatai ismeretében ugyanis tudjuk, hogy a magyarországi helyzet jobb az uniós átlagnál.

De most már végig kell menni az úton. Szerintem nem szabad engedni, harcolni kell a minél nagyobb arányú átoltottságért. A buták és a taplók érdekében is.

Bencsik András - ]]>www.demokrata.hu]]>