Ma 2024 október 09. Dénes napja van. Holnap Gedeon napja lesz.
Baranyi Krisztina polgármester, a kurd Jeanne d’Arc

Baranyi Krisztina polgármester, a kurd Jeanne d’Arc

Flag

Szöveg méret

Még nincs értékelve

A magyarországi baloldalnak bárki fontosabb, mint mi, magyarok

 

Ahogyan a különféle tudományoknak megvannak a maguk szabályai, kőbe vésett törvényei, úgy a honi közéletben is megfigyelhetők bizonyos szabályszerű jelenségek. Ezek annyira megbízhatóan ismétlődnek, hogy akár rendszerezhetjük, körülírhatjuk őket.

Az egyik (e sorok írója által fölállított) szabály így hangzik: a magyarországi baloldalnak mindig van lejjebb. 

Mindezt az ideiglenes élőhelyükön évtizedeken át megfigyelt díszpéldányaik viselkedése igazolja vissza. Időről időre. Sose mondd, hogy ez vagy az a megnyilvánulásuk a „legalja”, mert hamarosan – inkább előbb, mint utóbb – még mélyebbre süllyednek, még nagyobb aljasságra vetemednek. Tegnap még csak a Tavares-jelentést szavazta meg – ma már a Sargentini- meg a Delbos-Corfield-félét. A minap még csak merengett az uniós pénzek elvételén – ma már tűzzel-vassal követeli, hogy ne kapjunk egy fillért se. Korábban még csak stadionozott – most már azért lobbizik, hogy ne rendezhessünk se olimpiát, se atlétikai világbajnokságot, semmit. És így tovább.
Már csak ezért sem állítanám, hogy Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester legfrissebb, kurd zászlós parádézása a legalja lenne. Dehogy az. Csupán egy újabb mélypont, amit ma vagy holnap majd biztosan alulmúl valamelyik haverja. Az történt, hogy a szivárványkoalíciós kerületvezér az augusztus 20-i nemzeti ünnepen kilátogatott az atlétikai világbajnokságra, s ott elkezdett lobogtatni egy kurd zászlót. Ha nem látom, el sem hiszem, ám produkciójáról fényképet készíttetett, így minden bizonnyal megtörtént. Állt a lelátón, napszemüvegben, hülyén vigyorogva, és markolászta az idegen lobogót. A fotót az internetre is fölrakta ezzel a kísérőszöveggel: „Erdogan szurkolt, vele épp szemben én is”. Ilyenkor azért el kell számolni tízig, hogy ne mondjunk cifrákat.
Összegezzünk. Baranyit odaette a fene Magyarország történetének eddigi legnagyobb sporteseményére (amelynek rendezését a magyar kormánynak köszönhetően Budapest nyerte el, hiába fenyegetőzött és zsarolt annak megfúrásával Karácsony Gergely főpolgármester), ám a stadionban nem szülőhazája zászlaját lengette, hanem egy idegen nemzetét. Ócska, vásári provokációra használta a világeseményt. Arra, hogy egyik legfontosabb NATO-szövetségesünket hergelje (bár kétlem, hogy Erdogan észrevette a bohóckodását). Ahogy az egyik kommentelő fogalmaz: „Kedves Krisztina! A Negro világít a szádban.” Hiszen nem a török elnök miatt nincs saját országuk a kurdoknak. Ha az Egyesült Államok – mint a Föld ura – akarta volna, már rég lenne. Ám nem akarja – így nincs. Mondhatnánk Baranyinak, hogy Biden elnök arcába tologassa a kurd zászlaját, de oda nyilván nem fogja, hiszen a szivárványkoalíció az amerikai baloldaltól kapja az ellátmányt, anélkül fölkopna az álluk.

Baranyi lelkivilágáról mindent elárul: nem a székely vagy az erdélyi zászlót lobogtatja a román elnök képébe, holott Székelyországot, Erdélyországot sem hagyják létrejönni, székely-magyar testvéreink máig ellenséges megszállás alatt élnek, zászlóik kitűzéséért, himnuszuk énekléséért is büntetik őket. S nem is a Felvidék, Délvidék vagy Kárpátalja zászlajával illegeti magát Ferencváros polgármestere, eszébe sem jut ilyesmi, noha – fölteszem – magyar állampolgár. Persze nincs ebben semmi meglepő, hiszen Baranyi tőrőlmetszett baloldali, és legalább százhárom éve tisztában kell lennünk vele: a magyarországi baloldal, amikor csak teheti, ráront saját nemzetére, mindig az idegenek és az ellenségeink pártját fogja.

Hogyan is írta kiváló költőnk, Pósa Lajos? „Verje meg az Isten, / Nem egyszer, de százszor, / Ki magyar létére / Idegenhez pártol. / Ősi jussát önként / Idegennek dobja, / Kincsein­ket egy más fajnak / Kincstárába hordja. / Verje meg az Isten / Minden kis dolgába; / Ki magyar létére / Egy más faj szolgája.”

