- 0
A nyilas keretlegények módszerei jelenthetik számára a követendő mintát.
A rendszerváltozás óta példátlan, felháborító eset történt azzal, hogy a Hír TV riporterét kidobatta Magyar Péter egy szálloda étterméből. Ilyen szélsőségesen intoleráns, diktatórikus eljárásra senki, még a velük egyet nem értőkkel a legellenségesebb SZDSZ sem ragadtatta magát 1990 óta. A nyílt fizikai erőszak alkalmazása politikusok részéről az utóbbi évtizedekben ismeretlen volt Magyarországon, amióta demokráciában élünk.
Hamisan arra hivatkozott a Tisza Párt fura, korlátozottan beszámítható ura, hogy Heiter Dávid egy magánrendezvényt zavart meg azáltal, hogy kérdéseket akart feltenni neki. Csakhogy semmilyen kiírást nem helyeztek el erről sehol a hotel területén, ami ilyenkor bevett, valójában kötelező eljárás. Hisz honnan tudhatná bárki különben, aki az éttermi rész felé veszi az irányt, hogy illetéktelen vendég lehet valahol? Önként adja magát a kérdés tehát: miért nem tettek ki egy információs táblát? A válasz persze rém egyszerű, kézenfekvő: azért nem, mert szó sem volt semmilyen magánrendezvényről.
Hogy is lett volna, amikor a felvételek tanúsága szerint egy forgalmas szálloda egész jókora étkezőtermét kellett volna pár ember kedvéért lezárni. Ez eleve lehetetlen lett volna, hiszen a szállóvendégeket is ki kellett volna tiltani az étteremből egy kis belterjes munkahelyi kupaktanács kedvéért. Olyan helyzetet akart teremteni a balvezér, mint A tanú című kultuszfilmben, amikor Bástya elvtárs egy szem magában lubickolt az ő méltóságos kedvéért hermetikusan, minden földi halandó proletár elől lezárt uszodában.
Valójában teljesen világos, mi volt az ábra.
A szektafőnök a sajtótájékoztató után – amire a Hír TV-t és több más, nem röhejesen „független” színben pompázó orgánumot nem hívott meg – félrevonult egy kis dumapartira. Majd amikor betoppant a hívatlan vendég, önkényesen átminősítette a traccsolást magánrendezvénynek, ahonnan szerintük bárkit ki lehet tiltani.
Hát ez nem megy ilyen könnyen, Magyar elvtárs. Ifjabb Lomnici Zoltán alkotmányjogász lapunknak elmondta, hogy bűncselekmény is lehetett a riporter erőszakos eltávolítása egy nyilvános helyről. Egy szállodában ugyanis kizárólag a hotel biztonsági emberei intézkedhetnek, másnak nincs rá joga. Márpedig a Jakab Péter-alteregó pártführer testőre nem a szálló kötelékébe tartozik. Amúgy sem indokolta semmi, hogy bunkó kommunista módon ki akarja dobatni a Hír TV munkatársát, aki egy nyilvános helyen kérdést intézett hozzá határozottan, de az udvariassági szabályokat betartva. A balos média lieblingje azonban rögtön a saját smasszeréhez fordult, meg sem próbált emberi módon reagálni a suttyó megyei párttitkárstílus helyett. Fennhéjázó dafke provokációként értékelhető a viselkedése annak ismeretében, hogy kiszivárgott a hangfelvétel: újságírókat lökne a Dunába. Így valószínűleg inkább a nyilas keretlegények módszerei jelenthették számára a követendő mintát.
Már csak az a kérdés, mi lesz a következő sajtótámadó lépése.
Megvereti az újságírókat? Logikus lenne, hisz Heiter Dávidot már fizikailag bántalmazták, amikor a tiszás smasszer kilökdöste az étteremből, majd megragadta és az ajtón kívülre tette.
A Tisza-vezér túlment minden határon, de az őt ajnározó balmédia se maradt el sokban tőle, ami a gyomorforgató hozzáállást illeti. Az anyjukat gyalázza nyomdafestéket nem tűrő kifejezésekkel, köcsögnek nevezi őket, ám ők gerinctelenségi rekordokat döntve mégis kajánkodnak a harmincas évek Németországának hangulatát idéző diszkriminatív bánásmód nyomán. A Telex például Kipakolták a Hír TV propagandistáját belső címmel volt képes beszámolni a penetráns jogtalanságról. Örömködnek a bicskanyitogató tiszás agresszión, mert tetszik nekik a náciesélyes eljárás.
Egy szempontból viszont elhamarkodottan törtünk pálcát Magyar elvtárs feje felett. Azt mondtuk, hogy mindenkit utál a balos vígjátéki maharadzsa, műanyag macsó. Belátjuk, tévedtünk, mert például Manfred Weberről, a balra tartó néppárt elnökéről, illetve az EU mai magyargyűlölő vezetőiről soha semmilyen bírálatot nem mond. Milyen érdekes véletlen: a leginkább az emberi moráltól „független” hazai neokommunista sajtó is pont ebben a félretaposott cipőben jár. És így barátságuk megbonthatatlan – ahogy a régi pártállami szovjet-szervilis időkben fogalmaztak. Mit mondhatunk erre? Megérdemlik egymást.
Megyeri Dávid - www.magyarnemzet.hu
