Gyurcsány Ferenc nem bír magával. Mindenáron be akarja bizonyítani, hogy intellektuálisan fölötte áll Magyar Péternek. Legszívesebben talán azt mondaná úgy pacekba, hogy hozzá képest politikai konkurense agya szerényen bútorozott. Ezt azért mégsem mondhatja ki, mert talán még királyságának másik felét is neki ajándékozná annak a több mint 1,3 millió szavazónak, aki június 9-én Magyar Pétert támogatta voksaival. Akik nem Orbánt utálják, hanem őt.

És akkor mi van, tessék mondani? Mi van, ha Gyurcsány okosabb, mint Magyar Péter? Mi van akkor, ha neki jobb emberi tulajdonságai vannak, mint a jobb sorsra érdemes Varga Judit volt férjének?

Einstein mondja: „Csak a hülyék tudnak mindent, a többiek életük végéig tanulnak!” Ezen az alapon friss Nobel-díjasainkból lehetnének a legjobb kormányfők. Ők a legokosabbak. Karikó Katalinból, Krausz Ferencből, de nem lesznek, mert életük végéig tanulnak.

Gyurcsány ettől még kivagyiskodik. Igaz, hogy titokban, s nem árulja el, hogy kiről van szó írásában, de Gréczy Zsolt a kommentek között kimondta a valóságot: „Magyar Péter magára vette. Találat.”

Gyurcsány azt idézte, amikor Caligula – Germanicus fia – Szelénével, a Hold istennőjével beszélget.

„Azt mondják, hisztis. Túlérzékeny, amolyan nebántsvirág. Hegyet akar mászni, közben kavicsokban is megbotlik. »A kavics a hibás!« – vakkantja. Meg az, aki észreveszi, hogy nem egyenes, mármint a járása. Illetve az se.

Gyorsan felfújja magát, mint a pulykakakas. Sértődékeny és bántó. Talán bántalmazó.

Úgy tűnik, szereti önmagát. Sőt, talán leginkább önmagát szereti.

Látja magát kívülről? És vajon, amit lát, az tetszik neki? Vagy önvak?

Szerepazonos? Attól függ, milyen szerepre készül.

Ismerheti azt a kifejezést, hogy alázat?

Volt már, hogy lehajolt valakihez? Vagy nekünk kell felnőni hozzá?

Mert Ő nagy. Nagyon nagy. Vagy csak annak mutatja? Mert mutatja.

Azt is.

Bokszoló vagy pankrátor? Esetleg imitátor.

Mit imitál?

A Sors küldöttét. A Kiválasztottat.

De olyan van már nekünk!

Ugyan! Az előző hamis volt, ő az igazi – bódul a hódolat.”

Hisztis? – szól az idézet. Igaz. Rángatja exe testét, konyhakéssel tartja sakkban a családot, kukákat borogat, fenyegeti a gyerekeit.

Hegyet akar mászni, közben kavicsokban is megbotlik. A kavics a hibás. Meg az, aki észreveszi, hogy nem egyenes, mármint a járása. Illetve az se.

Magyar Péter Gyurcsány posztja alatt kommentel. Bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű, üzeni: „Micsoda önvallomás, így korán reggel. Elnök úr, ha valóban számít a haza sorsa, ha valóban az Orbán-rendszer lebontása a cél, akkor felelősséget kell vállalni, akkor vissza lehet vonulni. Hálás lenne érte a haza. Legalább ezért.”

Keresi az egyszerűbb utat. Szeretne megszabadulni Gyurcsánytól. Ám ha másnak 14 év alatt nem sikerült, akkor valószínűleg neki sem fog egy pár hónap alatt. Még akkor sem, ha a „sors küldöttjének”, a kiválasztottnak, a messiásnak érzi magát.

Gyurcsány riposztjában elegánsan lehülyézi Magyart: Megkérdezi tőle: „Ennyi? Szeléne szerint a világot a szellem veszi birtokba, nem a hivalkodó szó, nem a magamutogató test. Ha a törekvés nem párosul emberi jósággal, intellektuális kiválósággal, akkor az akarat nem épít, hanem pusztít. Ki küzdelemre vágyik, ellenfelét nem küldi, hanem hívja, de ezt már Mars mondta. Állítólag. Egyébként meg most látom, itt a strand előtt leárazás van. Sok minden lett olcsóbb.”

Arató Gergely még csavar a dolgon Carl Gustav Jung svájci pszichiáter gondolatával: „Aki a víz tükrébe pillant, először saját képmását látja. Aki elmegy saját magához, az kiteszi magát annak, hogy találkozik önmagával. A tükör nem hízeleg, híven mutatja azt az arcot, amelyet a világnak soha nem mutatunk. (...) Ám a tükör a maszk mögé lát.”

Magyar és a DK-sok tehát húzzák a kötelet. Egymást hülyézik. Érdekes pillanat, amikor Gyurcsány és Magyar a víz tükrébe pillant és találkozik önmagával. A tükör pedig a választó, aki a maszk mögé lát. Ez számukra semmi jót nem jelent.

Horváth K. József

A szerző újságíró

]]>www.magyarhirlap.hu]]>