Ezért van az, hogy átlagos baloldali tüntetésen vagy ünnepi rendezvényen nagyítóval is alig találni magyar zászlót – uniósat, szivárványosat, amerikait annál többet. Minden szép és jó, csak a mi kis piros-fehér-zöldünk büdös nekik. S ezért írják folyton, hogy már bepakolták a bőröndöket, indulnak is ebből az élhetetlen szutyokból. Máris mennek, csak előtte még el kell adniuk a luxus haciendájukat az arborétummal együtt…

Miután a magyar egy kultúrnép, a többség elegánsan küldte el a bánatba Baranyit a kurd zászlós jelenetéért. „Kedves Krisztina! Itt volt a lehetőség, hogy egyszer a magyaroknak szurkoljon. Úgy látom, nem élt vele.” Vagy: „Bárcsak a magyar autonómiatörekvések mellett állna ki ilyen határozottan, mint a kurdok mellett. Ehhez képest a székely zászló önkormányzatra kitűzése még mindig vitatéma önöknek.” És végül: „Senki nem jelezte önnek, hogy ez nem egy kirkuki tüntetés, hanem a világ 3. legnagyobb sporteseménye? És ön Ferencváros polgármestere. Remélem, már nem sokáig.”

Itt van a kutya elásva! Hogy ez az alak elvileg egy polgármester lenne. Nem csekély közpénzt kap azért, hogy egy fővárosi kerületet irányítson, fejlesszen, s mindeközben méltóságteljesen, hivatalához méltóan viselkedjen (amire láthatóan képtelen). Ehhez képest azzal tölti a munkaidejét, hogy térdelő szivárványos szoborral, szivárványos paddal, szexuális perverziók népszerűsítésével hergelje az adófizető polgárokat, kurd zászlóval pedig a törököket. Hát mit képzel ez magáról? Milyen jogon avatkozik bele két idegen nemzet történelmi vitájába? Nem telefon ez, hogy beleszóljon. 

Még ha ő lenne a külügyminiszter, akkor sem tehetné. A célja, persze, nyilvánvaló volt: diplomáciai botrányt kavarni, ártani Magyarországnak. Ha valamiben, hát ebben – a károkozásban, a rombolásban – utolérhetetlen a magyarországi baloldal. Ha már építeni, valami szépet, maradandót létrehozni képtelenek.
Mindeközben a Momentum is fölkéredzkedett a dilivonatra: „150 évig küzdöttünk a török elnyomás ellen, Orbán a legnagyobb nemzeti ünnepünkre hívta meg Erdogant. Szégyen!” Szerintem viszont az a szégyen, hogy ennyi ésszel a momentumosok szabadlábon lehetnek. Ezek szerint a németekkel, az osztrákokkal, a jenkikkel, az oroszokkal, a kisantant államai­val se álljunk szóba, hiszen bántottak minket. Sőt, Brüsszellel se, hiszen ők éppen most nyomnak el minket.

Vicces, hogy végül az LMP-s Ungár Péter tette helyre a gyengeelméjű társaságot: „az, hogy a Momentum Mozgalom szerint nem szabad augusztus 20-án fogadni Törökország frissen megválasztott elnökét, mert 150 évig ottomán megszállás alatt éltünk, olyan blődség, amely az egész ellenzéki politika hitelét veszélyezteti. […] Nem baj, ha valakik a Nyugatot másolják, csak akkor nem ártana a nyugati híreket elolvasni. Magyarország jobb ellenzéket érdemel, a »két láb jó, négy láb ­rossz« kinyilatkoztatások senkinek sem segítenek.” Ungár kiemelte: Törökország „rettentő fontos” ország, szövetségesünk a NATO-ban, mindenki magas szintű diplomáciai kapcsolatokat ápol Ankarával, például Olaf Scholz német kancellár is fogadja Erdogant.

A végére hagytam az e heti kedvencemet, egy címet Soros blogjáról, a 444-ről: „Orbán még a tűzijátékos házibulin is panaszkodott Erdogannak a magyar nyelv betiltásáról.” Itt is elszámoltam tízig. Szóval még a „házibulin” is panaszkodni merészelt az Orbán. Ahelyett, hogy bulizott volna, inkább telesopánkodta Erdogan zsebkendőjét a magyarság fájdalmaival, pedig olyanok nyilván nincsenek is. (Fájdalmai és sérelmei a 444 szerint csak a migránsoknak, a homoszexuálisoknak vagy az ukránoknak lehetnek, nekünk nem.) Orbán nem átallott felhánytorgatni olyan apró-cseprő részletkérdéseket, mint hogy az őshonos kárpátaljai magyarság anyanyelvi oktatását éppen szétveri a banderista ukrán rezsim.

Ugyanaz a beteg gondolkodás, torzult lélek itt is, mint Baranyinál: bárki más, a legutolsó grönlandi oroszlánfóka is fontosabb, mint mi, magyarok. És biztosak lehetünk benne: holnap még tovább mennek, még gonoszabbak lesznek, mint ma. Mert a lejtőn nincs megállás.

A féket (az erkölcsi gátlásokat) már rég kiszerelték a hajtányukból. Mindig van lejjebb.

Borítókép: Baranyi Krisztina polgármester (Fotó: Mirkó István)

Pilhál Tamás - ]]>www.magyarnemzet.hu]]>

HÍRLEVÉL FELIRATKOZÁS

Mindig naprakészen legfrissebb híreinkből!

Történelem (18) Alámerült atlantiszom (142) Rejtőzködő magyarország (168) Gasztronómia (539) Mondom a magamét (7868) Belföld (11) Sport (729) Flag gondolja (36) Vetítő (30) Gazdaság (717) Politika (1582) Jobbegyenes (2853) Emberi kapcsolatok (36) Tereb (146) Irodalmi kávéház (537) Kultúra (9) Mozaik (83) Mozi világ (440) Autómánia (61) Nagyvilág (1310) Szépségápolás (15) Életmód (1) Tv fotel (65) Heti lámpás (327) Nézőpont (1) Titkok és talányok (12) Egészség (50)
]]>eff]]>
]]>free speech]]>
]]>mti]]>